„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
⌨︎:—————Nᴀɴᴅᴇ—————
–Dazai-san! -Akutagawa hatalmas hévvel rontott be az iroda épületébe, ahol mindenki meglepetten kapta tekintét a fiatal fiú felé. –Dazai-san azonnal beszélnem kell veled!
–Akutagawa-kun, most nem alkalmas, épp... -fordult vissza asztala felé a barna hajú.
–Chuuya-san eltűnt -a fekete hajú meglepetten pislogott Dazai-ra, ki pillanatok alatt termet előtte.
–Mi az, hogy eltűnt? -nézett aggódó szemekkel a fekete hajúra, ki csak tanácstalanul állt továbbra is az ajtóban.
–Mi sem tudjuk Dazai-san -felelte halkan a fiú, szemeit a padlóra vezetve. –Chuuya-san már három hete nem jött be a maffiába. Kerestük mindenhol, a lakásán, bárokban, a sikátorokban, de nem találtuk őt. Azt hittem, hogy Dazai-san majd tudni fogja hova mehetett, vagy esetleg nálad van...
–Mikor láttátok utoljára? -tette fel a kérdést Dazai, s Akutagawa emlékei között kezdett kutatni.
–Május huszonkilencedikén láttuk őt, amint elhagyja a maffiát, azóta viszont nem jött vissza -felelte pár pillanattal később a fiú.
–Atsushi-kun is azóta nem jött az irodába -suttogta maga elé a barna hajú, szemei kétségbeesetten cikáztak a szoba minden pontján. –Chuuya említette, hogy mostanság sokan tűntek el a maffiából is...
–Még nem került senki sem elő -felelte azonnal Akutagawa. –Tudom, mivel a húgom se került elő.
Akutagawa munkája az utóbbi három hétben szinte megsokszorozódott, így nem volt ideje találkozni sem a tigrisfiúval. Nem is kicsit volt ez miatt bűntudata, azonban mindent megtett a maffia, hogy Nakahara Chuuya-t előkerítsék valahogyan.
Arról viszont nem tudott, hogy Jinko is sikeresen eltűnt, méghozzá a vörös hajú mentorával együtt. Szívét aggodalom járta át már nem csak húga, hanem a fehér hajú fiú miatt is. A maffia nem vette komolyan az eltűnt embereket, hiszen mindig tudott pótolni, azonban egyre többen tűntek el, s olyan tagok, akiket szinte lehetetlen volt lecserélni.
A hetekben bukkantak nyomokra, de mégsem tudták kideríteni, vajon kicsoda állhat ezeknek a hátterében. Azt viszont megtudták, hogy sok eséllyel a vállalat robbanását is az okozta, aki képességhasználókat rabolt el. Akutagawa bár nem mutatta, viszont meg volt rémülve, hogy számára két fontos személyt is elveszíthet bármelyik pillanatban.
–Tőlünk egyedül csak Atsushi-kun tűnt el -felelte a beszámoló után Ranpo elgondolkodva. –Úgy látszik az emberünk kizárólag a maffiát veszi célba.
–De Atsushi-kun nem maffia tag -értetlenkedett Tanizaki, s a többiek is elgondolkodtak egy pillanatra.
–Talán Atsushi-kun találkozott valakivel a maffiából és azt hitte ő is odavaló -Yosano ésszerű tényt állított elő.
–De mégis kivel találkozhatott Atsushi-kun? -gondolkodott el Dazai, majd a fekete hajúra pillantott.
–Nem velem Dazai-san -védekezett azonnal Akutagawa. –Nem sok időm volt arra, hogy járjam a várost és Jinko-val sem fényes a kapcsolatom -hazudta, hiszen mi mást tehetett volna? Talán majd valamikor megtudják...
–Mi van, ha Atsushi-kun és Nakahara találkoztak? -mindenki azonnal Ranpo-ra kapta a tekintetét, kérdő tekintetükkel vizsgálva a férfit. –Hiszen Nakahara és Atsushi-kun is ugyanazon a napon tűntek el. Talán találkoztak vagy véletlenül összefutottak, mindketten rossz helyen voltak és elrabolták őket.
–Mégis miért találkoztak volna? -tette fel a kérdést Dazai, szemeivel érdeklődve figyelve a zöld szeműt.
–Nakahara gyakran üzent Atsushi-nak az állapotodról és volt, hogy megkérte őt hozzon neked gyógyszereket -válaszolta azonnal a szemüveges.
–Vagy Nakahara egyszerűen választ akart olyan kérdésekre, melyeket nem értett -támaszkodott meg térden Yosano. A többiek furcsa tekintettel ajándékozták meg őt. –Mármint...volt alkalmam beszélni Nakahara-sannal és említettem neki egy-két dolgot, illetve őt is kifaggattam. Felkereste Atsushi-t, mivel ő áll a "problémája" forrásához közelebb, és remélte, hogy válaszokat kaphat.
Dazai-san nagyon aggódik Chuuya-sanért. Akutagawa nem volt vak, azokban nehezen ismerte fel az érzelmeket, ezért is vallott sokára Atsushi-nak. Annyit látott, hogy a barna hajú idegesen dobol a lábaival, a szemeit ide-ode kapkodja, a szokásos hidegvérű természete mintha nem is ő lett volna.
A nap sugarai egész Yokohama-t megvilágították, a hőmérséklet biztosan húsz fok felé emelkedett és a nap már magasan szárnyalt az égen. Lágyan lengedezett a szél és minden annyira megszokott volt, szinte már természetesnek hatott az egész.
Azonban a Fegyveres Nyomozó Irodába Akutagawa és az ott dolgozók éppen tanácskoztak. Az Iroda sejtette, hogy veszélyes dolog van készülőben, mely a maffiának árthat a legjobban, azonban az iroda figyelme sem lankadhat.
Akutagawa életében talán először, de félelmet érzett. Gin volt a húga, az egyetlen családtagja, aki életben volt. Megígérte magának, hogy vigyáz rá és ezt nem akarta megszegni. Kegyetlen volt, azonban a lányt nem akarta megfosztani egy boldog jövőtől, ha egyszer végre minden rendben lehet.
És Atsushi... Félek attól, ami fogadni fog, ha megtaláljuk a tettest. Jinko volt húsz éve alatt az első olyan ember, aki meg tudta dobogtatni a szívét, ki tényleg intenzív érzelmeket tudott belőle kiváltani. Szerette a fiút, mégha ezt nem is olyan sokszor hangoztatta.
Akutagawa érzelmei inkább cselekedetekben mutatkoztak meg. A fekete hajú ezért is határozta el magát, hogy megmenti a szeretteit. Bármi áron.
Mondjátok, hogy nem csak én kapom a 101.fejezet spoilert >–< Mikor először megláttam...elgondolkodtam az egészenés próbáltam ésszerű tényeket állítani magam elé, vajon miért tehette? Aztántöbbszöréstöbbször újra néztem és rájöttem, hogy nem tudok haragudni rá, hiszen ismerjük őt, azt, hogy milyen.
A napokban megint eszembe jutott egy ötlet, ami valahogy így hangzik: Egy könyv, melyben Dazai Osamu visszautazik a múltba, hogy minden hibáját jóvá tegye és megmentse társát a haláltól. De az új esély mellé vajon új vagy régi érzelmek is társulnak? Ez az ötlet valamiértmost megtetszett ^^
Nálatok volt érettségi szünet vagy még most is tart? Aki érettségizet: milyen volt? Könnyűek voltak a feladatok vagy nehezek? Úgy érzitek jól teljesítettetek vagy lehetett volna jobb is? És természetesen milyen volt a napotok?
