Hozzám tartozól, kölyök!

🍀31🍀

- Nyisd ki te állat, hallod? – dübörögtem a nagyfiú ajtaján, az sem érdekelt, hogy azt mondta, ma senki ne zavarja, mert vendéget vár. Életbe vágóan fontos volt meg beszélnem vele ezt az egészet, amit az imént hallottam Rosseltől.  Ebben a percben mondjuk az sem nagyon zavart volna, ha maga az elnökkel beszélt volna és így leégettem magam előtte. – Tudom, hogy oda bent vagy, úgy hogy jobb lesz, ha ki nyitod, különben. – ebben a percben az ajtó eltűnt a szemem elől és egy nagyon izzadt félmeztelen test váltotta fel.

- Különben mi lesz? – kérdezett vissza mély rekedt hangon.

Most mondjam azt, hogy ez aztán a vérciki helyezett?
Eléggé az. Mi tagadás mondjuk nekem, mindig sikerült ilyen helyzetbe kerülni.
- Válaszolj, kölyök. Különben mi lesz? Be rugód az ajtót vagy meg próbálsz be mászni az ablakon? – felnéztem az arcára, amin most huncut mosoly ragyogott. Egyik szemöldökét félig felvonva nézet rám. Istenem mennyire helyes ez a pasi.

- Mi van már? Ki tart fel ennyi ideig? – egy női hang zavart meg a csodálásban.
Hirtelen felkúszott érzés teljesen újnak számított.

- El is felejtettem, hogy társaságod van. – motyogtam szégyenkezve, ahogy meg jelent mögötte a titokzatos nő. Nagyon gyönyörűen nézet ki, sokkal másabb volt, mint én. A kiállás, a kisugárzása, mindenne eltért tőlem. Ő jobban illet a nagyfiú mellé. Még ha ezt jobban is fájt magamnak beismerni, sajnos ez volt az igazság.

- Jellemző. Pedig, ma jeleztem is mindenkinek, úgy látszik te még is képtelen voltál felfogni. – flegmázott.

Össze kellett szorítanom a számát, hogy ki ne csússzon, amivel ebben a percben vissza akartam vágni, úgy voltam vele, ráér később is, most hagyom az ifjú gerle párt turbékolni.

- Sajnálom, hogy meg zavartalak. Majd később vissza jövök. – pusmogtam az orrom alatt, ahogy hátat fordítva a lift felé vettem az irányt.
A földszintre érve nem is vacakoltam azzal, hogy eldöntsem, hova kéne mennem. Egyenesen a bárfelé fordultam. Ma iszok, holnap ki józanodok. Végül is egy pár pohárka, még senkinek nem árott meg.
Tíz feles és egy kis pohár Tátra tea után, az alkohol szintem valószínűleg az egekbe volt. Forgott körülöttem az egész világ, szerintem tízig sem sikerült volna elszámolnom hibák nélkül, de azért kértem még egy pohárka szív melegítőt.

- Szemre való leányzó vagy. – jegyezte meg a pultos srác, miközben ki töltötte az átlátszó italt. Barna haja, elöl hosszabb tincsei barna szemébe lógtak, ahogy rám mosolygott.

- Tényleg? – hüledeztem, végig nézve magamon.

- Hát eléggé. Akinek ilyen mennyiségű italka után is van még mersze még egyet kérni, az elég szembe tűnő. Nem beszélve a bomba alakodról, amit már akkor észre vettem, amikor bejöttél. – kacsintott.

- Aranyos vagy, de foglalt vagyok. – vágtam szomorú arcot. A pasas hangosan nevetni kezdett, majd oda súgott valamit a másik pultosnak és felém nyújtott egy cigit. – Most megyek ki, jössz? Csak beszélgetünk egy kicsit. – válaszul csak bólintottam egyet. Igaz elég régen letettem már, de most, ahogy felém nyújtotta, újra meg kívántam. Egy száll, azért nem árthat meg. Azzal, hogy ezt most elszívom, még nem szoktam rá újra, nem igaz?
Ahogy kótyagosan kifelé libbentem elvettem tőle és a számba tettem.