„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy hónap telt el azóta, hogy a Fegyveres Nyomozó Iroda és a Kikötő Maffia közösen kihozták Yokohama nyugati negyedéből a túszul ejtett embereket. Voltak köztük súlyos sérültek és voltak olyanok is, akiken már nem lehetett segíteni. Eigo Hasegawa pedig aznap életét vesztette Akutagawa álltal, ki kegyetlenül végzett az ex maffia taggal.
Egy hónapon keresztül lábadoztak a sérültek, voltak olyanok is, akik csak napok elteltével keltek fel. Számtalan seb gyógyult be, azonban voltak olyan nyomok, melyek örökre a testüket díszítették, akár akarta az illető, akár nem, ezen pedig senki sem tudott változtatni.
Chuuya gondolataiba mélyedt. Felelőtlen volt, hogy akkor hagyta magát elrabolni és nem harcolt, pedig megtehette volna. Ha nem rabolják el, akkor segíthetett volna, Dazai pedig nyugodtan élhette volna tovább a napjait anélkül, hogy bármit is tudott volna erről az ügyről. Ha jobban küzd...
Azonban ez mind a múlt volt már, egy elfeledésnek indult, rossz emlék, mely akár akarja, akár nem mindig ott lesz az elméjében. S ha el is felejtené, az oldalát borító heg mindig emlékeztetné azokra a kegyetlen hetekre, melyekben megannyi kínzást kellett átélnie. Bár nem mintha ilyen eseményt egyhamar elfelejtene az ember.
Mióta Chuuya lábadozott Dazai rendszeresen látogatta őt, ott volt mellette és ez jól esett a vörös hajú fiúnak. Emlékezett Dazai tettére, arra hogy eljött érte és megmentette, soha nem lehet neki ezért elég hálás. Az ajkai mosolyra húzódtak, ahogy szemeivel a nyíló ajtót figyelte, ahol egy barna hajkorona bukkant fel, csillogó tekintetét az ágyon pihenő fiún tartva.
-Hoztam epres tortát -felelte vidáman a kötszeres, ahogy beljebb lépett a teremben és leült az ágy mellé.
-Nem szeretem az epret -felelte komolyan a vörös hajú, Dazai pedig kissé ijedten figyelte a másikat.
-Oh, akkor megeszem én -de a doboz már nem pihent a kezében, helyette az ágyban fekvő fiú figyelte azt. Villát ragadott és azonnal enni kezdte. -Azt mondtad nem szereted.
-De nekem hoztad, szóval megeszem -felelte két falat között, kék szemeit a barnán tartva, aki lágy mosollyal figyelte a másikat. -Köszönöm, hogy értem jöttél.
-Sajnálom, hogy nem tudtam hamarabb menni -válaszolta bűnbánóan Dazai, zavartan hajtva le a fejét. -Te már régen ott voltál, amikor értesültem arról, hogy elraboltak. Azt hittem megutáltál és már nem akarsz mellettem lenni, ezért csalódott voltam. Aztán amikor meghallottam, hogy hetek óta eltűntél azonnal munkához láttunk. Mégis időbe telt, mire megtaláltunk.
-Nem a te hibád, én voltam felelőtlen -motyogta a kis maffiózó, továbbra is fogyasztva a tortáját.
-Chuuya, megcsókolhatlak? -tette fel váratlanul a kérdést a barna hajú, a vörös torkán hirtelen megakadt az étel és köhögni kezdett.
-Mi? Nem! -felelte zavartan, arcát az ablak felé fordulva.
-Miért nem? -nyafogott a barna szemű. -Már kétszer megtettem, vagyis az utolsót te kezdeményezted, de akkor is! Miért nem?
-A...az csak a vérveszteség miatt volt. Hallucináltam -felelte vörös arccal Chuuya, továbbra sem figyelve a barnára.
A válasza egyáltalán nem volt őszinte, erre még a hülye is rájöhetett hamar. Aznap, amikor Dazai megmentette tényleg ő kezdeményezte a csókot, s teljesen nem volt biztos benne miért, azonban így akarta megköszönni a fiúnak mindent. S természetesen azért is, mivel már régóta meg szerette volna tenni ezt, de nem volt bátorsága.
Chuuya lassan fordította vissza a fejét Dazai irányába, aki csak mosolygott, azonban nem felelt semmit. A szemeiben ott volt a csillogás, a jókedv, ami még elbűvölőbbé varázsolta a fiatal arcát, ezzel is helyesebbé téve vonásait. Chuuya-nak tetszettek Dazai barna színű szemei, az étcsokoládé tekintett mintha csak a lelkedbe látott volna.
-Chuuya -suttogta halkan Dazai, mintha csak más is meghalhatná a szavait. -kérlek nyisd ki nekem a szíved! Esküszöm, nem fogom összetörni.
-Mm -bólintott finoman a másik, kissé lehajtva a fejét folytatta tovább, szemeit még mindig a barnáéba fúrva. -egyébként is, már régóta nyitva van számodra.
Talán nyálasnak gondolhatták az emberek, azonban a vörös hajú fiú így is gondolta. Már hónapok óta nyitva tartotta Dazai számára a szívét, mégha ezt észre sem vette, vagy csak nem akarta észrevenni azt. Bár az elején félt ettől az egésztől, végül kezdett megbarátkozni a helyzettel és hagyta, hogy a szíve az idióta kötszeresért dobogjon.
Dazai lassan hajolt közelebb a vöröshöz, eperpiros ajkait gyengéden helyezve annak párnáira, aki nem utasította el a gyengéd csókot. Chuuya Dazai rendezetlen tincsei közé túrt, majd viszonozva a csókot, kezdetét vette egy gyengéd, szerelmes pillanat. Kezeit végül a barna hajú arcára helyezte, s hagyta a másiknak, hogy vörös tincseivel játszadozzon.
-Megígérem, hogy soha többet nem foglak magadra hagyni -suttogta Dazai, amikor elváltak egymás ajkaitól.
-Csak maradj mellettem és nem lesz semmi baj -adott választ Chuuya, s összekulcsolva kezeiket feküdt vissza az ágyba egy olyan gyengéd mosollyal, melyet ember még nem tapasztalt. Oly gyengéd és szeretetteljes mosoly volt.
... Nem tudok mit mondani. Igazából lesz még egy Epilógus rész, de akkor is. Visszaolvasva ezt, az utolsót, hehe. Rájöttem, hogy tényleg mennyi munkám volt vele. Hiszen voltak olyan napok, amikor folyamatosan írtam ésvoltak, amikor teljesen leállt a dolog, de íme, befejeztem.
És nagyonbüszke vagyok az olvasó táboromra is, akik kommentje minden reggel/délelőtt/délután vagy este (attólfügg mikor olvastam el) azértegészen boldoggá tett. Akiket érdekelt, hogy mi lesz a történet vége és izgatottan várták a következő fejezetet.
Szóval KÖSZÖNÖM szépen minden kedves olvasómnak és egy barátomnak, aki bátorított arra, hogy elkezdjem. Nektek pedigazért, mert bátorítottatok a folytatásra.
De természetesen ezzel nem értek véget a Soukoku könyvek, hiszen mindig van és lesznek is ötleteim. Illetve a következő könyvem is az lesz, aminek szerintem ma már ki is rakom az első részét. Nem lesznek rendszeresen részek belőle, egyfajta "időhúzás" miatt, de azért remélem majd az a kis könyv is tetszeni fog nektek.
