Ahogy Emma mellé feküdtem szempilái megemelkedtek, fájdalmas tekintette segítségért kiáltót ahogy rám nézett. Bár nem mondtam de örökbe fogadhatnánk egy gyereket, bűnösnek éreztem magam hiszen ha szoltam volna neki talán de ki lát a jövőbe??
(Emma)- Nam tudod mindig szerettem a gyerekeket de most hogy nem lehet nekünk gyerekünk rosszul érzem magam.
Ezután többet nem mondott majd szempilái le ereszkedtek és lassan vette a levegőt. Követem a példáját mert hulla voltam én is, de csak forgolódni tudtam nem tudtam aludni aggódtam Emma miatt. Kopogásra lettem figyelmes.
(Én)- Ki az?
(Hyung)- Én vagyok az Hyung gyere le beszélnünk kell itt a menedzser.
Majd kibújtam Emma mellől majd egy csókot nyomtam az arcára.
Emma szemszöge
Próbáltam aludni de csak arra tudtam gondolni hogy nem lehet gyerekem, már csak Nam maradt nekem. Ha eddig megvoltam magam akkor ezután is megleszek. Ahogy ezeken gondolkodtam észre se vettem hogy Nam nincs mellettem, ajtó nyitásra lettem figyelmes Chan és Min jött be az ajtón.
(Min)- Emma hoztunk egy kis ételt amit szeretsz.
(Én)- nem vagyok éhes haddjatok magamra.
(Chan)- Nem hagyunk magadra ilyen állapotban, elmegyek kiváltani a kezelést. Min vigyáz Emmára.
(Én)- Lányok köszönöm de most egy kis időre egyedül szeretnék maradni.
(Min)- Nem Emma most szükséged van egy kis társaságra, ezért maradunk és sorozat napot tartunk, jó lesz igy??
(Én)- Hát ha annyira muszáj.
Ekkor Chan elszaladt ki váltani a gyógyszert, addig Min helyett csinált.
(Min)- igy ni most már Chan kell jöjjön felhívom.
Kiment az ajtón és én ismét magamba fordulhattam kicsit, bár szeretem őket de most hogy nem lehet gyerekem a szívem szakad meg. Ismét könnyek csorogtak le a szememből, ismét úgy éreztem magam hogy én egy senki vagyok. Hirtelen valaki megszólalt mögöttem Min volt az.
(Min)- Ne haragudj hogy kényszerítünk Emma de azt szeretnénk hogy jobban legyél.
(Én)- köszönöm is de nem tudom hogy mit kezdjek, félek hogy Nam nem fog szeretni emiatt.
Majd hirtelen zokogni kezdtem, nem tudtam abba hagyni.
Nam szemszöge
Épp a koncertet beszéltük de hirtelen zokogást hallottam fentről, felsiettem hogy mi történhetett. Emma volt ülve zokogott és Min vigasztalta, Emma felém nézet és jobban sirt. Sose láttam még ilyen állapotba.
(Én)- Min magunkra hagynál minket?
(Min)- Persze de ne tedd tönkre a laza napunkat.
Ki sétált majd becsuktam az ajtót.
(Én)- Kedvesem van egy kicsi jó hírem a számodra, nem a legjobb megoldás lesz de hátha örülnél neki.
(Emma)- Mi lenne az Nam?
(Én)- Örökbe is fogadhatunk gyereket.
(Emma)- Nam tudom de az se olyan mint a sajátunk.
(Én)- Tudom kedvesem, de vannak kis babák akiknek lehet reményt adsz és neked is jót tenne.
(Emma)- Meglátom még Nam, lehet az se biztos hogy jó lennék anyának.
(Én)- Jó leszel híd el kedvesem majd miután be fejeztük a koncertet azután elmegyünk egy árva házba, de most pihend ki magad még van egy hét a koncertig addig jó szórakozást.
Egy hosszú csókot hintettem ajkára mely olyan volt mint a cseresznyefa virága és olyan édes mint a méz.
Szasztok itt egy újabb rész késő este fogtam neki ezért ma tudtam be fejezni, és egy újabb zene jön még pedig a Danger.
