„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
Az éjszakai fények csodásak voltak. A hold szebben tűndökölt aznap, a csillagok ragyoktak, s mintha az emberek útját világították volna meg, azonban szó sem esett erről. Egyszerűen annyira varázslatos volt akkor az éjszaka, hogy egy szerelmes szív bármit képzelhetett. Chuuya a maffiában tartózkodott, azon belül a hálószobájában. Az ablakpárkányon foglalt helyet, tekintetét az utcán tartva, hátha felbukkan végre az ismerős arc azonban mindhiába. Csalódottan sóhajtott, majd ugrott le a helyéről, egyenesen az ágyába vetve magát.
Fülét hirtelen megütötte a szellőzőből jövő hang, tekintetét azonnal felvezette a mennyezetre és összeráncolt homlokkal figyelte azt. Már elgondolkodott azon, hogy felmegy és megnézi, de hirtelen kinyílt és egy alak ugrott le onnan. Chuuya-nak kellett pár másodperc, mire realizálta a helyzetet, azonban csak a szemét forgatta és visszadőlt az ágyába.
–Meglepetés! -felelte vidám hangon a fiú, bemászva Chuuya mellé az ágyba.
–Miért ott? -kérdezett ennyit a fiú.
–Pár hónapja itt jutottam be a maffiába és akkor találkoztunk ismét -válaszolt ennyit a barna hajú, Chuuya-nak pedig azonnal eszébe jutott az a nap.
–Biztos itt szeretnél lenni? -kérdezte bizonytalanul a vörös. –Ha ez felkavaró számodra...
–Nem engedhetem, hogy mindig te gyere hozzám -vágott a szavába Dazai, majd egy apró puszit adott a vörös hajú arcára. –mégis milyen barát lennék akkor?
A barát szó hallatán Chuuya arca felvett egy pirosabb árnyalatot. Rengetek időt töltöttek egymással az utóbbi időkben, s a kötelékük csak erősödött. Végül egy napon Dazai elvitte oda a fiút, ahol először nézték a cseresznyefák virágának hullását, s ott kérdezte meg a fiút arról, lenne-e hivatalosan is a párja. Chuuya pedig szinte azonnal igent mondott.
–Chuuya -támaszkodott meg az említett feje felett Dazai, tekintetét a kékségekbe furva. –Szeretlek.
–Én is szeretlek, idióta -tette hozzá suttogva az utolsó szót, azonban az arcán lévő mosolyt senki sem tudta volna letörölni. Dazai boldogan fúrta a fejét a másik nyakába, ki végül kezeivel átölelve a másikat mosolygott tovább. Mosolygott, mert boldog volt.
,,A szerelem a legváratlanabb helyzetekben képes eléd lökni saját magát. Néha nem érted, hirtelen miértjöttéshogyan. Aztán rájössz, hogy mindennek megvan a pontos történése. Sokszor elédvet valakit, aki teljesen az ellentéted, s néha olyat, akivel simán tudsz azonosulni mindenben. Ésaztán rájössz, hogy a szerelemtől nem kell félned, s nem kell minden áron kerülnöd, mert néha ez az érzés az, ami minden boldog véggel záródó történetet elindít. "
Gondolná a történet végén Nakahara Chuuya, ahogy visszaemlékezne az elmúlt hónapok fárasztóeseményeire.
Elértük az epilógus részt, a könyv lezárását. Azonban semmi gond, hiszen lassan készülök nektek egy másik könyvel is. De előtte publikálni fogok szintén egy Soukoku történetet < Letter to Nakahara Chuuya > névvel, ami kivételesen az első munkám ésnéha azt gondolom róla egészen kesze és kusza.
Megjegyzés: Az Another Love-ot hallgatva közbe csöppet szomorúez a lezárás :(
Megjegyzés kettő: Mostmár publikáltam nektek, higgyétek el, hogynehéz szívvel. Viszont van ide egy extrém megírva arról a napról, amikor Chuuya báli ruhát húzott magára. Ha esetleg érdekel titeket, valahogy jelezzétek, mert átrakhatom egy másik könyvbe is.
