Hozzám tartozól, kölyök!

🍀 12. 🍀

Miután az óriás is meg jelent sokkal feszültebb lett a hangulat a társaság között. Rossel aggódalmaskodott. Kérdések ezreivel bombázta Tristant. A nagyfiú pedig egy szavas válaszokkal letudta az egészet. Ahogy a veszekedés meg kezdődött, Nikkivel felcaplattunk az emeletre és mindegyik szobába, ahol nyitva maradt az ajtó, össze szedtük a szennyest. Nem akartam hallani semmit az egészből, hiszen én egy kívül álló voltam, akit csak is arra alkalmaztak, hogy az izmait rendben tartsam. Ahogy elindult a mosógép, be pillantottam a mosdó feletti tükörbe. Síralmas látvány fogadott, mint ha egy jó hónapja nem tudtam volna aludni, olyan karikák voltak a szemem alatt. Az arcom majd hogy nem egyezett a fehér csempével a fürdőbe. A szám repedezett és sebes volt. Nem is számítottam jobbra, hiszen egy pár napja éppen ha tudtam enni és inni valamit.

- Majd lesz valahogy, egyenlőre most még, ha engem kérdezel elég rusnyán nézzel ki a régi énedhez képest, de egyébként gyönyörű vagy. - motyogta Nikki, ahogy levágta pontosan mit nézek annyira. Az arcomat. A testemet nem is tudtam meg figyelni, mert ahhoz túl kicsi volt a benti falra szerelhető "arcborotválkozónak" való tükör.

- Nagyon rendes vagy. - erőltetett mosolyall fordultam a barátnőm felé. Pont mikor kinyilt az ajtó. A hatalmas óriás sétált be rajta, izzadtan és fáradtan. Nem is törődött velünk, éppen csak annyira, még a maga módján óvatosan kikerült és szó nélkül levette a pólóját. Nikki és én hangosan, vágyakozva sóhajtottunk.
Ezek után újra felénk fordult, de még mindig nem szólt semmit, csak hanyagul elém dobta, verejtékes ruha darabját. Le nyeltem a feltörni készült szitokszót és inkább fél vettem és a szennyes tárolóba tettem. Ekkor újabb anyag került a lábam elé. A futó nadrágja. Ökölbe szórítottam a kezem és ahelyett, hogy rá néztem volna, inkább a barátnőmre pillantottam. Kipirult arcal bámult maga elé, majd nemes egyszerűsségel, kecsesen meg fordult és jó hangosan becsapva maga után az ajtót, kiviharzott, egyedül hagyva vele.
Amilyen gyorsan csak lehetett felkaptam a nadrágot és nem is foglalkozva a tartó tetejével, csak rá dobtam. Nem tudom elhinni, hogy ennyire lusta legyen valaki. Képtelen bele tenni a gönceit a szennyes tartóba vagy figyelembe venni azt, hogy elméletileg foglalt a fürdő.

- Masszírozd meg a hátam. - utasított, rekedt hangon. A döbbent arccal a szemébe néztem. Szívesen a fejéhez vágtam volna azt is, hogy légyszíves vagy kérlek szó is létezik, de akkor nem biztos, hogy meg sikerült volna tartanom a munkámat, ami ha számokat nézzük a szerződésben feltűntetett fizetési összegnél, nem lett volna egy ésszerű lépés. Újra lenyeltem és nem álltam le vele veszekedni. Pedig nagyon szívesen meg tettem volna.

- Most? - kérdeztem, ahogy valamelyest sikerült le nyugodnom.

- Igen, ne keljen kétszer elmondanom valamit. - hátat fordított nekem és a mosdókagylónak támaszkodva, előre hajtotta a fejét. Olyan sebezhetőnek tűnt így, hogy még magam is meg lepődtem, mikor szó nélkül engedelmeskedtem neki.

- Be hozzam az izom lazító krémet? - tettem fel a költői kérdést.

- Nem, csak masszírozd meg a hátam. - morogta.
Rá néztem az említett területre. A hátát is tetoválások borították. A ballapockánál egy szó volt, kissé csúsztatott betűkkel, ami egészen a másik oldali lapockáig ment. A gerince mentén, meg mint ha csak egy szörny bújna ki éppen, éles fullánk szerűségek futottak felfelé. Anatómiai szempontból elég szabályosan sikerült követni a porcokat és a méretüket. Lent egészen kicsik voltak, ahogy pedig fölfelé haladt egyre nagyobb volt, majd nyaktájékon újra kisebb lett.

- B, be hozom a krémet, inkább. - dadogtam, amikor sikerült elszakítanom a tekintettem róla. Muszaly volt egy kicsit egyedül lennem, hogy magamhoz tudják térni.

- Nem kell az a kurva krém, csak masszírozd meg a kibaszott hátam. - förmedt rám, mire hatalmasat ugrottam. Felém fordult és egy centit sem hagyva köztünk, belépve a személyes terembe, az arcomba hajolt. - nem tudom, hogy süket vagy-e, vagy csak ennyire lassú a felfogásod. - sértegetett miközben a szeme a számat kémlelte.

- Sajnálom. - makkogtam ijedten.

- Mikkor ettél utoljára? - tért el nagyon hirtelen a témától.

- Tegnap. De ez most, hogy jön ide? -
Meg ragadta a kezem és kihúzott a fürdőből. Azzal sem foglalkozott, hogy csak egy boxer van rajta. Semmi szégyen érzet nélkül, a szobájába ráncigált. Ott leültetett az ágyra, majd  utasított, hogy maradjak nyugton.
Sokáig kutakodott az ágya melletti szekrényébe, mire egy apró, dobozos krémet kikapva vissza csukta. Felpattintota a tetejét, leült mellém és egyik hatalmas ujjával, egy jó kora adagnyit kiszedve belőle a szám felé közeledett. Ösztönösen hátrálni kezdtem.

- Ez jót tesz a szádnak, ki van repedezve, ami később rohadtul fájni fog és vérezni is. - magyarázta. Maga mellé letette a dobozkát, most már szabad kezével vissza húzott és maga mellett tartva, szépen végig kente, elöszőr az alsó, azután pedig a felső ajkamat. Finom mentolos illata egyből betöltötte az orromat. Amikor kész volt vissza tette a kupakot és a kezembe nyomta a krémet. - Holnap is kend be, előbb el múlik. Várd meg még kissé beszívja, mert egyébként gusztustalan íze van, utána egyél valamit, ha jót akarsz magadnak. - dorgált meg a szemembe nézve. Egészen elhűltem a figyelmeségén, amit nagyon régen nem kaptam már férfitől.
Eleresztettem felé egy barátságos mosolyt, de mint ha ezzel valami törvényt szegtem volna meg, kihunyt a szeméből az eddigi törödés és újra szigorúra váltott. - Most pedig tűnés, közben szólj az öcsémnek, hogy jöjjön fel. - bólintottam és szó nélkül ki kullogtam a szóbából. Ahogy hallottam magam mögött kattani a zárat, újra eleresztettem egy sóhajt. Az arcom lángolt, fogadni mertem volna bármibe, hogy olyan vörös vagyok, mint aki egy egész napot töltött volna kint a tűző napon a nyár legforrób időszakában. Ha minden továbbra is ebben a stílusban halad, előbb mondja fel a szolgálatot a szívem mint azt a határ idő meg szabja. Távol kellett tartanom magamtól, mert így sokkal biztonságosabb mederbe tudtuk terelni a vizet, mint ha tovább folytatjuk ezt az egészet.