„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
⌨︎:—————Nᴀɴᴅᴇ—————
–Neked nincs küldetésed? -érdeklődött Dazai, Chuuya azonban nem válaszolt azonnal.
–Lenne, de -kerülte a barna hajú tekintetét, aki mosolyogva fürkészte a másikat, sejtve a mondat kimenetelét. –ne nézz így! Kivettem egy kis időt, hogy tudjak rád vigyázni, idióta!
–Oh Chuuya-kun, annyira nagyon kedves vagy! -csillantak meg a barna hajú szemei, a vörös azonban csak lemondóan rázta meg a fejét.
Már tegnap vissza kellett volna, hogy térjen a maffiába, azonban nem tette. Dazai és ő két külön világ voltak, más nézetekkel, de nála jobb társat nem tudott elképzelni sem. Igen, idegesítette a magasabb, de sok ideje volt hozzászokni a dolgokhoz. Hiányoznak a közös pillanatok.
Visszagondolt a tegnap történt dolgokra. Ahányszor eszébe jut az a csók a szíve mindig hevesen ver, mintha ki akarna szökni a mellkasából. Az arca színe hirtelen hasonlítani kezd a hajára, az ajkai bizseregni kezdenek és valamiért arra gondol, szeretné, ha Dazai ismét megtenné.
Nem helyes! Mégis miért ne lenne? De nem lehet, hiszen utáljuk egymást! Mégis kivel akarod ezt elhitetni? Fiúk vagyunk... És? Nem kedvelem. Miért hazudsz magadnak? Vitatkozott magában a fiú, majd a barnára pillantott, aki hatalmas szemekkel őt figyelte, továbbra is reggelizve. Néha gyengéd mosoly ült ajkain.
Nem értem magamat. Amióta Dazai újra megjelent Chuuya a kétejek és érzelmek hullámvasutát váltogatja. Egyik pillanatban ott, a másikban itt. Miért reagálok mindenre vele kapcsolatban? Úgy érezte, hogy megőrül, akart valamit tenni, azonban az egyetlen terve talán merész lett volna, melyet még ő sem tudott volna megtenni a másikkal.
Barátok voltunk, most mégis miért...? Mintha a felismerés villámként csapott volna belé, egész testén végigcikázva, húsa alá hatolva. A fiú agyát ellepte a köd, arcszíne hasonlított egy rák színére, bár ezt ő nem láthatta. Szemeivel maga elé bámult, azonban az információkat nem tudta feldolgozni.
–Chuuya, jól vagy? -szakította ki gondolataiból Dazai hangja, s fejét lassan emelte a barna hajú felé. –Piros az arcod, nem vagy lázas?
–Jól vagyok -motyogta halkan, szemeivel zavartan cikázva a kötszeresen. Oh, miért ez az idióta? Egyáltalán tényleg...? Valakit meg kellene kérdeznem erről.
–Ma is maradsz vagy már visszamész a maffiába? -tette fel a kérdést Daza, barna szemeit az asztalon tartva.
Chuuya azonban nem adott választ. Vissza kellene, hogy menjen a maffiához, hiszen még a végén kerestetni fogják a fiút, azonban szíve inkább húzta a barnához. Mintha ez a kettősség felemésztette volna belülről, válaszolni sem tudott a kérdésre, hiszen még maga sem tudta... Visszamenni vagy biztonságos karok között lenni?
–Talán...ideje lenne már visszamennem -suttogta halkan, szemeit nem vezette az előtte ülőre. –Túl sokáig voltam távol.
–Oh, igazad van -felelte Dazai, majd nyújtózkodott egyet, arcán ott virított a mosoly. Az a szokásos álmosoly. –Szerintem holnap nekem is vissza kellene már mennem dolgozni. Túl sok melót úsztam meg, szegény Atsushi-kun biztos alig látszik ki a feladatok alól.
–Dazai -ejtette ki halkan a nevét Chuuya, végre kékségeit a barnára vezetve. –Kérlek előttem ne játszd meg magad, rendben? Csak mutasd ki, hogy rosszul érzed ez miatt magad.
–Ha nem hitetném el másokkal, akkor magamat sem tudnám becsapni -duruzsolta, ajkait apró félmosolyra húzva. –Ha magamat nem tudom becsapni, akkor másokat hogyan tudok?
–Csak add ki azt az érzelmet magadból, ami abban a pillanatban átjár -beszélt Chuuya, hiába határozta el magát, hogy indul, lábait egyszerűen nem tudta cselekedésre késztetni.
–Miért annyira fontos ez? -nevetett keserűen a fiú.
–Dazai, fontos vagy nekem -pillantott a barnára komolyan, aki hirtelen csendben maradt, hatalmas szemekkel bámulva a lassan vörösödő maffiózót. –V...vagyis szeretném tudni, hogy mi játszódik le benned.
–Nekem is fontos vagy -mosolygott lágyan Dazai. –de ezt tudod.
–Igen, sokszor elmondtad már -szúrta oda Chuuya, mellkasát elöntve egy forró érzés.
–Hiányoznál -a vörös elsőre nem értette, miért mondja ezt Dazai, azonban a fiú folytatta. –Annyira magányosnak fogom magam érezni! Azt fogom mondani, hogy bárcsak több időt tölthettem volna veled, de aztán mégis boldog leszek, ha visszaemlékszek a napokra.
Chuuya mosolygott, ahogy Dazai szavait hallgatta. Nekem is hiányoznál. Ki akarta mondani, ajkai mégsem mozdultak, füleivel azonban szüntelenül hallgatta a kötszeres beszédjét, ki végre ismét őszintén beszélt hozzá.
Chuuya nem értette, hogyan tudta megkedvelni a fiút, hiszen számára annyira idegesítő volt és irritáló. Azonban Dazai valahogy mégis elérte azt, hogy a vörös hajú fiú szívébe férkőzzőn és még gondolatait is teljesen megszállta. Mióta tekintek rád többként?
Kétségbeesett gondolatok, amik egyszerűen nem hagyták menekülni. Azok a fránya mondatok és szavak, melyek ott kísértették. Mióta akarom, hogy engem szeressen? Miért? Miért? Miért? Nem volt tisztában a szerelem szó jelentésével, hiszen soha nem volt szerelmes, most mégis az. S hogy pont az ellensége, a volt társa, az áruló legyen az, akit kedvel... Ehhez tehetség kell, hogy legyen!
Huhaaaaaaa Miket látnak szemeim, Chuuya végre elismerte az érzéseit? Ezek után mégis mi lesz? Haha, innentől megint nehéz dolgok lesznek, de ez majd kiderül úgy is a folytatásban, vagyis Dazai szemszögéből Huh, a 25.rész után ismét jön egy váltás, ami Akutagawa szemszögéből lesz.
Bruuuuh Már várom, hogy kirakjam a folytatásokat, szerintem utálni fogtok engem érte, de semmi gond
