Akik bejöttek az ajtón az a Super Junior volt az, egy laza ruha szettet viseltek.
(Nam)-Kedvesem ők a Super junior ismerned kell őket, ük fognak fellépni majd az esküvönkön.
Ekkor le sokkolva álltam elötük hiszen sose képzeltem el hogy a kedvenc együttesemből a kedvencemhez megyek férjhez és mellette egy másik együttes lép fel az esküvömön.
(Nam)- kedvesem jol vagy? Gyere inkább ülj le, fiuk gyertek be vagy inkább menjünk az ebédlőbe ott jobban elfér mindenki.
Ekkor észre se vettem hogy Nam sose említette hogy van ebédlő, alig mehetünk két ajtón át már ott voltunk egy hatalmas terembe.
(Inas)- Uraim kérem foglaljanak helyet és persze a hölgy is.
(Nam)- Kedvesem ez itt a tanács még persze hiányzik két személy de őket már ismered.
(LeeTeuk)- Nam nem mondat hogy ilyen finom falatot fogtál el, ráadásul a menyasszonyod is.
(Nam)- Kedvesem ő itt a Super Junior vezetője Park Jung Soo, ismertebb nevén LeeTeuk.
(LeeTeuk)- Örvendek a szerencsének hölgyem.
Én némán ültem Nam mellett, furcsa érzésem támadt felöle.
(LeeTeuk)- Szerinted mi lehet a menyasszonyod képesége?
(Nam)- Sajnos nem tudom még nem jöttünk rá hogy mi lehet az.
(LeeTeuk)- Mit szolnál az alakváltáshoz, hiszen onnan lehet tudni hogy mi az amibe a legjobb és mi az amibe nem.
(Nam)- Van bene igazság, de őt nem szeretném elveszíteni tudod jól hogy nem mindenkinek sikerül már lassan csak egy valakinek megy az is a tanács vezetőjének.
(LeeTeuk)- Arra akarsz kilyukadni hogy csak a Fehér farkasnak sikerül?
Nam csak bólintót majd rám nézet.
(Nam)- Most nem ez a lényeg azt szeretném kérni hogy tartsátok nyitva a szemetek és fületeket a vámpírok a menyasszonyomat akarják.
(LeeTeuk)- de nincs indokuk támadásra, sose léptünk a területükre és a háborúnak is vége van már.
(Én)- De van megoldás rá hiszen ha engem akarnak miért ne beszélhetnénk velük??
(Nam)- kedvesem az túl veszéjes hiszen a vámpírok erösek, nem szeretnélek elveszíteni.
(LeeTeuk)- Nam barátom ne aggódj vele megyünk és te is.
Ekkor már csend lett majd mindenki távozott a teremből. Én nem tudtam hiszen még mindig azok a szavak csengenek a fülembe amit Nam mondott, ahogy elmélkedtem ebbe valaki a vállamat megfogta.
(LeeTeuk)- Ne aggódj csak én vagyok az, bár egy ilyen szépséget hogy lehet egyedül hagyni? Nem lenen kedved mókázni kedves?
(Én)- Nem mert a vőlegényem vár.
Ekkor ott hagyva Namot kerestem, bár most már értem miért rázott ki a hideg tőlé.
Sziasztok itt egy újabb rész, most nem lett hosszú de köszönöm akik olvassák ezer hála nektek mivel nem írtatok zenét mit szólnátok egy kis Telephathyhoz ?
