"Tudom, hogy mostanában nem igazán voltam elérhető és nem nagyon tettem ki részeket, de próbáltam minnél jobban meg fogalmazni őket és kijavítani. Persze nem csak ennyi, ami miatt nem sikerült részt kitenni mostanában, hanem sok más családi dolog is közbe szólt, ami miatt úgy éreztem, hogy most egy kicsit lassítani kell. De most már újra itt vagyok és onnan folytatom ahonnan abba hagytam :) "
🍀🍀
Nem tudtam elmozdulni onnan, csak ültem és mint valami orvosilag igazolt idióta, bámultam kifelé a fejemből. A gondolataim újra és újra vissza tértek a poszteren szereplő férfira. Dennis volt az életem egyik baklövése, a meg ismerkedésünk, a kapcsolatunk egy hatalmas szilánk darabka volt a tökéletesen felépített jövőmből. Persze, ha tehetném és vissza tudnék menni a múltba, nem itt síránkoznék ezzen, hanem mindent másképp tennék, de most nem abban a regénybe vagyok, ahol az ilyen csodás dolgok meg történek a főszereplővel és minden tökéletes lesz. Nem most a valóságba vagyok, ahol fel kell dolgoznom, hogy hamarosan találkozni fogok vele és valószínűleg szembe kell szállnom vele.
- Hát itt vagy. – jelent meg előttem Nikki, győztes mosollyal az arcán. Ebben a percben teljesen olyan volt, mint egy kislány. Imádnivalóan festett ezzel az arccal. Szívesen meg is jegyeztem volna neki, de ő még mielőtt szóhoz jutthatam volna közbe vágott.
- Azt hittem már, hogy elszöktél és engem meg itt hagytál. – az arcát kémleltem. Annyira más ő mint én. Mindig is csak a baj volt vele, szerintem már akkor, mikor éppen csak meg látta a napvilágot, már akkor a rosszaságokon törte a kis fejét, de én nem. Anno, álmaim voltak, hogy szép házam lesz, saját cégem lesz és egy gyönyörű, kiegyensúlyozott családom. Erre most mim van? Semmim, csak a sebeim, amit a hibáim miatt szereztem.
- Eszem ágában sem lenne nélküled el menni innen. – jegyeztem meg.
- Ez aranyos volt, meg nyugtatál. – mondta, miközben helyett foglalt mellettem és szorosan hozzám bújt. – amúgy tudod, hogy nekem mindent elmondhatsz. Akár miről legyen is szó. – motyogta, nyugtatóan a hátamat simogatva.
- Tudom, Nikki. – válaszoltam röviden. Nem éreztem úgy, mint akinek többet is kéne mondania ennél.
YOU ARE READING
Hozzám tartozól, kölyök!
RomanceA borítóért ezer hála és köszönet :@nadinelloyd-nak. - Napot követi a hold, holdat követi a nap, de te mindig új esélyt kapsz. Felejsd el a rosszat, Felejsd el ki bántott meg az nap, mert másnap új esélyre ébredsz. - suttogtam magamnak. _***_ - Már...
