Hozzám tartozól, kölyök!

🍀1.🍀

- Ne haragudj. - szalvétát ragadók és nem túl finoman ütögetni és dörzsölgetni kezdem a kemény izmos mellkasát, hogy sikerüljön valamennyire át itatnom vele. Amikor rá jövök, hogy csak még nagyobb folt lett rajta és apró szalvéta mócsingok kerültek rá, mérget vennék, hogy az arcom elvörösödött.

- Nagyon kibuktál ettől az infótól kislány. - nevet tovább. - de hamar el tudnám vonni a gondolataidat erről és biztosíthatlak arról, hogy azt nagyon élveznéd. -
Amikor a pasas, akinek még az óta sem tudom a nevét, intim közelségbe kerül, felállok és hátrálni kezdek. Lehervad a mosoly a képéről. Út közben sikerül valamire rá taposnom, ami hangosan reccsen egyet. A fickó még mindig engem kémlel, így csak arrébb lépve, nem is foglalkozom mire is léphetem rá, csak tovább megyek.

Meg kell találnom Nikkit. Azonnal.

- Most... Mennem kell... Még egyszer bocsánat remélem, nem marad nyoma. - magyarázkodok, felé intek remegő kezemmel és a tömegbe vettem magam. Egyik emberről a másikra nézek, keresve az ismerős, élénkvörös hajat.

- Hova tűnhettél Nikki. - suttogóm magamnak. Idegesen a hajamba túrok.

Pontosan ismerem milyen a haja és ebben a percben, ez a legjobb kiinduló pontom, hogy meg tudjam állítani, mielőtt valami hatalmas hibát követünk el. Pár nappal ezelőtt, én segítettem neki befesteni, mert a fodrász túl drága volt és az előző kék festék csúnyán lenőtt és bizonyos területeken nem tudta volna egyenletes eloszlatni. Elég szánalmas lett volna, ha nem érzem meg azt a maró, kellemetlen hajfesték szagot, amit akkor éreztem.
Egy csigalépcsőnél találom magam, mire kifújom a levegőt, idegesen összecsapom a tenyerem és a második lépcsőfokra állva, mindenfelé nyújtózkodva, újra körbe nézek a részeg társaságon. Érzem, ahogy gombóc nő a torkomba. Mivel lent nem találtam, elindulok lassan felfelé. Oda fent teljes sötétség uralkodik, kell egy kis idő mire valamelyest hozzá szokik a szemem és végre kicsit jobban fel tudom térképezni, mi is van előttem. Az is szép lenne, ha itt is tönkre tennék valamit. Öt egymást követő ajtó és egy távolabbik, ami a folyosó végén, pont szembe velem van. Kis barna, fiókos szekrények minden ajtónál, rajtuk, gyönyörű szépen festett vázák, tele annál is szebb virágcsokrokkal. Még egy ideig nézegetem őket, majd újra a célomra törekszem.

- Nikki. - suttogóm, ahogy mindegyik ajtót meg közelítem. Rettenetesen félek. A lábaim remegnek, ahogy az utolsó ajtóhoz érek. Már mindegyikkel meg próbálkoztam, így csak ez a lehetőség maradt. Csak ugyan semmit nem hallok.
- Hol a francba vagy. - motyogom magamnak, de leginkább ezt is az eltűnt barátnőmnek szánom.
Oda bent hangos csattanás üti meg a fülem, ezért halkan elfordítóm a gömb alakú kilincset és benyitok. Éppen csak annyira, hogy észrevegyem a kereset személyt, aki éppen egy másik fiókot kutat át, valami ócska lámpával a kezében.

- Nikki mi a francot művelsz? - ijedten felém kapja a fejét.

- Jézusom Mayra, miért nem vártál meg lent. - feláll és ki nyitja a két ajtós szekrényt és azt is kutatni kezdi, maga mögé dobva a méretes pólókat, ingeket, trikókat és egy szmokingot. Mutatós darab az biztos.
Felemel egy hófehér izom trikót és felém mutatja. - Ez figyeld mekkora. Simán mind a ketten bele férnénk. - kacsint, majd azt is a kupacra hajítja.
Ahogy tovább pakolja az óriás ruhákat, eszembe jut, pontosan miért is álltam neki, őt keresni.

- Nikki. - szólítom meg, magam mögé lesve az üres folyosóra.

- Mi van? - dúdolgatja flegmán az egész alakos tükörhöz táncolva, egy hatalmas inggel a kezében.

- Hagyd abba és gyere. Azonnal le kell lépnünk, túlságosan veszélyes. Mindent pakoljunk vissza, úgy ahogy volt és keressünk egy másik bulit. - ajánlkozok, bár inkább csak haza mennék és soha többé, még csak a közelébe se mennék semmilyen bulinak. Főleg nem úgy, hogy előtte nem érdeklődtem meg, még is kik tartanának.

- Te eszednél vagy? Annak, aki itt lakik, mindegyik zsebe tele van pénzel. Láttad az előbbi ruhát, amit oda dobtam, majd nem két ezer dollár volt. - felém néz és kiemel egy ugyan olyan trikót csak feketébe. - akár egy két darabot ebből is elvihetnénk, jó pénzért el tudjuk adni. - teljesen ki tárom az ajtót és felé indulok.

- Akinek nincs az esze a helyén az te vagy. Le kell lépnünk, amíg nem késő, te is látod mekkora ruhái vannak, biztos nem dísznek vett ekkorát. Nem is akarok a saját szemmel meg bizonyosodni róla. - dühöngök, ki kapom a kezéből és a földre hajítom, majd a kezét ragadom meg és húzni kezdem.

- Mitől rezeltél be ennyire?- kérdezi.

- A pasi, akié ez a ház és akinek ez a buli lett rendezve, nem jó ember. Nagyon, nagyon nem jó. - számolok be röviden.

- Ezt honnan a fenéből szeded, különben is, egyikünk sem jó ember, na és? - kérdezi fennhangon.

- Elit ketrec harcos Nikki, lent találkoztam az öccsével, kicsit puhatolóztam és meg tudtam, ami nekem bőven elég, hogy idejében lelépjünk. - válaszolok, tovább rángatva az ajtó felé. Meg torpan így engem is visszaránt. Rá nézek. A szeme hatalmasra tágul.

- Mayra. - suttogja, hangja meg remeg, ahogy a hátam mögé mered.

Ó, a fenébe.

- Itt van a hátam mögött, igaz? - a bólintás a válasza arra, amit már én is pontosan tudtam.