𝙷𝚎𝚕𝚕𝚎𝚟𝚊𝚝𝚘𝚛 ˢᵒᵘᵏᵒᵏᵘ ᶠᶠ

12.𝑭𝑬𝑱𝑬𝒁𝑬𝑻

⌨︎:—————Nᴀɴᴅᴇ—————

        Csend. Aki belépett a szobába csak csendet hallott, semmi mást. Ha pedig közelebb lépkedett, akkor hallani vélte az ágyon fekvő fiú egyenletes levegővételeit. Láthatott egy vörös hajú fiút, kinek arcát még mindig kék és zöld foltok lepték el, de már sokkal jobban nézett ki, mint eddig. Pillái néha meg-megremegtek, de nem ébredt fel. Még nem.

          Hirtelen ült fel az ágyban, jobb kezét a mellkasára szorítva. Zihált, mint aki most futotta volna le egész Yokohama-t. A tekintete idegességet tükrözött és ez csak nőtt, ahogy megpillantotta az idegen falakat maga körül. Enyhe rettegés járta át testét, hiszen teljesen idegen volt számára ez a hely. Már emelte volna kezeit, ha arra nem nehezedett volna valami.

          Tekintetét lassan vezette a bal oldali karjához. Ajkai meglepetten nyíltak el, és arcára pír és zavartság költözött, ahogy a barna hajú fiút figyelte, ki karján aludt békésen. Szívét melegség járta át, érezte, hogy lassan lenyugszanak indulatai, így visszafeküdt a fehér párnák közé, melyeken eddig pihent.

          Jobb karjával óvatosan túrt bele a barna tincsekbe, attól félve, hogy a gazdája hirtelen fel akar kelni álmából, de ez nem következett be, így lágy érintésekkel kezdte simogatni a barna tincseket. Dazai, mint egy kismacska bújt az érintésekbe, mintha csak védelmet adna számára. Chuuya arcára pedig mosoly költözött, ahogy a férfit figyelte.

–C...Chuuya -motyogta a fiú, a vörös karját jobban magához szorítva. –Kérlek ne haragudj rám -suttogta, mintha csak ébren lenne.

–Miért haragudnék? -kérdezett vissza reflexszereűn, aztán leesett neki, valószínűleg csak álmodik. Így már nem is várt válaszokat.

–Ne haragudj, amiért későn értem oda. Biztosan nagy fájdalmakat éltél át –nyitotta ki barna szemeit, tekintetét azonnal kékségekbe furva. –Nagyon aggódtam, hogy bajod esik. Féltem, hogy nem fogsz meggyógyulni és a kezeim között fogsz meghalni. Féltem, hogy téged is elveszítelek és ha ebbe belegondolok, akkor...akkor...

–Itt vagyok Dazai -eresztett egy halvány ajakgörbületet a vörös hajú fiú. –Köszönöm, hogy segítettél rajtam.

–Yosano-nak kellene megköszönnöd, hiszen ő látta el a sérüléseidet -motyogta a fiú, szemeit az ágyon tartva.

–Mm -bólintott a fiú, majd fejével Dazai felé fordult. –Meddig voltam eszméletlen?

–Három napig -adta a rövid választ. –Értesítettem a maffiát is arról, ami történt, de nem engedtem, hogy elvigyenek. Pihenned kellett és Yosano közben ellátott téged.

–Felkeltél Nakahara-kun? -lépett be a szobába Yosano, halvány mosollyal meggy színű ajkain. –Hogy érzed magad?

–Fájnak még a csontjaim és a fejem is -adta a rövid választ a fiú, szemeit a lányon tartva.

–Dazai, kifáradnál addig, amíg megvizsgálom Nakahara-kunt? -pillantott a barnára, aki egyet bólintva el is hagyta az orvosit. –Nagyon aggódott érted.

–Mondta -pillantott ki az ablakon.

–Mind a három napot melletted töltötte és nem volt hajlandó elmozdulni se -nevetett a lány, Chuuya pedig érdeklődve fordult felé. –Még a munkát is elhanyagolta, csak hogy ott legyen, amikor felébredsz. Felhívta a maffiát, hogy megsérültél és az Iroda ellát téged. A maffia küldeni akart valakit, hogy vigyen vissza, de Dazai megfenyegette őket, ha meg merik tenni, megöl mindenkit, aki csak a közeledbe akar jönni.

–Dazai...ilyet tett? -nyíltak hatalmasra a szemei, ahogy a lányt hallgatta. –Mégis miért?

–Mert fontos vagy neki -mosolygott a fiúra és helyet foglalt mellette. –Dazai elhatározott veled kapcsolatban. Nem akar téged elveszíteni, hiszen nem tudná, mégis mit kezdjen magával a továbbiakban. Nem akarja elveszíteni azt, akit nagyon szeret. Ragaszkodik hozzád és -állt meg a mondatban Yosano, szemeit a vörös arcú Chuuya-n legeltette. –de ahogy látom, neked is fontos Dazai. Oka volt annak, hogy kilépett a maffiából, de pár napja azt mondta nekem: „Csak azt sajnálom, hogy Chuuya-t hátra kellett hagynom a döntésem miatt". A szívén viseli a sorsodat és sokkal jobban törődik veled, mint azt te hiszed.

–Azt mondod, hogy Dazai tényleg ennyire figyel rám? -kérdezte pár pillanattal később. –Önzőnek találtam, amiért olyan dolgokat mondott, amik felkavarták az egész lényem és bizonytalánságba taszítottak. Azt hittem, hogy újra csak szórakozik, hogy lássa, még mindig ugyanúgy reagálok mindenre, mint régen.

–Dazai nélküled elveszett lenne -magyarázta a lány. –Soha nem mondana olyan szép szavakat, melyeket nem gondol komolyan. Igaz, hogy a természete bohókás, de akiket szeret, azokkal mindig őszinte.

–Miért mondod ezeket ilyen hirtelen? -szorította ökölbe a kezeit.

–Csak nem akarom, hogy Dazai-nak nehéz legyen -mosolygott lágyan, szemeit a fiún tartva. –Kérlek vigyázz Dazai-ra. Ne törd nekem össze, hiszen éppen csak elhatározta magát. Ha szereted, kérlek óvd meg őt!

           S Chuuya egyedül maradt a gondolataival és számos kérdéssel, melyek nyomták akkor a lelkét. Nem értette az egészet, nem értett semmit, mégis vakon követte azokat a szálakat, melyek még nem értek össze, s talán nem is fognak soha.

         Mi az, hogy szeretem? Bár Chuuya nem értette az érzéseit, de tisztában volt azzal, hogy kötődik a barna hajúhoz, aki sok rossz pillanatot okozott neki, mégis kétszer annyi jót, mint hitte. Nélküled elveszett lenne. Chuuya nagyon nehezen fogta fel a szavakat és még most sem akart hinni a füleinek. Én is elveszett lennék nélküle.

   Dazai nélkül úgy érzem, hogy nem lenne értelme küzdenem. Chuuya erre az egy mondatra gondolt, amikor a barna belépett hozzá.

Halihoooo!😁
Ééééééééésssss Yosano akcióba lép, mert miért ne?🤷‍♀️
Milyen aranyos már, hogy segíteni próbál a mi kis drágáinkon, akik ennyit szenvednek
Chuuya is kis butus, amiért a szeretlek szó teljesen kiment a fejéből😬
Mi lesz ezzel a kettővel, ha ez így folytatódik? Annyira vakok!🤦‍♀️
Legyen nagyon csodálatos napotok és szurkoljatok ezeknek a butuskáknak💕

Ummm...👉👈
Mivel ma nem volt semmi elfoglaltságom és egy játék is felvitte az idegemet, így hoztam nektek egy részt.
Igazából csak rettentően unatkozom és lehet sűrűbben fogom majd a fejezeteket hozni.
Egyébként köszönöm! Lassan 400 olvasónál tartunk, amiért rendkívül hálás vagyok. Főleg, mert sok pozitív komment is érkezik vissza.
Arra gondoltam, hogy a következő fejezetben hozhatnék kisebb részleteket a már megírt fejezetekből, hogy lássátok miben lesz részetek...DE csak akkor, ha az ötlet nektek is tetszik