Hozzám tartozól, kölyök!

🍀25🍀

A csók óta nem történt semmi más. Ahogy el váltunk, zavarodottan egyeztem bele, hogy ezt az aprócska dolgot nem mondjuk el senkinek. Hát persze, hogy bele mentem, mivel az agyammat abban a percben, ha akartam volna sem tudtam használni. Most meg állandóan kerüljük egymást, egyedül a vacsoránál látom. Nikki már faggatozott is, hiába mondtam neki bármit az igazságon kívül, nem hagyta abba. Rossel is kiváncsian figyelt bennünket amikor véletlen egy helyen tartózkodtunk, de ő legalább nem kérdezősködött csak meg vonta a vállát és odébb állt. Tudtam, hogy egyszerűbb lenne beszélni vele, hogy ha elakarja felejteni legyen, de akkor legalább ne csináljon úgy, mint ha fertőző lennék. Állandóan azon voltam, hogy ha végre egyedül leszünk beszélek vele, viszont ez sosem jött össze mert, ha mindenki elment, gyerekes kifogást keresve ő is lelépet. Szóval bele kellett ebbe az új helyzetbe törödnöm.
Ma volt a harmadik mérkőzés napja ezért inkább azzal foglalkoztam. Előkészítettem az izom lazított és át tippegtem a szomszéd szobába. Tristan a pultnak támaszkodva, búsan lehajtott fejjel, be dugott füllel hallgatta a zenét. Nem is hallotta, ahogy be csuktam magam mögött az ajtót, ezért mikor fel nézet és észre vett, meg lepődve kostantált. Fel mutattam magam előtt lengetve a krémet közben kérdőn néztem.
Csak legyintett egyet majd újra hátat fordított nekem. Csalódottan nyúltam a kilincs felé. Ahogy vissza mentem Nikkivel találtam szembe magam.

- Már megint az a pillantás. - jegyezte meg mosolyogva. Hogy elfedjem előle elpirult arcomat, be csuktam az ajtót és rá fordítottam a kulcsot. Ha az őszinteséget akarja, meg kapja. Legalább meg szűnik a bűntudatom.

- Csókoloztunk. - suttogtam, még mindig az ajtó felé fordulva.

- Hah. Tudtam. - kár örvedezett és hangosan síkongatott. - Úgy tudtam, hogy valami forróbb dolog történt köztetek. Rossel is meg mondta amikor kibeszéltünk titeket. És mikor feküdtettetek le? - állt elő beteges kérdésével mire hatalmasra kerekedett szemmel rá néztem.

- Miről beszélsz? -

- Ugyan már, hiszen a csók után az következik. Minden filmbe és könyve ezt olvastam. -

- Köztünk akkor sem történt ennél több. - motyogtam. Állhatatos és gyerekes barátnőm, csak bólogatni kezdett.

- Hiszi a piszi. - jegyezte meg, ahogy engem arrébb taszígálva, ki akarta nyitni az ajtót. - Miért nem nyílik ez a szar? - erölködött.

- Talán, mert bezártam. A kulccsal. - mondtam a melkasom előtte keresztbe font karral. Elfordította de az ajtó továbbra sem mozdult. Most már én is próbálkozni kezdtem. Hiába minden nekem sem ment, az egész teljesen beszorult.

- Remek, nagyon remek. - járkált körbe körbe a kis helyiségbe.

- Sajnálom, tényleg. - ültem le a hideg padlóra. Meg látszik a mostani kényelem ki hatott rám. Itt nincs padló fűtés és nagyon fűtés se igazán. Dideregtem miközben egyre gyorsabban dörzsöltem a karomat.

- Mindig kell valaminek történnie, igaz? - akadt ki, majd teli torokból segítségért kiáltozott, az ajtón döröbőlve.

- Teljesen fölösleges Nikki. - nyugtatgatam. - Valószínűleg már el kezdődött a meccs. A hang zavar pedig teljesen elnyomja a hangodat. -

- Addig fogom ezt csinálni amíg ki nem juttatnak innen. - morogta tovább folytatva. Fél óra sem telt el mire ő is feladta és mellém lecsuszva a hideg padlóra nekem dőlt. - Hát nem ironikus. Ha mi ketten maradunk egy helyen, ott mindig történik valami. - ezzen nevetnem kellett, mert igaza volt és mert már nem tudtam mi mást tehetnék.