Hozzám tartozól, kölyök!

🍀45.🍀

A nap ugyan úgy kezdődött mint a többi, mióta meccsről, meccsekre mentünk. Reggeli korán kelés, reggelizés, aztán edzések. Kezdtem, már unni, hogy minden hova vele kell, hogy menjek és figyelnem, ha esetleg történe vele valami, ott legyek, hogy azonnal segíteni tudjak. Ezek alól, persze kivétel volt, amikor finoman szólva, kicsit kettesben lehetünk. Csodálatos estéket tudhatam magunk mögött és végre úgy éreztem magam, mint aki meg kapta, amit szeretett volna. A nagy fiú nem csak a ringben, hanem az ágyban sem panaszkodhat. Igazi érmes, ami a szexet illeti.
Kicsit kellemetlenül, ki rángatam magam a perverz emlékeimből és koncentráltam az előttem álló feladatokra.

Éppen most is az edző terembe voltunk, az utolsó mérkőzésre készültünk fel amikor meg pillantottam őt, a túl oldalon ahogy Tristant méregetve az edzőjével beszélget. A tekintette egy percre sem szakadt eltőle. A nagy fiú is érezte, sokkal durvábban ütött.

- Meg basztam a nődet, apa fej. Úgy sikított, hogy még az udvaromon hemzsegő, embereim is hallották. - ordította a túlsó oldalról Dennis, ahogy meg próbálta felbőszíteni az oriást. Ugyan úgy állt a haja, ahogy mindig és ugyan olyan nagy képűen viselkedett, mint mindig. Össze szorult a torkom, ahogy vissza próbáltam folytani a sírást, a keserű emlékek miatt. Az a sok ütés amit kaptam, felejthetetlen volt.
Tristán idegesen püfölte a boxzsákot. Az izzadság cseppek, egyenesen folytak végig a hátán, egészen abba a görbületbe, ami a medence csontjánál volt. Rossel sas szemmel figyelte. Készen állt akár a legrosszabbra is. Egyszer csak abba hagyta és az öcsérre nézet, sötét iriszei bajt sugalltak. Tudtam, hogy én vagyok hozzá a legközelebb, de nem tudtam moccani és túlságosan gyenge is lettem volna, hogy legfogjam.

- Hallgatasd el, mielőtt eltöröm az álkapcsát. - mutattot az exem felé, idegesen hadarva el minden szavát.
Képtelen voltam bármit is mondani vagy tenni. Mint ha a testem és az elmém két külön álló lény lett volna.

- Mi van, be árulsz az tesónak? - nevetett fel hangosan tovább hergelve.

- Fogd be a kurva pofádat. - mordult fel hangosan és Dennis felé vette az irányt.

- Huh, nézzenek oda, közelről elég nagy darabnak nézel ki. - gúnyolodot, ahogy fel vette, a tőle nagyon is meg szokott, fapofát. Semmi érzelem.

- Dennis, elég legyen, majd a ringben le rendezitek egymás között. - szólt oda neki az edzője, Josh.

- Oh, minek addig várni, ha most is meg tehetnénk? Most is ki üthetném ezt itt, neki is sokkal könnyebb lenne elviselni a veszteséget. - kérdezte, nevetve.

- Én benne vagyok, hogy már most keté törhessem a gerinced. - morogta még mindig, meg állíthatatlanul Tris.
Dennis pillantása most rám esett.

- Ennél a hapsinál még én is jobb voltam. Neki csak a szája nagy, de nekem a farkam is az. - kacsintott.
Forróság futott végig rajtam, ahogy a szégyenkezés teljesen át vette rajtam a hatalmat, ha eddig még meg volt az a kevéske önbizalmam, ezek után, biztosan búcsút inthetek neki.
Mindenki Tristan és Dennis közé álltak, meg próbálták leállítani az egészet, mielőtt még kitiltás lenne a vége. Nagy pénz forogott kockán, amit nem pocsékolhatnak el. Nikki meg ragadta a csuklóm és a tömeg felé húzott.

- Csináld azt amit eddig, hatással vagy rá. Nyugtasd le. Vond el a figyelmét vagy tudom is én. - parancsolta, majd a szó legszorosabb értelmében, oda lökött Tristánhoz.
A közelsége kellemes érzés volt. Már kezdet borzasztóan hiányozni, mióta akkor csúnyán össze kaptunk. Nem akart hozzám szólni, sőt mondhatjuk úgy is, hogy került. Az illata enyhe fahéj és fenyő, na meg az a tipikus férfi izzadság szag, amit nála egyszerűen imádtam. Hozzá bújtam, az arcomat izzmos melkasába fúrtam.

- Kérlek, ne csináld. Kérlek légy türelmes, nagyon kérlek gyere velem. - nem is gondoltam, hogy annyira hiányzik, hogy akár sírni is tudok érte, de meg történt. Először csak szépen apránként hullott le, egy két csepp.
Felemelete a szabad, csúnyán kisebesedett kezét és ujjával letörölt, egy gizda könnycseppet, a szemem alól. Másik kezével még szorosabban magához húzot. Közelebb hajolt majd gyöngéden, telt ajkaival csókot lehet a homlokomra.

- Az enyém. - suttogta. - Az enyém vagy, kölyök. - úgy bologatam neki, mint azok a dísz állatok a kocsik műszerfalán.