„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
⌨︎:—————ɴᴀɴᴅᴇ—————
Dazai aznap az Irodában töltötte idejét. Eddig három napot hiányzott arra hivatkozva, hogy szabadságát tölti, a többiek át is láttak rajta, de inkább nem is bojgatták a fiút. Úgy voltak vele, ha Dazai akarja, akkor elmondja, ha nem, akkor nem. Ismerték már annyira, hogy türelmesek legyenek felé.
Amióta hagyta, hogy a vörös hajú elhagyja lakását eltelt két nap, s többet nem is találkozott a fiúval. Nem merte keresni, hiába tudta, hogy számot úgy sem változtatna a fiú. Talán egy picit megrémítette a tudat, hogyha felhívná a vörös minden bizonnyal levenné a fejét.
Pedig Dazai igen is szerette volna keresni a volt társát! Szeretett volna beszélni vele többet, kérdezni, megtapasztalni, hogy Chuuya mégis mennyit változott. Meg akarta tudni a választ azokra a kérdésekre is melyek kavarogta benne, s egyaránt azokra furcsa érzésekre, melyek hónapok óta gyötrik őt.
–Dazai-san -lépett az asztalához Atsushi, fehér haja kissé a szemébe lógott, annyira hosszú volt már. –Nakahara-san odatalált hozzád?
–Ah igen -jutott eszébe mégis mire gondolhatott a fiú. –köszönöm, hogy elvezetted hozzám.
–Téged keresett akkor, csak véletlenül futottam bele -mesélte lelkesen a fehér hajú. –Azt mondta, szeretné tudni hol is laksz, hogy később tudja hova kell menni, ha meg akar ölni téged -motyogta a végét elfehéredve.
–Haha, nyugi Atsushi-kun, Chuuya mindig ilyeneket mond -támasztotta meg a két kezével fejét, úgy mosolygott. Észre sem véve azt, hogy ajkain mily gyengéd mosoly pihent, ahogy az említettre gondolt. –Legalább nem lett semmi baj, vagyis remélem nem fázott meg.
–Miért nem hívod fel vagy írsz neki? -nézett rá csodálkozva Atsushi, el is felejtve, hogy neki munkája lenne.
–Ez nem ilyen egyszerű -eresztett egy zavart mosolyt, szemei viszont fájdalmat sugároztak.
–Talán arra vár ő is, hogy keresd -vonta meg vállát a fiatalabb fiú. –Látszik rajtad, hogy mennyire fontos neked Nakahara-san, amit természetesen mindenki meg is ért.
–Bármikor képes lennék megmenteni őt -vallotta be a barna hajú. –Bármikor ott lennék mellette és megvédeném minden rossztól.
–És ez fordítva is igaz, mégha Nakahara-san nyers is -mosolygott Atsushi. –Azóta, hogy csatlakoztam az Irodához rengetegszer mentett meg és te is őt. A ti kapcsolatotok különleges, nem szabad őt elveszítened Dazai-san.
–Igazad van Atsushi-kun, hiba lenne őt elveszítenem -Dazai arcán apró pír jelent meg, melyet Atsushi tökéletes látásának köszönhetően hamar ki is figyelt. A fiú, ajkán egy hatalmas mosollyal távozott felettese asztalától, koncentrálva saját munkájára.
Az elején nehéz volt... Dazai eszébe jutott, amikor Chuuya arról beszélt, milyen rossz volt az elején, amikor a barna otthagyta őt semmi magyarázat nélkül. ...aztán kezdtem megszokni. Szemeit lehunyta egy pillanatra, ajkát egy néma sóha hagyta el.
Biztosan most is valakit elintéz. Szemeit kinyitva figyelte az ablakon besütő nap sugarait, melyek Ranpo hátát melegítették. A fiú megforgatva zöld szemeit, szökkent arrább, hogy a nap ne bántsa őt, kezében egy halom édességgel. Nem is tudom, mióta lehet ilyen édesszájú. Megrázva a fejét, figyelt ismét az ablakon ki.
Tik-Tak. A várost egy hatalmas rengés rázta meg, majd a távolban hatalmas fekete füst csapott fel. Dazai ajkai meglepetten nyíltak el, a többi iroda tag is letaglózva fordult az ablak felé. A füst után nemsokkal lángok is felcsaptak, tűzoltók és mentők szírénáját lehetett hallani, utánuk a rendőrség sietett.
–Dazai, Atsushi azonnal menjetek a helyszínre - adta az utasítást Kunikida. –Yosano te is menj velük!
A három iroda tag pedig azonnal ki is sietett az épületből. A robbanás helyszíne talán negyed órányira lehetett a Nyomozó Iroda épületétől. Mind a hárman siettek, hiszen életek forogtak kockán azokban a pillanatokban. Már hallani is lehetett az emberek szörnyűséges sikolyait.
Hatalmas terület volt elkerítve, ahogy a tűzoltók dolgoztak. A lángok nem akartak gyarapodni, de csökkeni sem. Hatalmas tömeg nézte azt, ahogy életeket próbálnak menteni, a legtöbb kezében telefon. Voltak olyanok is, akik rettegve hátráltak, s olyanok is, akik sérülést szenvedtek.
A robbanás egy Yokohamai vállalatban tört ki. A fél vállalat leégett, több tíz ember sérült meg, vagy vesztette életét azonnal. Voltak súlyosan égett emberek is, akiken már a mentők sem tudtak segíteni. Dazai szemei pedig a járókelőket pásztázták, majd egy kisebb csoporthoz lépett.
–Fegyveres Nyomozó Iroda, lenne önökhöz pár kérdésem -komor tekintét látva a fiatalok azonnal figyeltek rá. –Jelen volt valaki a robbanás idején? Ha igen, milyen közel?
–Én! -jelentkezett egy körülbelül tizenöt éves fiú. Fekete haja már a szemébe lógott, kék szemei pedig félelmet sugároztak. –Sétáltam haza az utca végén, amikor ez történt. Éppen fordultam volna be, amikor hatalmas robbanást hallottam. Nagyon erős volt, hiszen sok járókelőt is sikerült ledöntenie a lábáról -motyogta halkan, de pont olyan hangerőn, hogy lehessen hallani. –Valaki nevetni kezdett nem is olyan messze tőlem, de nem tudtam ki az. Ijesztő volt.
–Én láttam, hogy sokan sikátorokba menekültek be -nézett Dazai-rá egy barna, copfos lány. –Abba mentek a legtöbben, de egy férfi abba ment -mutatott két ellenkező irányba.
–Köszönöm -hajolt meg a fiatalok előtt, majd azonnal az utoljára mutatott sikátor felé indult.
Szíve a torkában dobogott, már szinte le is verte őt a víz, ahogy egyre közelebb sétált. Hallotta a fájdalmas szisszenéseket és ismerősnek találta a hangokat is. A sikátorba érve pedig azonnal meg is torpant. Barna szemei hatalmasra tágultak, párnái meglepetten nyíltak el, ahogy a falnál ülő alakot figyelte.
–Chuuya! -Dazai úgy érezte, hogy a szíve szakad meg, a fiú látványában.
Sziasztoook! Waooo, ez egy picikét hosszabb rész lett, mert ezt most muszáj volt elnyújtanom. Néha igazán gonosznak érzem magam🤔 Részletes leírást fogtok kapni a következő részben, hogy mégis mi történt olyan hirtelen és lett-e baja Chuuya-nak esetleg. Legyen szép napotok!
Nem hazudtam, részletes volt...de majd úgy is kiderü😊 Milyen eddig a hetetek? Hogy telnek a napok?
