„-Te...te idióta! -kiáltott mérgesen Chuuya, Dazai pedig hatalmas szemekkel nézett a fiúra. -Mégis mi a francot képzelsz magadról? Szakét iszogatva, részegen házakról van kedved ugrálgatni, mert az jó móka? Normális vagy Dazai? És ha meghaltál volna...
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
⌨︎:-----Nᴀɴᴅᴇ-----
Reggel kilenc körül járhatott másnap az idő. A madarakat nem lehetett hallani, a virágok most nem pompáztak olyan csodálatosan, mint tegnap, a nap sem sütött és a szél sem lengedezett lágyan. Akárhova nézett az emberek csak pocsoját látott és az eső szitálását. Talán a hajnali órákban kezdhetett el esni, megmondani csak azt tudta volna, aki egész éjszaka virrasztott.
Dazai orrát finom illatok csiklandozták, édesek és a gyomra halkan, mégis kellően hangosan adta tudtára, hogy ideje lenne felkelni és végre valamit enni is. Barna szemeit lassan nyitotta, néha-néha visszacsukódtak a fáradság miatt. Enyhén másnaposnak érezte magát, a feje is kissé fájt, de ezeket mind ignorálni próbálta.
Lábaival lassan lépkedett, párszor egy-egy tárgyba kapaszkodva, hiszen alig bírt a lábán állni. Szemeit dörzsölgette, amikor a konyhába lépett. Szemei felcsillantak, ajkai azonnal mosolyra húzódtak, ahogy megpillantotta Chuuya-t a gáznál, ahol éppen a reggelit készítette. Testét csak egy egyszerű hatalmas póló takarta és Dazai úgy érezte, ezt a látványt nem unná meg reggelente.
-Szörnyű az idő -beszélt halkan Chuuya, Dazai pedig bólintott. -Hogy vagy?
-Egy picit másnapos vagyok -támasztotta meg fejét a kezeivel, úgy nézte a másikat. -Te hogy vagy?
-Fáj a fejem, azon kívül semmi -tett Dazai elé egy tálat, rajta a reggelivel, majd a vörös is helyet foglalt előtte. -Emlékszel valamire, hogy tegnap mi történt?
-Ráérek reggeli után agyalni, mégis mit követtem el -felelte kimérten a kötszerpazarló, ajkai közé véve pár falatot.
Természetesen emlékezett arra, mégis miket tettek tegnap este. Nem volt ő olyan állapotban, hogy ne lenne tisztában cselekedeteivel, s ha szomorú, ha nem, de egyáltalán nem bánta azt, amit tett. Bókolt, táncoltak és a végén még egy édes csók is elcsattant, amit több apró is követett, de nem akartak ennél is tovább menni. Chuuya megbánta volna, ahogy ő is.
Hiszen Dazai ne tudta, hogy Chuuya mégis hogyan áll a dolgokhoz. Érez-e valami hasonlót a fiú vagy csak egy egyszerű tapasztalatszerzés áll minden mögött. Eddig nem foglalkozott ezekkel az apró kérdésekkel, de be kellett látnia, hogy a szerelem is két emberről szól. S Dazai tudta, ha ez csak egyszerű móka lenne, többet biztosan nem akarna szerelmes lenni.
-Te...emlékszel valamire? -nézett fel tányérjából a barna, Chuuya-t ezzel gondolataiból kiszakítva. Arca enyhén kipirult, ahogy másodpercek elteltével sem válaszolt.
-T...talán van valami, amire emlékszem -makogta a fiú, tekintét zavartan kapkodta a szobában, s Dazai édesnek találta a fiú reakcióját.
-Tettem valami őrültséget, igaz? -tette fel halkan a kérdést, mintha csak aggódna, hogy valami bajt csinált, de Chuuya csak a fejét rázta.
-Nem tettél semmi rosszat -eresztett egy halvány mosolyt, majd tovább reggelizet. -Jó volt a tegnapi sztorikat hallgatni, melyeket egymásnak meséltünk. Mintha újra nyolc évvel ezelőtt lettünk volna...
-Szerettem melletted lenni, veled dolgozni, hiába rivalizáltunk egyfolytában -mondta Dazai, szemeit az ablakon kivezetve figyelte az elázott várost. -Most is szeretek melletted lenni, tudom, hogy rád számíthatok. Mindig ott voltál nekem és ezt köszönöm. Megmentettél és ezért soha nem lehetek elég hálás neked. Viszont el kell fogadnod, hogy már nem a maffiában vagyok, s talán kicsit változtam, de még mindig ugyanaz a Dazai maradtam.
-Tudom -sóhajtott a fiú, majd elnevette magát. Dazai alsó ajkát harapdálva fordult a fiú felé, ki még mindig aprókat kuncogott. -Ez meg is látszott tegnap tudod? Te komolyan felkértél táncolni engem én meg belementem -Dazai ajkaira hatalmas mosoly költözött, ahogy visszaemlékezett a tegnapra. -Bókoltál, de annyira őszintének tűntek, hogy...hogy nagyon jól estek. Zavarban voltam és Jézusom! -fogta a fejét pirultan Chuuya, mintha csak most jutott volna eszébe egy kis apróság. -Te tényleg megcsókoltál! Mármint úgy igazán és...és...-beszélt össze-vissza a fiú.
-És? -érdeklődött Dazai, ajkán még mindig mosollyal.
-Ezt nem veled akarom megbeszélni -fordította el a fejét. -Így is sokat beszéltem és megint zavarban vagyok és a rohadt életbe! Miért élveztem annyira?
-Kérsz mégegyet? -pislogott ártatlanul, s Chuuya érezte, arca ismételten forró.
-Nem -nézett szúrósan a kötszeresre, aki egy elégedett mosollyal dőlt hátra a székében.
-Kár, de ha nem, akkor nem -vont vállat, mint aki beletörődött ebbe az egészbe.
Dazai számára az a csók sokat jelentett. A tény, hogy Chuuya emlékezett rá és még nem is haragszik érte máris megnyugtatta tomboló szívét, mely ki akart ugrani a helyéről. Chuuya nem undorodott és ez megnyugtatta a barna hajút. Viszont ami zavarta az az, hogy még mindig nem tudja, hogyan állnak köztük a dolgok.
-Tudtam, hogy jól csókolok, de hogy még téged is elkápráztattalak vele -szivatta tovább az alacsonyabbat.
-Fogd be Dazai! -kiáltott zavarában Chuuya. Dazai oda és vissza volt ezért a látványért, na meg természetesen a fiúért.
Heheeee Gonosz akartam lenni és úgy akartam, hogy Chuuya ne legyen ott, amikor reggel Dazai felébred, de szegényeket már így is sok ideje kínzom
És majd még kínozni is fogom, ugyanis messze van még a vége a könyvnek. Egy ideje nem volt rész, azt hiszem szimplán lusta voltam kirakni, hehe. Sajnálom VISZOOOOONT Nagyon köszönöm az 1k olvasót, ez igazán sokat jelent, illetve a Vote-ok is <3 Legyen csodás húsvétotok és pihenjétek ki magatokat
