„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
⌨︎:—————Nᴀɴᴅᴇ—————
–Dazai-san! -Akutagawa hatalmas hévvel rontott be az iroda épületébe, ahol mindenki meglepetten kapta tekintét a fiatal fiú felé. –Dazai-san azonnal beszélnem kell veled!
–Akutagawa-kun, most nem alkalmas, épp... -fordult vissza asztala felé a barna hajú.
–Chuuya-san eltűnt -a fekete hajú meglepetten pislogott Dazai-ra, ki pillanatok alatt termet előtte.
–Mi az, hogy eltűnt? -nézett aggódó szemekkel a fekete hajúra, ki csak tanácstalanul állt továbbra is az ajtóban.
–Mi sem tudjuk Dazai-san -felelte halkan a fiú, szemeit a padlóra vezetve. –Chuuya-san már három hete nem jött be a maffiába. Kerestük mindenhol, a lakásán, bárokban, a sikátorokban, de nem találtuk őt. Azt hittem, hogy Dazai-san majd tudni fogja hova mehetett, vagy esetleg nálad van...
–Mikor láttátok utoljára? -tette fel a kérdést Dazai, s Akutagawa emlékei között kezdett kutatni.
–Május huszonkilencedikén láttuk őt, amint elhagyja a maffiát, azóta viszont nem jött vissza -felelte pár pillanattal később a fiú.
–Atsushi-kun is azóta nem jött az irodába -suttogta maga elé a barna hajú, szemei kétségbeesetten cikáztak a szoba minden pontján. –Chuuya említette, hogy mostanság sokan tűntek el a maffiából is...
–Még nem került senki sem elő -felelte azonnal Akutagawa. –Tudom, mivel a húgom se került elő.
Akutagawa munkája az utóbbi három hétben szinte megsokszorozódott, így nem volt ideje találkozni sem a tigrisfiúval. Nem is kicsit volt ez miatt bűntudata, azonban mindent megtett a maffia, hogy Nakahara Chuuya-t előkerítsék valahogyan.
Arról viszont nem tudott, hogy Jinko is sikeresen eltűnt, méghozzá a vörös hajú mentorával együtt. Szívét aggodalom járta át már nem csak húga, hanem a fehér hajú fiú miatt is. A maffia nem vette komolyan az eltűnt embereket, hiszen mindig tudott pótolni, azonban egyre többen tűntek el, s olyan tagok, akiket szinte lehetetlen volt lecserélni.
A hetekben bukkantak nyomokra, de mégsem tudták kideríteni, vajon kicsoda állhat ezeknek a hátterében. Azt viszont megtudták, hogy sok eséllyel a vállalat robbanását is az okozta, aki képességhasználókat rabolt el. Akutagawa bár nem mutatta, viszont meg volt rémülve, hogy számára két fontos személyt is elveszíthet bármelyik pillanatban.
–Tőlünk egyedül csak Atsushi-kun tűnt el -felelte a beszámoló után Ranpo elgondolkodva. –Úgy látszik az emberünk kizárólag a maffiát veszi célba.
–De Atsushi-kun nem maffia tag -értetlenkedett Tanizaki, s a többiek is elgondolkodtak egy pillanatra.
–Talán Atsushi-kun találkozott valakivel a maffiából és azt hitte ő is odavaló -Yosano ésszerű tényt állított elő.
–De mégis kivel találkozhatott Atsushi-kun? -gondolkodott el Dazai, majd a fekete hajúra pillantott.
–Nem velem Dazai-san -védekezett azonnal Akutagawa. –Nem sok időm volt arra, hogy járjam a várost és Jinko-val sem fényes a kapcsolatom -hazudta, hiszen mi mást tehetett volna? Talán majd valamikor megtudják...
–Mi van, ha Atsushi-kun és Nakahara találkoztak? -mindenki azonnal Ranpo-ra kapta a tekintetét, kérdő tekintetükkel vizsgálva a férfit. –Hiszen Nakahara és Atsushi-kun is ugyanazon a napon tűntek el. Talán találkoztak vagy véletlenül összefutottak, mindketten rossz helyen voltak és elrabolták őket.
–Mégis miért találkoztak volna? -tette fel a kérdést Dazai, szemeivel érdeklődve figyelve a zöld szeműt.
–Nakahara gyakran üzent Atsushi-nak az állapotodról és volt, hogy megkérte őt hozzon neked gyógyszereket -válaszolta azonnal a szemüveges.
–Vagy Nakahara egyszerűen választ akart olyan kérdésekre, melyeket nem értett -támaszkodott meg térden Yosano. A többiek furcsa tekintettel ajándékozták meg őt. –Mármint...volt alkalmam beszélni Nakahara-sannal és említettem neki egy-két dolgot, illetve őt is kifaggattam. Felkereste Atsushi-t, mivel ő áll a "problémája" forrásához közelebb, és remélte, hogy válaszokat kaphat.
Dazai-san nagyon aggódik Chuuya-sanért. Akutagawa nem volt vak, azokban nehezen ismerte fel az érzelmeket, ezért is vallott sokára Atsushi-nak. Annyit látott, hogy a barna hajú idegesen dobol a lábaival, a szemeit ide-ode kapkodja, a szokásos hidegvérű természete mintha nem is ő lett volna.
A nap sugarai egész Yokohama-t megvilágították, a hőmérséklet biztosan húsz fok felé emelkedett és a nap már magasan szárnyalt az égen. Lágyan lengedezett a szél és minden annyira megszokott volt, szinte már természetesnek hatott az egész.
Azonban a Fegyveres Nyomozó Irodába Akutagawa és az ott dolgozók éppen tanácskoztak. Az Iroda sejtette, hogy veszélyes dolog van készülőben, mely a maffiának árthat a legjobban, azonban az iroda figyelme sem lankadhat.
Akutagawa életében talán először, de félelmet érzett. Gin volt a húga, az egyetlen családtagja, aki életben volt. Megígérte magának, hogy vigyáz rá és ezt nem akarta megszegni. Kegyetlen volt, azonban a lányt nem akarta megfosztani egy boldog jövőtől, ha egyszer végre minden rendben lehet.
És Atsushi... Félek attól, ami fogadni fog, ha megtaláljuk a tettest. Jinko volt húsz éve alatt az első olyan ember, aki meg tudta dobogtatni a szívét, ki tényleg intenzív érzelmeket tudott belőle kiváltani. Szerette a fiút, mégha ezt nem is olyan sokszor hangoztatta.
Akutagawa érzelmei inkább cselekedetekben mutatkoztak meg. A fekete hajú ezért is határozta el magát, hogy megmenti a szeretteit. Bármi áron.
Mondjátok, hogy nem csak én kapom a 101.fejezet spoilert >–< Mikor először megláttam...elgondolkodtam az egészenés próbáltam ésszerű tényeket állítani magam elé, vajon miért tehette? Aztántöbbszöréstöbbször újra néztem és rájöttem, hogy nem tudok haragudni rá, hiszen ismerjük őt, azt, hogy milyen.
A napokban megint eszembe jutott egy ötlet, ami valahogy így hangzik: Egy könyv, melyben Dazai Osamu visszautazik a múltba, hogy minden hibáját jóvá tegye és megmentse társát a haláltól. De az új esély mellé vajon új vagy régi érzelmek is társulnak? Ez az ötlet valamiértmost megtetszett ^^
Nálatok volt érettségi szünet vagy még most is tart? Aki érettségizet: milyen volt? Könnyűek voltak a feladatok vagy nehezek? Úgy érzitek jól teljesítettetek vagy lehetett volna jobb is? És természetesen milyen volt a napotok?
