Hozzám tartozól, kölyök!

🍀27🍀

A falon lévő poszterre néztem. Sokáig csak meredtem arra az istenverte képre, ami előttem díszelgett, hatalmas helyet birtokolva. Nem esnék túlzásba, ha azt mondanám, hogy szinte árasztotta magából a büszkeséget és a bosszúvágyat. Mint ha csak is nekem üzente volna a sors, hogy készüljek fel a találkozásra. Ironikus volt legalább is a helyzet és szerintem más is ezt gondolta volna, mivel az a férfi volt rajta, aki nem is olyan régen meg keserítette az életemet és tönkre tett lelkileg. Az a férfi, aki elhitette, hogy mellette minden más lesz és arany életem lesz, de csak olcsó hazugságokkal hitegetett. Az a férfi, aki éjszakákon át, miközben én mellette aludtam, más lányokkal hemperget. Aki nem is egyszer kezet emelt rám és elvárta, hogy olyan ésszerűtlen dolgokat tegyek, aminek egy kicsi értelme sem volt. A rabszolgájaként tekintett rám, hagyta, hogy éjt nappallá téve, ide-oda rohangálva elintézem helyette a kötelességeit, és ha véletlenül nem tettem meg valamit, akkor, meg mint egy kislányt, aki engedetlen volt a szüleivel, bezárt a szobámba. Oda rohantam és letéptem a papírt. Apró papír fecniként hullottak a koszos, poros és sáros köre.

- Édesem jól vagy? - Kérdezte Rossel aggódva. Ahogy meg érintette a kezem, ösztönösen hátrébb húzódtam. Annyira hátra, hogy a hátam neki ütközött a falnak és minden levegőm azonnal kiszökött a számon. Csak akkor tudatosult bennem, hogy semmi ok a félelemre és valószínűleg mindenki engem bámul, amikor a látásom kitisztult az emlékektől és az előttem álldogáló emberekre meredtem. Remek, igazam volt. Tényleg minden szem, aki a folyóson és a kis helyiségben tartózkodott most engem kémleltek. Biztosan azt gondolhatják, hogy be vagyok állva és repülő sárkányokat meg ehhez hasonló badarságokat és misztikus vagy régen kihalt állatfajokat látok és ezért vagyok annyira meg ijedve. Mondjuk ebben a szituációban még mindig jobb, ha sárkányok és nem a Nikki féle repülő kenyerek és kiflik vannak a képzeletedben. Alá írom, hogy azokat csak is azért képzelte be, egyik ilyen gyönyörűen meg alkotott estéjén, mert éhes volt. Szerencsére azonban ez a fenyegetés nálam nem állt fel, így hamar sikerült kapcsolnom és valamivel elő állnom, hogy kimentsem magam.

- Igen, minden rendben, csak..csak muszáj levegőznöm egy kicsit. - hazudtam válaszként, mielőtt szélsebességgel a kijárat felé rohantam volna. Oda kint, ahogy a hűvös levegő meg csapta az arcom, nagyot sóhajtottam. Egyik esemény után jön a másik, ami übereli az előzött és időm sem volt feldolgozni őket. Ráadásul minden kínos dolog, a nagyfiú előtt történt, ami valamilyen szinten zavart. Ahogy egy koromfekete macska, büszkén illegetve magát, elsétált előttem, körül tekintettem magam körül a kis zsákutcában, ami a ma esti meccsünk helyének bejárata volt. Az egész akár egy jó fajta horror film egyik kép kockája is lehetett volna. Este volt, az utca csendes és üres, nem volt egy árva lélek sem a közelben, alig ha láttam pár kóbor cicát is. Szemetes zsákok tömegestül, egymásra felhalmozva a járdául szolgáló, már omladozó betonplacc közepén. Itt, ott egy két gyanúsan sötétlő folt is meg mutatta magát. Istenien szép, már csak a sárkányok és a repülő kenyerek és kiflik hiányoznak vagy láncfűrészes félszemű perverz mutánsok és tényleg elgondolkozok azon, nem szívtam vagy ettem valami olyat, amit nem kellett volna.