„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
⌨︎:—————Nᴀɴᴅᴇ—————
Gyönyörű volt aznap éjszaka az este. Az ég szinte már feketén ragyogott, a csillagok csak úgy tündököltek. Virágszirmokat sodort az esti lágy szél, ezzel szétszórva őket az utcákon, a házak tetőjén és udvarokon. Az utcalámpák némi fényt adtak, s egyszerűen minden annyira tökéletesnek tűnt akkor.
Atsushi mellett Akutagawa pihent, ki halkan szuszogva feküdt felé fordulva, ezzel rálátást nyerve kisimult arcára. Néha összeráncolta a homlokát, apró fintorok is előfordultak, azonban Atsushi ezt mind édesnek találta. Furcsa egy gyilkosra édest mondani. Ajkát mosolyra húzta, úgy figyelte a mennyezetet.
Aznap éjjel nem tudott aludni, hiszen nyugtalan volt. Elméjét megannyi furcsa elmélet kötötte le, s hiába volt mellette szerelme, akkor sem tudott semmi másra gondolni. Aggódott Dazai-ért, hiszen mégiscsak egy nagyon jó barátja a furcsa természetű férfi. Megrémisztette a baleset és napok óta fáradt volt.
Óvatosan kelt ki a fekete hajú fiú mellől, lábait egymás után szedve hagyta el a szobáját. A konyhába ment, ahol felkapcsolva a lámpát azonnal a konyhaszekrényt célozta meg. Kezeivel kivett egy poharat, majd a csap alá tartva engedett bele a hideg vízből, s apró kortyokat iszogatva fogyasztotta.
–Nem tudsz aludni? -két ölelő kar vette körbe dereket, s egy fáradt Akutagawa feje pihent a vállán.
–Mm -bólintott egy aprót, s jobban bújt a karok közé. Kellemes volt, ahogy a fekete hajú kezei szorították magához. –Bocsánat, hogy felkeltettelek, menj vissza nyugodtan aludni.
–Jinko nélkül nem megyek -motyogta Atsushi nyakába álmosan, majd fejét felemelve támasztotta meg állát annak vállán. –Ne aggódj, Dazai-san biztosan jobban van. Chuuya-san minden nap gondoskodott róla és segített neki.
–Chuuya-san már a maffiában van, igaz? -kérdezte halkan a fiú, az üres poharat a mosogatóba helyezte. Akutagawa aprót bólintott, kezei szorítása jobban erősödött a fiú körül. –Menjünk vissza, rendben? -mosolygott aprót a tigrisfiú, majd azonnal el is hagyták a konyhát.
Amikor Atsushi hallotta hírt, hogy Dazai-san majdnem öngyilkos lett nem kicsit ijedt meg. Aznap éppen a fiú születésnapját ünnepelték, hiszen Atsushi akkor töltötte be a tizenkilencet, arra viszont senki sem számított, hogy Dazai egy üveg szaké társaságában távozott csendesen és levetette magát egy gyárépületről.
Május ötödike óta eltelt hét nap plusz három, Dazai-san pedig pár napja ébredt fel. Május tizenötödike van, éjszaka, azonban Atsushi ismét semmit sem tudott pihenni. Akutagawa mellette volt az utóbbi napokban, azonban mintha tehetetlen lett volna... Akármit próbált egyszerűen semmi
–Higyj nekem, Dazai-san holnap már jelen is lesz az Irodában -pislogott laposakat a fekete hajú fiú. Örülök, hogy ezt az oldalát csak én láthatom.
–Nem akarom, hogy Dazai-sannak baja legyen -fúrta a fiú mellkasába a fejét Atsushi, kezeivel szorongatva annak felsőjét. –Jó éjt Akutagawa...
–Jó éjt Jinko -suttogta álmosan a fiú, átkarolva a fehér hajút hajtotta álomra a fejét.
* * * * *
–Dazai-san? -a fiú már a Nyomozó Iroda ajtaját nyitotta ki, mikor meglátta felettesét mosolyogva sétálni az épület felé.
–Ah, jó reggelt Atsushi-kun! -mosolygott a barna hajú. A fehér hajú nem látott az idősebben sérülést, azonban szóhoz nem tudott jutni. –Ugye milyen szép időnk van?
–Kunikida-san meg fog ölni -pislogott hatalmasakat Atsushi, majd mintha mi sem történt volna nyitott be a barna ajtón.
Ranpo szokásos helyén ült, körülötte egy édességheggyel, ami mintha egyre jobban gyarapodott volna... Yosano és Kenji valamiről beszélgettek, Kunikida az asztálnál ült, Kyoka pedig Tanizaki-val indult közös küldetésre.
Ritka alkalmak, amikor a lányt nem a fiúhoz osztották. Szeretek Kyoka-channal lenni, de... Akutagawa társaságát jobban élvezte volna, azonban nem mondhatta ezt Kunikida-sannak. A kapcsolatuk titkos volt és valószínűleg a fiút minden nap figyeltetnék, nehogy valami baj legyen.
Megértem őket, hiszen Akutagawa majdnem eladott... Szájára mosoly költözött, majd köszönve a bent lévőknek indult a saját helyére, hogy a jelentéseit megírja. Mostanság nem voltak veszélyes küldetések, mintha a gonosz képességhasználók felhagytak volna a bajkeveréssel, azonban ez az egész Atsushi számára gyanús volt.
–Dazai-san! -kiáltott fel meglepetten Kyoka, kék szemeit hatalmasra meresztve.
–Jó reggelt! -szökkent beljebb a kötszeres, szemeivel próbálva elkerülni Kunikida-t, ki ha tekintettel lehetne ölni, Dazai már biztos halott lenne.
–Most majdnem sikerült -morogta a szemüveges, orrán jobban feltolva az említett tárgyat, majd sötét tekintetét a barna hajúra vezette. –Dazai, remélem tudod, hogy sok fejfájást okoztál nekem a napokban.
–Kunikida-kun, nem kell ezt nagy dobra verni -vetette le magát Dazai a kanapéra, Atsushi pedig érdeklődve figyelte, vajon mi lesz ebből az egészből.
–Te őrült idióta! -emelte feljebb a hangját, majd kezébe fogva az első tárgyat dobta a fiú felé. –Esküszöm a saját kezeimmel foglak megfolytani!
–Csak Chuuya után -ejtett egy komisz mosolyt, majd elnevette magát.
Atsushi csak a fejét rázta, majd visszatért a munkájához. Néha érezte magán Kyoka tekintetét, azonban nem szándékozott figyelmét a lányra terelni. Sokkal fontosabb volt az, hogy beszámolót írjon a küldetésről, melyet legutóbb hajtott végig, mint csevegni. Azonban szíve szerint újra ölelő karok között szeretett volna lenni.
Most jöttem rá, hogy nekem nagyon sokat kellett matekoznom, hogy ne jöjjön ki furán a napok eltelése... Random szemszögváltás, mert hátmiért ne? Remélem mindenkinek jól telt a hétvégéje vagy amelyik nap éppen olvassa <3
A könyvmajdnem 1,5K olvasónál jár, ezen kívül az SunaOsa OneShot, amit régebben írtam elérte a 100 megtekintést. Ah, tudom, ez a páros nem igazán felkapott, mint például a KageHina vagy az IwaOi, de ez volt egy időután az elsőjólsikerült könyvem, ami még nekem is tetszett. Vagyis számomra ez már nagy dolog
KÖSZÖNÖM MINDENKINEK, AKI A KÖNYVEIMET OLVASSA. Bár szerintem egyet le fogok szedni és a későbbiekben újra kirakni, mivel azzal nem haladok semmit Legyen csodás napotok/éjszakátok/hajnalotok/reggeletek ésegyéb napszakotok <33
