Hozzám tartozól, kölyök!

🍀40🍀

Azok után,hogy Tristannal fellengetük a fehér zászlót és békét kötöttünk,sok minden meg változott kettőnk között. Nyugodtabb lett a légkör és sokszor együtt edzetünk,amit titokban nagyon élveztem. Már nem azta részét,amikor csúnyán kikaptam és a szivacson végeztem,mert az eléggé fájdalmas volt és az utána heteken keresztül ott díszelgett kék és lilla foltok is bizonyították,hogy még is mennyire. Még akkor is,ha közben mind,mind nagyon tetszett,el kellett fogadnom,hogy ezek sajnos vele járok. Az is tetszett,amikor hivatalos estékre volt meg hívónk és engem kért fel kísérőnek. A mai nap is egy ilyen estére készülődöttem. Be göndörítettem és egy két hófehér rózsával díszített csattal,apró kis kontyba felfogtam a hajam.
Halvány rózsaszín ruhám,majd nem a földig leért,amivel sikerült, legnagyobb örömömre,sokat takarnom magamból,visszont a csípőnél szűkített díszöve,nem sokat hagyott a képzeletnek és ez egy csöppet elbizonytalanított. A  Egyszerű fehér topánkával zàrva a kört,még egyszer tetőtöl talpig végig mustràltam magam.

- Minek bámulod magad olyan sokáig a tükörbe? - állt mögém Niki értetlenül végig pillantva rajtam. Eléggé meg nőtt haját,most egyszerűen csak kivasalta és leengedve hagyta. Sötét kék ruhája sokkal rövidebb volt az enyémnél,de még így is,hogy nagyon sokat mutatott,nagyon jól állt rajta. Fekete magassarkúja,kiemelte hosszú nőies lábait és még magasabbá tette így hogy végig tudjak nézni rajta kénytelen voltam felfelé nézni.

- Szerinted,milyen vagyok? - kérdeztem újra és újra végig pillantva a rám simuló ruhán.

- Csinos. - sóhajtott,unotan felém intve,majd kilépet az ajtón és becsapta az ajtót maga után.
Én is felkaptam a babarózsaszínű retikülömet és a többiek után sietettem le az aulába,ahol meg pillantottam Tristant. A pulzusom egyből az egekbe szaladt.