Jinnel elkészítettük a macaronokat igaz több lett mint amennyi kellet volna de finom lett.
(Jin)- Namjoon örülhet hogy ilyen felesége van mint te.
(Én)- Nem tudom mivel hogy nem lehet gyerekem és a szüleim se támogatnak sok mindenben.
(Jin)- Ezt hogy érted??
(Én)- Nos miután itt hagytak nem volt választásom, munkát találtam és keményen dolgoztam hogy megtudjak élni. Utána már ti jöttetek és elvitetek.
Ekkor Jin csak elmosolyodott.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Bár nem tudtam én se vissza fogni magam a nevetéstől, sokáig gondolkodtam hogy vajon mi van Nammal. Ekkor Jin rám nézett majd megölelt.
(Jin)- Ne mondj semmit gyere velem te is Namnak te leszel a meglepetés, vegyél egy tollat és írd le az érzésedet majd a végén írd oda hogy bontsd ki a dobozt.
Tettem amit Jin mondott bár nem tudtam miért kellett ezt írjam de valami oka lehetett rá.
Nam szemszöge
Gondolataim azon pörögtek hogy mikor haza jutunk Koreába akkor mien gyereket fogadjunk örökbe, nem tudtam hogy Jin ilyen hamar vissza jött. Majd betolt egy hatalmas karton dobozt.
(Jin)- Emma küldte ahogy ezt is és a levelet is.
Kezembe nyomta ismét a levelet amiben ez ált.
" Drága Namom leveledre nem tudnék mit írni hisz ahogy olvastam úgy érintette a szívemet is. Lassan találkozunk bár a virágod kezd hervadni, a macaronokat én készítettem Jin csak asszisztált. Bár remélem elnyeri a tetszésed amit a doboz rejt, és fogaid nem tapadnak majd ismét rám.
U.I. Mosd bontsd ki a dobozt.
Ahogy leraktam a levelet és kibontottam a dobozt Emma volt benne, meglepődtem mivel nem tudtam hogy készen állok rá hogy újra lássam.
(Jin)- Most magatokra hagylak .
Miután távozott a nyakamba ugrott Emma, s végre nem kívántam többé a vérét.
(Én)- Mikor tervelted ezt ki??
(Emma)- Nos miután befejeztük a Macaron készítését és Jin ötlete volt.
(Én)- Ha most neked estem volna?? Nem gondoltál bele hogy veszélynek teszed ki maga??
Nem emeltem fel a hangomat rá nem kiabáltam csak éppen egy kicsit, meg is látszott rajta sirt.
(Én)- Azt hittem örülni fogsz nekem, de tévedtem jobb ha megyek.
Azzal kiment az ajtón és nem köszönt nem volt esélyem csókot adni neki is megköszöni hogy mellettem lehet. Miért vagyok ilyen szerencsétlen ?? Ekkor Jin toppant be.
(Jin)- Mire vársz?? Szaladj utána
Nem mondtam semmit csak rohantam Emma után, hiszen akit teljes szívedből szeretsz mindent megteszel érte. Ezek a mondatok zajlottak a fejembe míg utol nem értem Emmát.
(Emma)- még mit akarsz a fejemhez vágni??
(Én)- tudom miket mondtam kedvesem kérlek bocsás meg, féltem hogy ismét kitör belőlem a másik énem. De akkor eszembe jutott a levél amit legelsőre írtál és megtudtam állni.
(Emma)- Ne haragudj rám Nam csak látni akartalak.
Ekkor megöleltem és szemeink találkoztak, majd ajkaink találkoztak olyan jó érzés volt ismét megtapasztalni méz édes ajkai csókoltak. Miután levegő hiányba voltunk elváltak ajkaink.
(Én)- Ooo kedvesem szívem csak a tiéd lehet nem lehet másé, menjünk haza jó?
(Emma)- Rendben Namom.
Kezünket össze kulcsoltuk majd lassan ballagtunk, fejét a vállamra tette és sétáltunk az éjszakába.
(Jin)- Menjetek csak én itt se vagyok mégse várjatok.
(Én)- Mit szolnál kedvesem ha ezt a gyereket fogadnánk be??
Mindenki nevetett és szép lassan haladtunk.
Sziasztok itt egy újabb rész mivel az elmúlt napokban nem volt lehetőségem részt írni ezért a fejembe megírtam ma a történetet nem tudom hogy kinek tetszik de remegve írtam a részt. Mivel most se jött kérés itt egy kis Fake Love.
