Ahogy aludtak a gyerkőcök el bóbiskoltam én is, néztem az ablakon ki bár ürültem mert lett két csodás gyerekem. Gondolat menetem a kocsi megállása zavarta meg, Nam kisegített a kocsiból.
(Én)- olyan édesen alszanak, de majd bent ki pihenhetik magukat. Keltsük fel őket óvatosan.
Nam felkeltette Siunt és Seoyunt, álmosan pillantottak fel.
(Nam)- Gyertek meg érkeztünk.
Kiszálltak a kocsiból és hozni akarták a csomagjukat
(Nam)- A csomagokat hozassuk, gyertek menjünk be.
Be érve a házba a gyerekek tátott szájal nézték hogy mien hatalmas.
(Én)- Gyertek menjünk addig reggelizni.
Elindultunk majd leültem Nam mellé velünk szemben leültek a gyerekek, elég szégyellösek voltak mert nem szóltak semmit se. Namra néztem mert szóra nyitotta a száját.
(Nam)- Mit szeretnétek enni??
(Seoyun)- hát mit szabad?
(Én)- Amit kívántok.
(Seoyunt)- Nekem jó lesz egy kis tészta leves, az öcsémnek is.
(Nam)- biztos kincsem?
(Seoyun)- igen
Evés után felvittem a fürdőbe őket, és szoltam egy szobalánynak hogy fürdesse meg őket.
(Nam)- Kedvesem gyere mert beszélnünk kell.
(Én)- tudom Nam hogy nem elég nyitottak de majd megnyílnak, apropó kéne nekik egy külön szoba.
(Nam)- tudom kedvesem, ezért vettem meg ezt a házat. Ma jönnek megcsinálni a szobákat.
(Én)- Rendben de a szint válasszák ki ők, aztán amig készítik a szobát addig menjünk el lovagolni mind a négyen.
(Nam)- rendben kedvesem, de utána menjünk vásárolni.
Nem értetem hogy mire fel érti, de benne vagyok.
(Nam)- Meg ünnepeljük őket, egy gála esttel.
Ahogy beszélgetünk elő jött a két gyermek, olyan tiszták voltak bár ruhát nem tudtunk adni. Majd megfogtuk a kezüket és sietünk megmutatni a szabályukat.
(Én)- Kincseim mondjátok meg hogy mi a kedvenc színetek.
(Siun)- Nekem a zöld
(Seoyun)- Nekem a kékes lila.
(Én)- rendben, akkor Nam intézed?
Nam bólintott majd irt egy üzenetet.
(Nam)- Abból hogy négyen menjünk lovagolni lett többen lettünk.
Majd nevetem egyet.
(Én)- akkor ki szeretne lovon ülni??
Mindenki kórusban ént mondott, az lepett volna meg hogyha az mondjak nem akarnak. Elindultunk kifelé majd elsétáltunk a lovas helyre ahol a legelőn egy jó pár ménes volt.
(Én)- Most meg ismerhetitek hogy apukátok kikel dolgozik.
Mind a ketten a kerítéshez sétáltak, hogy csodálják a lovakat. Bár szerintem nem voltak szabadok még sose ha egy lovat igy csodálnak. Bementünk majd ismét megjelent Gyémánt és Rigo is.
(Seoyun)- Ismeritek a lovakat?
Ám a tulajdonos megjelent, és ő válaszolt helyettünk.
(Tul.)- Tudod itt a lovak választanak, a szüleidet ki választották. Hölgyem ha szabadna a kisfiú is fel ülhet? Vannak kisebb lovaink.
