Hozzám tartozól, kölyök!

🍀36🍀

Eppen Tristan ajta előtt álltam és az agyammal civódva próbáltam higgadtságot erőltetni magamra. Nem sokkal az éttermi rész után, Rossel szólt, hogy az óriás beszélni szeretne velem. Nem mondom, úgy meg ijedtem ennek hallatán, hogy jó ha nem pisiltem be. De tényleg. Tristan, ha akarna simán félkézzel össze tudna törni, persze, hogy félek. Kis karmok kopogtattak az ajtó mögül, majd nyüszítések zaja töltötte be a terett. Ennek a két kutyának rögen szemük van.

- Mi van, ennyire félsz be menni? - Nate jelent meg mellettem mosolyogva, majd a kilincset meg ragadva hátrébb lépet, hogy előre engedjen.  A két kis szőrgombolyag azonnal a lábam szaglászásába kezdtek, farkukat egyre gyorsabban csoválva.

- Hát, sziasztok! - guggoltam le hozzájuk. - Most már ti is itt vagytok? - vakargattam meg a fülük tövét. - keztettek hiányozni ám nekem. -

- Ne a kutyákkal foglalkoz. - morogta Tristan kezet fogva az öccsével.

- Sajnálom. - huztam ki magam azonnal.

- Mit csinált már megint ez a lány? - érdeklődött Nate.

- Úgy gondolja hempereghet más férfiakkal munka időbe. - válaszolta, miközben végig engem nézet.

- Az egész este történt. - védekeztem.

- Egesz nap és egész este munka időben vagy. Ha kell este hívlak, ha kell napközben, neked mindig készen kell állj. Nincs olyan, hogy lejárt a műszakod. - sétált közelebb. - az elején tudtam, hogy veled csak a baj lesz, hogy állandóan az agyamra fogsz menni. Idegesít a jelenléted, de próbálom vissza fogni magam, erre te fogod és tovább feszíted a húrt a viselkedéseddel. - tornyosult felém. Mekkora ez a pasi. Asszem sikerült be csurgatnom. Jobb, ha legközelebb, ha egyáltalán lesz olyan, hogy legközelebb, hoznom kell magammal pelenkát az ilyen eshetőségekre.

- Inkább ki megyek. Hagylak titeket, hogy meg beszéljétek. Később beszélünk. - viharzott ki, becsapva maga után az ajtót, Nate. Kettesben maradtunk, ez nem jó. Ha meg öl, senki nem fogja látni.

- Én, borzasztóan sajnálom. - dadogtam.

- Mit? Azt, hogy kellemetlen helyzetbe hoztál vagy hogy pusztán a személyiségedett utálom? - kérdezte.

- Mind kettőt. -

- Akkor miért nem lépsz le a francba, hogy ne kelljen látnom téged? -

- A szerződés miatt. - indokoltam meg.

- Az nap este, mikor hagytad, hogy más elszórakoztason, nem érdekelt a szerződés. - 

- Az egy véletlen hiba volt. -

- Tényleg? - vonta fel a szemöldökét, majd közelebb hajolt, úgy hogy szája súrolta a fülemet. - akkor az is csak véletlen hiba lesz, ha egyesével eltöröm minden csontod, majd addig baszlak, amíg jobban nem fáj oda lent, mint a törött csontjaid? -