Hozzám tartozól, kölyök!

🍀 2. 🍀

Ó, a fenébe.

Egy szó szoros értelmében hatalmas és széles test állta el az egyetlen, menekülő utunkat. A szemei amik most Nikkit és engem meg a rumlit vizsgálta, amit hátra akartunk hagyni, vérvörösen izzót. Nem tudtam, hogy a haragtól, a dühtől vagy valami mástól, de éreztem, hogy mindenkinek a legjobb, az lenne ha azonnal lelépnénk és vissza se néznénk, még csak a környékre se tennénk be a lábunkat. Ahogy felnyomta a szobába lévő villanyt, tökéletes rálátást biztosított a külsejére. Ijesztő mellett amit már az árnyékából is meg ítéltem, nagyon vonzó volt. Férfias és egyáltalán nem szenvedett hiányt izmokba és tetoválásokba. Egy vastag ér rángatózott a nyakán. Sötét éjfekete haja, szanaszét állt, erősen arra utalt, hogy éppen most végzet bizonyos szükségleteivel. Bizseregni kezdet az ölem, ahogy elképzeltem milyen érzés lenne a borostájának karistolása ott lent.

- Nate.- morogta le sem véve rólunk a szemét. A szőkeség jelent meg mellette és teljesen meg döbbent a látványtól ami elé tárult. Én is, mert most teljesen meztelen felső testtel állt velem szembe. Rajta is voltak tetoválások, izmok de fele annyira nem volt érdekes.

- Sajnálom. - suttogta Nikki, hangja remegett, a vállamat szorító keze pedig egyre erősebben kapaszkodott belém.
Most legszívesebb meg öltem volna, amiért ilyen slamasztikába kerültünk miatt és a drogfüggősége miatt, ami elveszi az összes pénzt amit sikerül kisebb munkákkal meg keresnie. A férfi erőtlenül előre dőlt, testét az ajtófélfára támaszkodva, tartotta meg. Még így sebzetten is gyönyörű látványt nyújtott. Akár még órák hosszát is bámultam volna, akkor sem lett volna elég belőle. Bár nagyon aggasztót a hirtelen gyengesége és a férfias arcán meg jelenő fájdalomra utaló jelek nem tehetem semmit.

- Mennyit loptatok el? - kérdezte felénk fordulva Nate, ezzel kirángatva a piszkos gondolataimból és a hirtelen rám tört érthetetlen segítség és védelmező kényszerből.

- Semmit. - szinte azonnal jött a mentésnek szánt válaszom. - legalább is én biztosan semennyit sem, a barátnőmért jöttem fel, hogy haza menjünk. - fejeztem be a mondatomat egy kis szünet után.

- Azt hiszed, hiszek ezek után neked? - vonja fel az egyik szemöldökét. - az egész szoba fel van túrva, mind a ketten a ruha halom kellős közepén álltok, a fiókok pedig elég üresnek tűnnek. Kíváncsi lennék mit szorongat annyira a nő a hátad mögött. - A hatalmas ágy felé vonszolja a szinte élettelen férfit.

- Igen igazad van és a vállamba kapaszkodik, mert kicsit többet ivott a kelleténél. De nem hazudok, tényleg így van. Akár át is kutathatsz, nem fogok ellenkezni, nincs nálam semmi, ami nem az én tulajdonomba lenne. - a fejem mellé emelem fel mind a két kezemet. - üres az összes zsebem, lassan arra sem lesz pénzem, hogy kaját vegyek magamnak. - vallom be az igazat. Tudom talán most szégyenkeznem kéne, de ebben a percen ez a legkevésbé sem érdekel. Épségben meg akarom úszni és a lehető legkevesebb emlékkel, amit magammal kéne vinnem.

Ezért biztos a pokolra jutok. Hova máshova? Hiszen hazudtam és még meg próbáltam lopni is. Már mint az elején bele mentem ebbe.

- Simán elmehetnél színésznőnek. Akár egy francos grammy díjas szerepet is meg kapnál, ezzel az ártatlannak tűnő arctól, amit most le vágsz itt nekem. - morogja. Ahogy párnát toll a férfi feje alá, látszik mennyire törődik vele. A hasonlóság letagadhatatlan, így nem is kell sok idő hozzá, hogy teljesen biztos legyek ki is ő, aki most erőtlenül heverészik az ágyon. 

Ketrec harcos. Remek. Igazán. Remek.

- És most ki fogod hívni a rendőrséget, nem mutatna jól az eddig teljesen makulátlan aktámba egy rendőrségi jelentés, lopással kapcsolatban. - fújom ki a bent tartott levegőt.

- Ezen akkor kellett volna elgondolkodnod, mielőtt meg tetted volna. - meg kerüli az ágyat és mid kettőnk kezét, erősen meg szorítva kivonszol a szobából, egy másikba.
Az össz bútor egy hatalmas asztal és körülötte kettesével székek. Mind kettőnket, nem túl barátságosan leültet és bilincsel a székhez szögez. Most kéne el csodálkozom, nála miért van egyáltalán ilyen de nem fogok. Túlságosan is sok könyvet és filmet láttam ilyen esetekkel. Inkább az a része nyugtalanít, hogy ha ilyen van akkor ennél sokkal rosszabb is és valószínűleg nem rendőrséggel akarja meg oldani az ügyet.

- Ti szépen itt maradtok, amíg oda lent rendet teszek, utána pedig elbeszélgetünk egy kicsit és meg látjuk mi lesz a vége ennek a cirkusznak. - ezzel a mondattal kiviharzik, bezárva maga után az ajtót. Körülnéztem a szobában és újabb nyomós indok vezetett a gyanúm felé, hogy itt semmi törvényes nem lesz. Nincsenek ablakok. Bukta menekülő út, ha csak nem törjük ki az ajtót vagy át a falat de az, egy túl hangos lenne, kettő egyikünk sem annyira kemény, hogy ez kivitelezhető legyen és valószínűleg ha a fallal próbálkoznánk darabokban esnénk össze.

Csapdába vagyunk és egyáltalán nem szeretem Nikkit, sőt egyenesen meg utáltam.