Hozzám tartozól, kölyök!

🍀16🍀

- Most megyünk. Most indulunk. - támadott le hirtelen Nikki. Teljesen be volt golyozva. Úgy viselkedett mint én nap közben mikor meg hallottam a szendvics szót. Egy szóval mint egy gyerek. Nevetséges volt és nem tudtam még állni, elmosolyodtam.

- Hogy, hogy ma este? - kérdeztem végül vissza, Rossel felé pillantva.

- Az első mérkőzés le lett fújva, nem tudjuk pontosan miért. De ahol elméletben, második állomás lett volna, lesz most az első. - válaszolt fel kapva a legelső csomagot, ami a kezébe akadt. Én is meg ragadtam kettőt és a nyomába eredve a kocsik felé iparkodtunk. Utánunk nem sokkal kicaplatott Nikki még két utazó táskával.

- Sose gondoltam, hogy valaha is hálás leszek Mayra kis csomagos szokásánák. - lihegte, bedobva még egy eléggé nehéz böröndött.

- Igen, az éppenséggel Nate műve volt. - nevetett Rosell. Tristan négy táskával egyensúlyozva közeledett a jármű felé. Igazán fess látvány volt, ahogy még feszűltek az izmai. Nem tudtam meg állni, hogy lopva felé ne pillantsak legalább hatszor. Istenem ezt a pasit.

- Minden nő gyenge. - jegyezte finoman bepasszírozva őket a csomagtartóba.

- Igen, mert nem mindenki akkora mint te. - förmedt rá Nikki. A férfi kiegyenesedett minden félbe hagyott és fenyegetően elé állt. Miért? Miért nem tudd csak egyszer ne jegyezni meg valami idétlen dolgot?

- Elég lesz ebből, fiam. Inkább a maradék cuccal foglalkozunk. - szólt rá Rosell, vissza felé sétálva.

- Igen, elég lesz ebből a nagy és morcos pasi vagyok, vigyázz mert nem férek be az ajtón, akkora izmom van, viselkedésből. - cukkolta tovább Nikki. Ez a lány eddig sem volt teljesen normális, azonban most ki jelenthetem, hogy egyenesen elment az esze. Tristan csak bámult rá felvont szemöldökel.

- Szép próbálkozás, kislány. - jelent meg mellettük Nate is. Egyre többen leszünk. - A bátyám előbb vágná le a saját farkát, mint nőt bántson. Hiába próbálkozol vele. Maximum csak nevet egy jót rajtad. - bepakolt még két táskát, majd össze csapta a kezét és a nagyfiú karjába vállazva, ő is a barátnőmre nézet. - Bezzeg ha én próbálkoznék meg ilyenekkel, nekem azonnak bemosna egyett, annyi időt sem hagyna, hogy meg kérdezem jobbra adod vagy balra. -

- Nevet, tudd egyáltalán nevetni ez a küklopsz itt előttem? - folytatta tovább Nikki, nem hagyva elterelődni a beszélgetést. Igen ebben mester volt, alá írom.

- Ha nagyon akar, jó fej is tudd lenni néha, csak ahhoz meg kell ismerni. - kontrázott rá, álmos tekintettel Melissa. - Igaz, Tris? - fordult ő is az óriás felé. Még egy plusz fővel gazdagotunk. Éljen.

- Nem tudom. - rántotta meg a vállát, majd az udvar felé igyekezet. A bokroknál tekeregve eltűnt. Most már indenki őt nézte és kerste. Hangos kattanások, ugatások és apró csipogások zaja tölte be a hang nélküli társaságot. Egy pár perccel később újra meg jelent, két ugráló szépséggel a lába előtt. Lekapcsolta őket a porázról és futtásra utasította őket. Egy vakkantás nélkül engedelmeskedtek. Egyenesen Rosell felé igyekeztek. Szegény asszony, alig tudta meg tartani magát, ahogy a két kutya a lábára épültek. Nem kis súlyuk lehet az biztos.

- Istenem, Tristan. - morogta. - Buss, Budi, elég legyen azonnal szálljatok le a lábamról és keresetek más játékot. -
Újra elmosolyodtam, aranyosak voltak és maga az, hogy ennek a pillanatnak én is szemtanúja lehettem, leírhatatlan volt.

- Mayra, te is látod? - lépett közelebb Nikki, hangja félelemtől csenget. Ő velem ellentétben rettegett a kutyáktól, még ha csak kerítésen belül is volt az állat, neki annyi is bőven be tett és nem mert ell menni mellettük, hiába nyagata bárki, hogy úgy nem tudják bántani.

- Ugye nem akarod őket is hozni magaddal? - hisztizett Melissa kifejezve nem tetszését. Én titkon reménykedtem, hogy velünk tartanak. Nem akartam bele gondolni, ha nincs itt senki aki fontos a számukra milyen lehet nekik.

- De, velünk lesznek ebben a pár hétben. - cukkolta a szőkeség a húgát. Egyik helyről a másikra kaptam a fejem, ahogy az eddig nyugisnak idnult este, egészen forgalmassá alakult.