𝙷𝚎𝚕𝚕𝚎𝚟𝚊𝚝𝚘𝚛 ˢᵒᵘᵏᵒᵏᵘ ᶠᶠ

13.𝑭𝑬𝑱𝑬𝒁𝑬𝑻

⌨︎: —————Nᴀɴᴅᴇ——————

           Dazai hallgatott. Nem tudod megszólalni, csak a padlót figyelte azokban a percekben, amikor belépett vissza az orvosi szoba ajtaján. Chuuya már rendben volt, de Yosano még pihenésre intette, így legalább két napot még mindig a Fegyveres Nyomozó Irodába kényszerül tölteni. A barna hajú nem sajnálta, de Chuuya-n látszott, hogy egyáltalán nem akarja.

–Miért állsz még mindig ott? -csengett közömbösen a hang, s Dazai úgy érezte, ismét minden régi. Azt hittem, hogy...Mégis mit hittem? –Ülj már le, idióta.

–Két nap az nem sok -motyogta a barna az orra alatt. –Két nap és visszamehetsz a maffiához.

–Kellemetlen ebben az épületben lenni -húzta el a száját Chuuya, majd tekintett Dazai-ra. –Veled viszont határozottan nincs rendben valami. Furábban viselkedsz, mint ahogy szoktál.

–Tényleg? -csodálkozott Dazai, hiszen tudta, hogy Chuuya simán kiszúrja, ha van valami baj. –Jól vagyok, csak kicsit keveset alszok mostanság.

–Nem tudom, akkor is furcsa vagy -méregette a vörös. –Van valami...amit el akarsz mondani?

–Chuuya, te tudod milyen a szerelem? -terelte a témát, de éppen nem pont jó irányba, hiszen e téren volt furcsa mostanság a fiú.

–Honnan tudnám? Még soha nem éreztem...szerelmet -és igaza is volt, hiszen Chuuya nem koncentrált másra, csak a maffiára, észre sem véve a körülötte lévő embereket, akik lehet, hogy kedvelik a maffiózót. –De mi ez a kérdés így hirtelen?

–Csak érdekelt, hogy voltál-e már szerelmes -mosolygott Dazai, ezzel leplezve zavarát. –Tényleg nem tetszett soha egy lány sem?

–Honnan tudnám, hogy a lányokat kedvelem vagy a fiúkat? -értetlenkedett a vörös. –Kouyou az egyetlen női ember, aki mellettem van, de olyan, mint az anyám.

–Azt mondják, hogy a szerelem szép dolog -nevetett a barna hajú.

–Azt mondják, hogy néha igazán nagy árat kell fizetnünk érte -morogta az alacsonyabb. –Azt mondják, ha szerelmes vagy, de az illető mást szeret, akkor le kell mondanunk róla, mert ha igazán szeretjük, akkor elfogadjuk, hogy mással boldog.

–Kitől hallottad? -nézett rá érdeklődve Dazai. Érdekel, mi fog ebből kisülni.

–Kouyou mesélte nekem még régebben -gyűrögette a takarót. –Ő már volt szerelmes, ő szeretett valakit igazán, de le kellett, hogy mondjon róla.

           Dazai elgondolkodott a szavakon, melyek elhagyták Chuuya meggypiros ajkait. Ennyire rossz szerelmesnek lenni? Nem értette, hiszen eddig az emberek csak a jó oldaláról beszéltek neki. Mint Ranpo, amikor Poe szóba kerül és a fiú csak úgy mondja, mégis mennyire boldog és szerelmes mellette.

            Chuuya-ra nézett, kinek szemei most az ablakot kémlelték. Arcába egy-egy vörös tincs lógott, kék szemei csillogtak, ahogy a napfény megvilágította őket. Porcelán bőre fényesebben ragyogott, mint eddig és késztetést érzett arra, hogy minden porcikáját megérintse a fiúnak.

         Azt mondják, hogy szerelmes vagyok. Futott át fejében a kósza gondolat. S ahogy Chuuya-t figyelte, igazat kellett, hogy adjon ennek a kijelentésnek. Akárhol volt, csak őt látta maga előtt, csak rá gondolt és csak ő érdekelte. Még a nőkkel való flörtölése is megszűnt egy ideje, s talán ennek így volt rendjén. Chuuya arca felé nyújt és egy kósza tincset tűrt a füle mögé.

–Mit csinálsz? -fordult felé lassan, arcán zavartság látszódott.

–B...bocsánat -suttogta maga elé, fejét azonnal elfordította egy másik irányba. –Annyira reflexszerű volt.

–Tényleg furcsán viselkedsz -motyogta a vörös, apró pírral az arcán. –Menj haza és pihend ki magad szerintem.

–Nem akarok hazamenni - tiltakozott egyből Dazai. –Minden rendben van velem, nem vagyok fáradt.

–Nem kell rám vigyázni -morogta bosszúsan Chuuya.

–De félek, hogy ha holnap ismét bejövök, akkor nem talállak itt -szólalt meg Dazai, a barna hajú hangja akkor tele volt félemmel és annyira kétségbeesetten csengett.

          Tudta, ha egyedül hagyja Chuuya-t, a fiú megszökik és talán többet már nem is találkozhatnak egymással. Dazai, most, hogy tudta mik ezek a furcsa érzések, melyeket hónapok óta érzett nem akarta elengedni olyan könnyen a fiút. Rettenetesen félt attól, hogy őt is elveszíti, s nem marad már senkije sem.

          Chuuya élete első szerelme. Bár nem tudta, hogyan valljon a fiúnak, de még nem most akart. Éppen csak visszakapta, nem akarja, hogy elmeneküljön az érzései miatt. Vagy saját maga miatt. Azt akarom, hogy szeressen! De...nem erőltethetem rá az én szeretetem. Dazai ajkai halványan megremegtek, mely Chuuya figyelmét sem kerülte el.

–Dazai... -szólalt meg lágyan a fiú. Dazai csak most hallotta őt először így beszélni hozzá. –Nem megyek sehová, rendben? Itt leszek reggel, amikor belépsz azon az ajtón.

–Rendben, hazamegyek -állt fel a kisszékről, majd Chuuya homlokára hintve egy apró puszit indult ki az orvosi szobából.

          Dazai bár kicsit csalódott volt, mégis elegett tett Chuuya kérésének és inkább otthon töltötte az éjszakát. Nem nézett vissza, amikor kilépett az ajtón, így nem láthatta, ahogy Chuuya ajkát rágcsálva, kipirosodott arccal ült az ágyon, a kicsi puszi miatt. Dazai pedig nem is realizálta magában, mégis mit csinált az előbb. Oh Chuuya, miért téged választott a szívem?

Halihooooo!
Uhh, nézzenek oda, hová fejlődnek a részek...
Megsúgom még én sem tudom, ezek teljesen random jönnek és talán semmi összefüggés nincsen az egészben, de hát na... Jó, összefüggés biztos van, de tényleg random jönnek
Nektem milyen érzés a szerelem? Voltatok már szerelmesek? Annyira kíváncsi vagyok!!!
Legyen meseszép napotok! ❤️

Esküszöm furcsa szerelmes sztorit írni úgy, hogy még én magam nem voltam az... 17 évesen még ráér nem?
Nálatok volt már első szerelem? Esetleg már kapcsolatotok?
Tudom tudom, kicsit személyes, de kíváncsi vagyok, hogyan éltétek meg ti magatok a szerelmet

Nézzétek el ennek az írónak a néhai aktivitás hiányát...túlságosan belemerült a kínai kultivációs könyvekbe és megfeletkezett saját kötelességeiről. Na meg persze rengeteget is játszik ez az író...hehe