𝙷𝚎𝚕𝚕𝚎𝚟𝚊𝚝𝚘𝚛 ˢᵒᵘᵏᵒᵏᵘ ᶠᶠ

25.𝑭𝑬𝑱𝑬𝒁𝑬𝑻

⌨︎:—————Nᴀɴᴅᴇ—————

      Dazai nézte, ahogy a vörös hajú fel-alá rohangál a lakásban. Azokat a dolgait kereste, melyeket ide hozott, hiszen tudta, hamar úgy sem épül fel. Barna szemei Chuuya alakját figyelték, ki egyszer sem állt meg legalább 5 perce. Haja háta mögött lengedezett, kékségei folyamatosan a szobákat járták.

         Dazai elméje azonban hirtelen más helyre tévedt. Nem tudta hogyan, mégis miért, de akkor és abban a pillanatban egy olyan emlék száguldott végig elméjén, ami még a maffiában történt. Ajkait halvány mosolyra húzta, szemeit lehunyva dőlt hátra a kanapén.

„–Rohadtul rendetlen vagy Dazai -sóhajtott a vörös hajú, Dazai azonban csak hatalmas mosollyal nézte őt, továbbra is az ágyban fetrengve.

–Tudom, minden alkalommal elmondod -pislogott a fiú, majd felállva a kényelmes darabról sétált a fiú mögé. –Nincs kedvem kitakarítani, jobban szeretem, amikor te teszed helyettem -duruzsolta halkan, majd hátrébb ugrott, hiszen Chuuya ütni készült.

–Tanulj meg egyedül rendet tartani, te idióta -morogta szemeit forgatva, majd körbenézett. –Egyszer nem lesz senki sem, aki helyetted tenné meg.

–Annyira kedves vagy Chuuya! -kiáltotta már az oly sokszor elhangzott mondatot, majd ismét ágyába tért vissza.

          S Dazai nem vette észre azt, hogy Chuuya ajkain mosollyal rázta meg a fejét, majd ismételten pakolni kezdett a szobában. A barna lehunyta szemeit, s hallgatta Chuuya néha előbukkanó káromkodásait, szíve megnyugodott hallva társa hangját, aki nem hagyta magára..."

            Csak én őt. Barna szemeit lassan nyitotta ki, majd nézett körbe a nappaliba, ahol sokkalta nagyobb rend volt, mint bármikor. Száját kacaj hagyta el és végre tényleg boldognak érezte magát. Ebben a pár napban Chuuya-t sokkal közelebb érezte magához, mint eddig bármikor.

–Mi a francért nevetsz? -lépett ki az egyik szobából Chuuya, kezében egy vizes ronggyal.

–Miért takarítasz? -döntötte oldalra a fejét Dazai, száján továbbra is mosollyal.

–Szemétdombon élsz -közölte szárazon a fiú. –Azt sem tudom, hogy mentem el ezek mellett a napokban.

–Édes, hogy még mindig helyettem teszed ezt meg -nézett lágyan a vörösre, aki elpirulva kapta el a tekintetét.

–I...idióta -dadogta halkan a fiú, majd a rongyot a fürdőbe letéve tért vissza a barnához, s foglalt mellette helyet. –Hogy lehet ilyen kis lakás, ennyire rendetlen?

–Nem tudom, pedig alig vagyok itthon -felelte a barna elgondolkodva.

–Hihetetlen vagy -sóhajtott Chuuya, kezeivel álla alatt támaszkodva. –Fáradt vagyok.

–Miért nem maradsz még egy kicsit akkor? -pillantott érdeklődve a mellette ülőre, aki lassan ingatta a fejét.

–Nem lehet Dazai, muszáj, hogy visszamenjek -suttogta szemeit lehunyva tartva, majd hirtelen állt lábára, s a barna felé fordult. –Több ilyet ne tégy kérlek és vigyázz magadra. Hidd el, hogy nem kellemes levetni magam egy magas épületről.

–Tényleg egyre kedvesebb vagy -szúrta oda a barna, majd ő is felállt, így lenézve a kisebbre. –Vigyázz magadra Chuuya, oké?

–Ne félts, minden rendben lesz velem -felelte az ajtóban állva a vörös hajú, kezében egy táskával, mely cuccait tartalmazta.

–Chuuya -szólalt meg halkan a fiú, tekintetét inkább elvezetve mellette. –Ugye meglátogatsz majd többször is?

–Amikor tudok, akkor benézek hozzád -ígérte meg az alacsonyabb, majd végül távozott.

          Szeretem őt. Mosolyodott el lágyan az ajtóban állva, tekintetével bágyadtan figyelve a folyosót. Végül egy mosoly után bezárta a faajtót, s ismét szobája felé vette az irányt. Eldőlve az ágyán nézte a mennyezetet, s hiányolta maga mellől a vöröset, ki csak pár perce távozott az ajtóján.

         Ha a csók miatt nem vette le a fejem, akkor lehet esélyem? Hiszen a fiú ép bőrrel megúszta ezt az egészet. Chuuya egyáltalán nem haragudott, egyszerűen csak zavarban volt és Dazai talán annál édesebb dolgot még életében nem látott. Minek nekem egy gyönyörű nő, ha Chuuya mindegyiknél szebb? Ezt a mondatot komolyan is gondolta.

         Kint gyönyörűen sütött a nap a délutáni órákban. Gyermekek kacaja hallatszott a nyitott ablakon át, a kocsik hangos dudálása, ez emberek beszédje. A fák lágyan lengedeztek a szélnek köszönhetően, a zöldellő levelek csak úgy pompáztak a virágok mellett. Csodálatos idő volt, szebbet el sem tudott képzelni az ember.

       Dazai végül az ablakpárkányon foglalt helyet, szemeivel a nyüzsgő utcát figyelve. Voltak ismerős arcok, azonban a táj olykor jobban lekötötte figyelmét. Kamélia virág szállt elé, Dazai pedig kezébe vette a gyökerek nélküli virágot. Édes mosollyal hajtotta hátra fejét, szemeit egy pillanatra lehunyta, majd ismét kinyitotta.

         A piros virág a szeretet jelképe volt, Dazai pedig egyfajta jelnek vette. Ajkait halk kacaj hagyta el, s fejét rázva csukta be szobájának ablakát, húzta be a sötétítőt. A virágot végül az egyik polcra helyezte, majd ismét hanyat dőlt az ágyban. Szemeit félig eltakarta kötszeres kezével, száját sóhaj hagyta.

      Minél hamarabb szeretnék Chuuya-val lenni. Szeretném ismét közel tudni magamhoz.

Omg, van olyan rész, amibe nem rakok veszekedést? Haha, ez meglepő...
De mindegy is! Végre EGY JEL!!
Emlékszem, valahol találkoztam  kamélia virággal (a sok soukoku fanarton kívül) és igen "mély" kutatómunkát végeztem a virággal kapcsolatban😌büszke vagyok magamra
Milyen volt a hetetek? Rajtam kívül valaki írt méh kompetenciák? Ha igen, milyennek találta?
Mindenkinek kellemes hétvéget <3