(Én)- De majd csak sikerül uralnom igaz?
Erre nem mondott semmit kiszállt a limuzinból majd kitessékelt engem is, bár nem ált meg és nem is várt meg engem.
(Nam)- Kedvesem hiába tanulod meg uralni, ha egy csomó veszélynek vagy kitéve.
(Én)- Emlékszel mikor elraboltattál?
(Nam)- Igen akkor neki álltam gondolkodni hogy egy helyes kis cellát adok neked.
(Én)- De hiszen nem tettem semmi rosszat, de miért engem?
(Nam)- Mert benned minden megvan kedvesem, most viszont várj meg az emeleten levő szobába.
(Én)- De miért nem jősz velem??
(Nam)- Megyek utánad tíz másod perced van elrejtőzni ha sikerül nem szívom ki a véred.
Ekkor a szemei izzó vörösen néztek rám, szája mozgót ahogy láttam már számolt ezért futni kezdtem. Beérve a szobába nem álltam meg csodálkozni bezártam az ajtót majd az ágy alá bújtam, ahol levegőt se vettem csak imádkoztam és aggódtam. Miért lett ilyen Nam hiszen sose adtam rá okot hogy a vámpír énje elő jöjjön. Ahogy ezeket gondoltam el is hessegetem mivel mér a szobába volt, láttam ahogy keres láttam hogy megált az ágy ellőt.
(Nam)- kedvesem úgy is megtalállak.
Gyors kellet valamit tegyek, bár a telefonom nálam volt le némítottam hogy ne halja ha hívnak vagy írnak. Gyorsan írtam Channak aki annyit tanácsolt maradjak nyúgott. De késő volt Nam megtalált hegyes fogai kitűntek a többi közül.
(Nam)- Megvagy kedvesem, most búj ki az ágy alól.
Nem bújtam ki mert féltem, bár ki ne félne ilyen helyzetbe ?
(Nam)- rendben kedvesem ha nem jössz ki szép szóval ki jössz erőszakkal.
Ekkor megragadta a lábam és ki húzott, ahogy ki húzott a karjomon le sorolódott a bőröm. Miután kihúzott menekülni akartam, de nem tudtam.
(Nam)- Na mi van kedvesem félsz a férjedtől? Csak nem bántad meg hogy hozzám jöttél feleségül??
Én csak csóváltam a fejem mert tudtam hogy Nam nem ilyen.
(Én)- Azt mondtad hogy nem szívod ki a vérem ha elbújok, de én azt szeretném hogy ki szívd.
(Nam)- kedvesem te nem félsz tőlem ??
(Én)- Nem Nam mert tudom hogy ez csak a másik éned ezért szívj egy kicsit.
Ekkor felrakott az ágyra és ajkaink találkoztak bár hegyes fogai nem voltak kíméletesek, majd eltávolodtak ajkai és már a nyakamnál voltak. Megált egy pillanatra majd lassan csókolni kezdte majd óvatosan belém harapott. Éreztem ahogy szívta a vérem és kezdtem elgyengülni , Nam néha megált hogy lássa jól vagyok szerencsére igen bár kicsit megborzongtam.
Majd abba hagyta a szívást felém fordult és a hátamra döntött, ismét csókolni kezdett de már nem éreztem az agyarait.
(Nam)- Kedvesem mit szolnál ha már igy benne vagyunk legyünk hárman.
(Én)- Hogy érted Nam?
(Nam)- Mit szolnál ha csinálnánk egy harmadik személyt ?
Se szó se beszéd vetkőztettük egymást bár féltem mert mondták hogy nekem nem lehet gyerekem de próbálkozni szabad.
(Ti fantáziátokra bízom nem vagyok annyira perverz)
Miután befejeztük én csak feküdtem az ágyon de pihentem, nem volt erőm felkelni, de ahhoz volt erőm hogy Namot hallgassam hogy mit olvas.
(Nam)- Mi az kedvesem?
(Én)- Semmi Nam csak fáradt vagyok.
(Nam)- akkor aludj kedvesem pihenned kell.
Azzal Nammot ölelve aludtam el.
Sziasztok itt egy újabb rész, köszönöm hogy olvassátok a történetem nem hittem volna hogy 411 gyen olvassák. Persze ez csak egy hobbi de ha itthonról nem tudok elmenni akkor vagy olvasok vagy írok, de sok érdekes könyvet olvastam vagy éppen itt Wattpadon olvastam és olvasok lehet hogy épp a te történeted, nem tudom de sok érdekes történeten akadt meg a szemem. De itt egy újabb zene.