Utazva

15 0 0
                                    

Ahogy takartam magam és hallgattam a meséjét kopogás ütötte meg a fülem. Mire Nam kiment, bár megvallva jól nézet ki de hol jár nekem is az eszem. Hiszen lehet hazudik, vagy ki tudja mit akar tenni velem. Már a gondolattól is ki rázott a hideg, nem mehettem sehová mert nincsen pénz nálam. Ahogy gondolkodtam hirtelen egy macska ugrott az ölembe, utána egy kis cica meg egy kis kutya.

(Én)- Hát ti meg kié vagytok?? Lehet ez a pasas a gazdátok??

Ahogy játszottam velük hirtelen valaki bejött a szobába, de csak Namjoon volt az. Bár nem tudtam hogy tényleg igaz amit beszélt, remélem hogy eszembe jut majd valami.

(Nam)- Figyelj most jól, amit mondtam igaz. Mutatok pár képet az eljegyzésünkről.

Elővette a telefonját és mutatott képeket amiken én ö és mások is szerepeltek. Nem emlékeztem hogy ki kicsoda.

(Nam)- Pakolj megyünk haza. Ja és öltözz fel a gardrób itt van.

(Én)- Rendben, de hova megyünk haza??

(Nam)- Koreába.

Majd ő is át öltözőt, de  szemeim izmos testén meg akadtak. Amire ő csak el mosolyodót.

(Nam)- Legelsőre is igy reagáltál.

Majd egyre közelebb lépett hozzám. Barna szemei nem mutattak semmit csak gyengédséget tükröztek. A nagy bámulásomra Nam óvatosan megfogta az állam majd egy lágy csókot nyomot ajkaimra. Viszonoztam de nem tudom miért, hiszen számomra még idegen volt. Majd elváltunk levegő hiányába.

(Nam)- Most vadabb voltál mint máskor.

(Én)- fogalmam sincs miért tettem. 

(Nam)- De gyere, pár szoba lányt felküldők hogy csomagolják be a cuccainkat.

Majd megfogta a karom és ki vitt, beszálltunk egy fekete kocsiba. Az ablakra hajtottam a fejem s láttam ahogy a füves legelőkből és hatalmas erdökből egy reptér alakul ki. A kocsi lelasit majd megáll majd Nam kiszál kezét nyújtja de inkább magam szálok ki. Namot követem de megált.

(Nam)- Most a magán gépel megyünk és ott pihenhetsz, bár nekem más terveim voltak de ha haza értünk mutatok valamit. 

Ahogy felszálltunk a gépre, Nam mellett foglaltam helyett.

(Nam)- Most próbálj meg aludni, hosszú az út Koreáig.

Szemeim lehunytam.

Nam szemszöge

Remélem hogy nem fog sokáig tartózkodni tőlem, bér ahogy láttam nem tud ellen állni nekem. Remélem azt is hogy ha meglátja a levelet eszébe jut minden. Annyi mindenen keresztül mentünk, s most meg elkelet veszítsd őket miattam. Hibámat belátom s véget vettek a rémálmának.




Sziasztok itt egy újabb rész, mint mindig most se jött kérés. Annyit elmondok hogy lehet ki lesz adva egy könyv kiadónak anyum ezzel biztat, tudom elég nagy hülyeség de próbálkozni szabad. Mint mindig most is hoztam egy zenét ez nem Bts ez Shinee, most ki fogtok nevetni de még mindig ad koncertet. Igaz négyen vannak de nem adják fel, a Stand by me zenét halhatjátok.

Egyúttal emlékezünk meg Jonghyunrol.

BTS és énWhere stories live. Discover now