A nagy csodálásomat Nam vette észre, nem szolt semmit se csak kiment az ajtón de szemeink találkoztak amelybe belepirultam. Egyszer csak a szolgáló lány elém jött meghajolt majd bekisért, kíváncsi voltam hogy mi a neve és hogy honnan jött.
(Én)- Hogy hívnak ?
(Chan)-Channak kisasszony az úrfi kérte hogy segítsek önnek az öltözésben és a sminkelésben.
Csak mosolygot kedves lánynak tűnik és segítő kész, sokat beszélgetünk még közben segített felhúzni a zipzárt, a hajamat megcsinálta majd a sminkemet is ami nem volt nagy smink egy kis szolid smink volt, a hajamat hullámokba rakta amely nagyon jó volt mikor a vállamra omlott. Egy cipős szekrényhez ment ahonnan egy kék topánt vett elő ami ment a ruhához.
(Én)- Nem lenne kedved nálunk dolgozni? Nagy tehetséged van divat terén smink terén szeretném ha nálunk dolgoznál.
(Chan)- Ha az úrfi megengedi csak akkor kisasszony, válaszon nyakéket kisasszony.
Szebbnél szebb ékszerek voltak, nem tudtam hogy mit vegyek a ruhához fel ezért Chan segítséget kértem. Ő egy ég kék nyaklánc szedtet ajánlót amelyen egy félhold volt és kék színben pompázót és ment a ruhához. Felvettem a nyakláncot a fülbevalót is, Chan hózott egy tükröt hogy megnézem magam.
(Chan)- kisasszony maga gyönyörű, szolok az úrfinak mert sietniük kell.
Chan telefonalt a kollégájának aki szerintem Namjoonak szolt, de még szét se néztem ez nem az a lakás ahová a fiuk vittek engem legelsőre, ez más volt öreg ház lehet mert nagy a szoba és ráadásul a festések is régiek. Ahogy néztem a szobát Hyung jött be felé fordultam és furcsálltam mert Namjoont vártam, elkeseredtem de igy is jó reméltem hogy Nam is felbukkan.
(Hyung)-Ha Namért aggódsz nem kell sokáig várnod csak gyere.
Ahogy mentünk a lefele észre vettem hogy mind nagyobb szirmok vannak a földön majd egyre több szirom került elő kiérve a házból Hyung megált.
(Hyung)- te csak kövesd a szirmokat.
Ekkor becsukta az ajtót, ahogy követtem a szirmokat úgy kezdtek folyosóvá alakulni nem is figyeltem előre csak mikor fényt láttam. Namot láttam a fák alatt, mikor oda értem felém fordult kezeimet megfogta majd Nam szemeibe néztem szóra nyitotta a száját
(Nam)-Emma tudom hogy menyi mindenen mentünk keresztül és tud én mindig melletted leszek de megkérdezem tőled, hozzám jönnél feleségül?
Szemeim könnybe lábadtak a sírást nem tudtam vissza fognom.
(Én)-Igen
Ekkor fel ált majd a nyakába borultam, a gyűrűt felhúzta az újamra majd meg csókolt a többiek meg ujjongtak és tapsoltak. Levegő hiány miatt elváltunk majd Hyung kérdezett minket.
(Hyung)- Mikor lesz az esküvő?
Sziasztok nem bírtam ki hogy ne írjam tovább és köszönöm azoknak akik olvassak mert nekem az is jól esik ha nem is sokan de legalább páran olvassák
