𝙷𝚎𝚕𝚕𝚎𝚟𝚊𝚝𝚘𝚛 ˢᵒᵘᵏᵒᵏᵘ ᶠᶠ

18.𝑭𝑬𝑱𝑬𝒁𝑬𝑻

⌨︎:—————ɴᴀɴᴅᴇ—————

         A nap sugarai hatalmas teret világítottak be aznap. A fák zöldelve lengedeztek a szél miatt, ki úgy gondolta, ideje megtáncoltatni a lusta ágakat. Színes pompában elrendeződve hevertek a virágok is, arra várva, hogy a járókelők szemeikkel csodálják meg őket. Pillangók hada szállt a levegőben, néhány tavi vizeken pihent meg.

         Mondhatná azt Chuuya, hogy ez is egy csodálatos nap, de akkor meghazudtolná saját érzéseit. Félelmet érzet, bizonytalanságot és kétségbeesést, mégis ott volt egy halvány szikra szíve mélyén, hátha... Mégis, egyszerűen nem akart semmi sem történni! Ez a tudat pedig felemésztette a vörös hajú fiút.

         Kék színű íriszeivel az ágyban fekvő fiúra tekintett, ki aprókat szuszogva pihent a takarók és párnák sokasága között. Barnás tincsei már a szemébe lógtak, ajkai elnyílva pihentek, s Chuuya késztetést érzett arra, hogy puszit hintsen rájuk. Egyenletesen vette a levegőt, szemei néha rebbentek csak meg, mégsem nyitotta ki őket.

        Ez az állapot tart már lassan 3-5 napja. Pillanatok választották el Dazai-t attól, hogy meghaljon, Chuuya pedig időben érkezett, mégis sikerült a fiúnak a fejét bevernie úgy, hogy napok óta fel sem kelt. A fiú pedig kezdett aggódni. Magát hibáztatta azért, amiért Dazai ilyen állapotba került, mégis a világra volt mérges leginkább.

       Mikor ébred fel végre? Ajkait rágcsálta, lábával folyamatosan dobolt. Ideges volt és kedve támadt az ágyban fekvő fiút felpofozni, de nem tette meg. Leginkább azért, mert nem ez volt a megfelelő alkalom erre. Apró ujjaival Dazai takaróját szorította, szinte már a vér is kifutott ujjaiból, mégsem tudott ezzel foglalkozni, hiszen szemei csak a barnát figyelték.

–Idióta, mégis miért ugrálsz le gyárak tetejéről? -azonban választ nem kapott halkan feltett kérdésére.

           Chuuya még rendesen fel sem épült, amikor ez az eset történt. Talán akkor alig 6 napja váltak el egymástól, Chuuya-t mégis valami nagyon aggasztotta azon a napon. Bajt érzett, mégsem akart tudomást venni ezekről a jelekről. Este elindult az elhagyatott gyárhoz, hátha onnan jobban látja majd a tűzijátékokat, de nem gondolta volna, hogy valaki éppen akkor akar öngyilkos lenni

–Az a hülye kötszerpazarló! -szidta az alvó fiút, tekintetével pedig az ablakon át nézte a várost. –Ha felkelsz, biztosan én öllek meg!

–Chuuya által halhatnék meg -szólalt meg rekedtes hangján Dazai, az említett pedig azonnal rákapta a tekintetét. –Ennél szebb halált el sem tudnék képzelni...

–Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. –Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna? Ha nem sikerült volna odaérnem?

–Chuuya -motyogta nagyra nyílt szemekkel Dazai.

–Gondolj néha a barátaidra is! Szerinted ők mégis mit érezhettek volna akkor? -ütött bele a falba, a méreg egyre jobban öntötte el testét. –Gondolj azokra, akikkel együtt dolgozol, gondolj már másra is magadon kívül! Hiányoznál az embereknek Dazai. Szeretnek és tisztelnek téged, mégis mindig ezt csinálod. Miért?

–Te neked is hiányoznék Chuuya? -nézett oldalra Dazai, szemeivel kerülve a vörös hajú tekintetét.

–Hogy hiányoznál? -ízlelgette a kérdést egy fokkal nyugodtabban. –Nekem...hiányoznál -nyelt egy hatalmasat, íriszeivel a barna ajtót figyelve. –Legalább nyolc éve, hogy ismerjük egymást Dazai, az természetes, ha hiányoznál nekem. A barátomnak gondollak és...és nem akarlak elveszíteni -kékségei hirtelen könnybe lábadtak, ajkai megremegtek, ahogy a fiú halálára gondolt. –Nekem csak te vagy az egyetlen barátom... -suttogta, szemeit szorosan lehunyva tartva.

–Chuuya -Dazai felült az ágyon, kezeivel Chuuya apró kezeit megfogva húzta oda a fiút, akinek már semmi kedve nem volt ellenkezni sem. Hagyta magát, s Dazai maga mellé ültette. –Én sem akarlak elveszíteni téged, hiszen nekem is már csak te maradtál.

–És mi van Atsushi-val vagy a többiekkel? -nézett szomorúan könnyes szemeivel.

–Ők nem olyanok, mint te -mosolygott lágyan a fiú, ujjaival letörölve egy-egy könnycseppet Chuuya arcáról. Chuuya pedig apró zavart érzett erre a tettre. –Te különleges vagy, a nyomodba sem érhetnek. A barátaim ők is, de sokkal másabb feléjük a szeretetem, mint feléd.

–Hogy van a fejed? -terelte a vörös a témát, kezeivel szemét dörzsölve figyelte a barnát.

–Fáj még -ásított a fiú, majd lentebb feküdt az ágyon. –Talán egy gyógypuszi segítene rajtam -meresztett hatalmas szemeket, Chuuya pedig csak a fejét rázta.

–Annyira nem fájhat, ha ilyen sületlenségeket hordasz össze -állt fel az ágyról, majd az ablakhoz lépve engedte lejjebb a redőnyt, ujjaival végigcikázott a fehér függönyön, majd Dazai ágya előtt állt meg. –Pihenned kell még, nagyon beverted, ezért is voltál legalább öt napig eszméletlen.

–Öt napig? -rökönyödött meg a barna hajú, majd sóhajtott egyet. –Mégis mit csináltál itt öt napon keresztül?

–Vártam, hogy felébredj -suttogta halkan, arcára apró pír szökött fel, szerencséjére nem láthatta az ágyban fekvő, hiszen fény alig szűrődött be a szobába. –és készültem arra, hogy megöljelek, de azzal még várhatok egy kicsit.

–Arigato Chuuya -Dazai már csak ennyit mondott, hiszen feleslegesnek érezte azt, hogy tovább ragozza.

           Chuuya aprót biccentett, majd elindult a barna ajtó felé. Kilépett rajta, majd kezei közé temette arcát és hatalmasat sóhajtott. Mégis... miért kezdtem el sírni előtte? Nem vagyok magamnál! Chuuya pedig tényleg úgy érezte, valami egyáltalán nincs rendben elméjével, de legfőképpen gyorsan zakatoló szívével. Gyorsan dobogott, félő volt, hogy egyszerűen kiugrik a helyéről, így lábait szedve indult inkább a konyha felé. Kell egy pohár víz!

Sziasztooooook!
Uhh, nagyon akartam még húzni a határokat
Így íme egy szomorú és aranyos (?) rész nektek a folytatással együtt.
Huhaaa, ezek után Dazai osztja meg velünk gondolatait és én annyira szeretni fogom írni!
Legyen csodás napotok!

Mai napig nem tudom eldönteni, hogy ennek a résznek milyen hangulata van...
Na mindegy, ahogy ígértem itt is lenne a folytatás😊