Hozzám tartozól, kölyök!

🍀47.🍀

A nagy fiú!

Egészen, addig a pillanatig, amíg Rossel sírva be nem rontott az öltözőbe, nem is ismertem a félelmet. A félelmet, ami miatt minden porcikád reszket és össze, össze rándulva tiltakozik, miközben a szíved ezerrel dobog.
Ahogy megtudtam mi történt, egy perc alatt össze omlott a világom magam körül. Elvesztettem a meccset, de az semmit nem jelentett, ahhoz képest, amit akkor éreztem.
Ezek után már csak akkor esszméltem fel, mikor beértünk a kórházba. Csak álltam ott maga tehetetlenül és idegesen tördelve fájó ujjaimat, vártam. Elbújtam a sötétbe és rimánkodtam, hogy végre halljak valamit felőle. Az öcsém, éppen leült a korterem elé, ahol Mayra flúgos barátnője ült és remegett. Még a kávéját is néha, néha kilötyintette, ahogy a kórház, fehér járólapját bámulva, magába fordult. Az arca vörös volt és puffadt. Most még az átlagosnál is förtelmesebben nézet ki. Nem is értettem az öcsém mit tarthatott benne, annyira vonzónak. Rossel egyikünkről a másikunkra nézett és aggódoan, értelmetlen dolgokról magyarázkodva tartotta bennünk azt a parányi reményt.
Kibaszottul utáltam magam, mindenért. Magamat okoltam és legszívesebben pofán basztam volna magam. Biztosan meg is érdemeltem volna. Mayra az intenzíven és az orvos szerint, aki a beérkezésekor kezelésbe vette, nem sok esélyt láttot az állapota javulására.

Belső vérzések, három törött borda, sérült koponya és  mesterséges koma. Állítólag a koponyája, annyira megsérült, hogy ha fel is ébred, nem fog emlékezni semmire és az is meg lehet, hogy mozgás képtelen lesz.
Ennyit tudtam és azt is csak azért, mert pont elsikerült kapnom a növért, aki bent volt levizitelni. Többet egyelőre ő sem mondhatott, ezeket az infókat is, azért bökkte ki, mert valószínű megsajnált. Szinte már könyörögtem neki, hogy mondjon végre valaki valamit. Nem voltam családtag, ezért jogom sem lett volna itt tartózkodni, de esszem ágában sem volt lelépni, addig míg nem tudok róla valami bíztatót vagy nem láthatom. Hiányzott az édes nevetésének a finom csengése, meg az is hogy mindig az agyamra tudott menni a szövegével. Addig nem is ismertem, olyan nőt, aki ennyi sok sületlenséget össze tudott hozni, mint ő. 

Rossel lopakodott vissza felém, két gözölgő pohárral a kezében. Az egyiket átnyújtotta nekem és óvatosan végig kémlelve az arcomon, halkan sóhajtott egyett.

- Tudsz valamit? - estem egyből neki.

- Azóta semmi újat. Még mindig válságos állapot uralkodik nála. Nikki sem tudd egyenlőre be menni hozzá, így muszáj megvárni, még meg jön a hozzá tartozó, aki engedélyt add, hogy bemehessünk hozzá. - idegesen felsóhajtottam. Utáltam várakozni. Főleg, ilyen helyen, ebben az esetben. Csak az idegeimet ölte. Pattanásig feszült az önuralmam és nem sokon múlt, hogy engedély nélkül, kockáztatva, hogy rendőrt hívnak rám, feltépjem az ajtót és bemenjek hozzá. Láttni akartam, érezni az illatát és elmondani neki, mit is jelent a számomra és hogy innentől akármit elviselek, amit csak csinál.

- Az a nő nem is nevezhető hozzá tartozonak. Csak a vérvonal közös, ennyi. Semmiben nem segítette. - akadok ki végül, majd egy húzzással, magamba öntöm a méreg erős kávét.

- Tudom, de akkor is ez a szabály. Ő nevelte, miután az a szörnyű balasett megtörtént és elvesztette a szüleit. Mi, azon kívül, hogy ezt elfogadjuk, nem tudunk mást tenni. - válaszolt suttogva Rossel.

- Az nem nevelés, hogy olyan dolgot kényszerít rá a másikra, amit nem akar. - dühöngtem, halkabban.

- Mayra okos lány volt. Nem lett volna szabad elpocsékolnia az eszét, kis lányos, hirtelen jött álmokra. - a hirtelen semmiből, jött ismeretlen hang felé fordultam. A nagynénje állt velem szembe. Egyből levágtam, mert a szemük színe tökéletesen egyezett és az arcukon is lehetett látni egy két hasonlóságot. Le sem tagadhatták volna, hogy rokonok.
- szóval maga az a férfi, aki miatt annyira meg volt örülve? - nézet végig rajtam tetőtől talpig. - egy kicsivel jobbra számítottam. - halvány mosoly jelent meg az arcán, amivel csak még jobban felhúzott. Semmi oka nem lehetett, engem kritizálni.

- Esetleg megengedi, hogy láthassuk az unókahúgát? Nem zavarnánk sokat csak látni szeretnénk. - nem is edgete, hogy válaszoljak.
Rossel kilépet mellettem és felvette a nő tartását. Egyenes hát, tekintélyt parancsoló pillantás, büszkén felvont áll.

- Nem is tudom, hogy kíváncsi lenne-e magukra. Miért hozzak meg olyan döntést, amibe ő nem biztos, hogy bele menne? - még mindig mosolygott, ahogy finoman emlékeztetett az előző mondatomra. Legszívesebben letöröltem volna a képéről azt a vigyort. Magamba vívodtam is a gondolattal, míg a két asszony vitatkoztak. Simán össze tudnám csomagolni és akkor nem kéne tovább hallgatnom a nyavalygását és végre az is eldőlne, hogy bemehetek vagy sem. Könnyű megoldás lenne a számomra.

- Magát sose érdekelte, még is mit szeretne ő. Akkor most se legyen rá tekintettel és engedjen be hozzá. - jegyeztem meg dühösen.

- De téged sem. Ha érdekelt volna, hagytad volna azt is hogy végig mondja, amit szeretett volna és nem becsapod előtte az ajtót. Dennis az exe, megtudta, hogy ő miatta csukták le, hogy ő tette meg a feljelentést és ő adta a bizonyítékokat is. Már az elején figyelmeztetem mindenre, de sosem hallgatott rám. - apró érzelem suhant át az arcán. Tetőtől talpig végig nézet rajtam és gúnyosan felhúzta a szeplős orrát. - Sőt mi több, hogy még több minden miatt is emésszd magad, még az utolsó mérkőzésedre is elment, pedig tudta, hogy ingatag alatta a talaj és hogy nagyon sokat kockáztat. Ott látott meg téged egy másik csajnak a nyelvével a szádba. Én már az elején figyelmeztetem, hogy az olyan emberek, mint te is nem ismerik a hűséget. - idegesített, hogy kioktattot és hogy ennyi mindent tudot, amit én nem. - ott esett annak a mocsoknak is a karjai közé. Akivel te éppen képtelen voltál szembe szállni, inkább behúztad a füledet és a farkadat és megfutamodtál, hagytad, hogy megverjenek és megalázanak. Szánalmas és gyerekes vagy. Nem való az unokahúgom számára. - már éppen válaszolni akartam, vissza vágni neki, amikor megköszörülte   a torkát és  folytatni kezdte.
- Tudod hova szalad, mikor sikerült egy óvatlan pillanatban megszöknie? - nem válaszoltam.
Rossel elöszőr rám nézett, majd a nő felé fordult és felemelte a kezét a mellkasomra hajtva.

- Kérem ne herggelje, nagyon lobbanékony most jelen helyzetben. Senkinek nem hiányzik az ha egymás torkának essünk. A fiam számára fontos a lány, csak látni szeretné, ennyi. - jegyezte meg a lehető legudvariasabban.

- Engem nem érdekel. Ha fáj az igazság, annál jobb, legalább egy kicsit vissza adok abból, amit Mayranak kellett átélnie, amíg mások szórakoztak.- ahogy két növér elhaladt mellettünk, felmutatta a kártyáját, és megkérte őket, hogy irják be Nikki látogatási engedélyét.
- bármennyire is azt hiszed, hogy sosem érdekelt, szeretem az unókahugomat és mindig csak a legjobbat akartam neki. Még ha az elején utáltam is azért, mert hasonlított a halott testvéremre. Nekem is csak ő maradt és azt szeretném, hogy ő mellettem is maradjon. Ha ehhez a végsőkig elkel, hogy menjek, akkor minden hezitálás nélkül megteszem. - már éppen elakart menni, mikor még
utoljára vissza fordult. - Akkor hozzám szaladt. Segítséget kért. És tudod miben? Hogy védjem meg őket. Igen, őket. Terhes volt, de a baba az ütések miatt és az általuk keletkezett belső vérzéseknek köszönhetően meg halt. A hallotti DNS mintából, kiderült, hogy az apa te voltál. - teljesen letaglozott, amit mondott. Elöszőr alig akartam elhinni az egészet. Aztán szép lassan, eljutott a tudatomig. Kiesett a pohár a kezemből és a falhoz simulva az egyetlen támaszt jelentve, leültem a földre. Most életemben talán elsőnek sírtam férfi létemre, pisis gyerkőc korom óta egyszer sem pottyogtattam könnyeket, de most mint ha csak úgy záporoztak volna. Be kellett pótolnom, amit nem tettem meg eddig. Mindent elvesztettem. Érezni akartam, hogy az az ember is küszködik a fájdalomtól, aki ilyet tett az én Mayrammal.
Rossel csak úgy ordított a nővel, aki mind végig csak engem figyelt, ördögi vigyorral az arcán. Elérte, amit akart látni. Láthatta mennyire fáj a tudat,hogy már így is nagyot vesztettem. Elvesztettem valaki olyat,aki a közös életünket jelenthette volna Mayra-val. Apa lehettem volna,de én újra csődöt mondtam és ezt senki sem fogja tudni helyre hozni vagy orvosolni.