Hozzám tartozól, kölyök!

🍀21🍀

Már hajnalodott, de mi még mindig egy padon ültdögéltünk, ahova valamikor akkor pihentünk le, amikor  már nem tudtuk eldönteni, még is merre haladjunk tovább. Rá jöttünk, hogy valószínűleg eléggé elkovályogtunk a szállodától, szóval nem rontottunk tovább a helyzetünkön és inkább meg álltunk, hogy amikor majd az emberek elkezdenek ébredezni, valakitől útba igazítást kérünk. Igen ám, azzal viszont nem számoltunk, hogy addig mennyi idő is van még hátra. Szóval újra egy padon lézegtünk, egy parkba valahol az isten háta mögött, minden nélkül. Remek. Ugyan hiába próbáltuk elütni az időt, az alvatlanság egyre és egyre jobban át vette felettünk az uralmat. Egy ásítás követte a másikat. Kezdtem úgy érezni magam, mint aki rendesen felöntött a garatra. Nikki sem festett külömbűl. Rajta talán még jobban látszódtak az álmosság tűnetei. Össze vissza dölöngélt, hol jobbra, hol pedig balra, míg nem feladta és a vállamra dőlve se perc alatt elaludt. Egyedül maradtam és vívtam meg a csatát, el ne aludjak. Már csak pár órát kellett kibírni. Az hogy talán ez az egész miatt már nincs munkám nem izgatott. Fel voltam készülve mindenre. Csak a cuccaim kellettek és már itt sem vagyunk. Majd itt maradunk egy kis időre. Legalább is, amíg nem sikerül, annyi pénzt szereznem, hogy haza menjünk. Tristan meg mindenki más meg toszhatja ott ahol van.
Két rendőr sétált felénk, mire amilyen gyorsan tudtam felráztam Nikkit és fel álltam.

- Szép jó reggelt hölgyeim. - szólított meg az egyik. A másik közben mind a kettőket jó alaposan végig mustrált. - jelentés érkezet, hogy jó pár órája ide kint ücsörögnek és zavarják az itt lévők nyugalmát. - nagyot nyeltem mielőtt válaszoltam.

- Nem sokáig akartuk, csak tudja eltévedtünk. -

- Nem érdekelnek a kifogásai. Ismerem a maguk fajtáit. A kötelesség érdekében, meg kell kérnem, hogy hagyják el a parkot. - döbbenten bámultam rá. Mindenki össze fogott ellenem igaz? Csak egyszer tettem valami törvénytelen dolog még is mostanában folyton bűntetnek érte.
Utolsó elkeseredésembe tettem egy próbát, hogy meg értessem magamat velük. Nikki nem szólt semmit, jobban el volt foglalva azzal, hogy attól tartott ő miatta és a hülye szokása miatt jöttek.

- Nézze, nem hajléktalan vagyok csak eltévedtem. Egy szállodába szálltunk meg, tegnap este érkeztünk New Orleans-ból. A barátnőmmel éppen sétálni indultunk, kicsit fel akartuk térképezni a várost és közben eltévedtünk. - mind a két fickó engem bámult. Gyanakvóan kémletek. Az arcomat külön meg vizsgálták a tekintetükkel.

- És pontosan melyik szállodáról van szó? - kérdezték.

- Royal Street. - válaszolta azonnal Nikki. Mind ketten egymásra néztem majd újra ránk.

- Az egy nagyon puccos hely, egy olyanoknak mint maguk. Elkérhetnem a személyes okiratokat. - motyogták, mire a zsebembe kezdtem kutakodni, de pár zsebkendőn és egy papír fecnin kívül semmit nem találtam. Csalódottan néztem feléjük.

- Nálam sincs. Biztosan a szobába felejtettük. - nézet a barátnőm is a rendőrökre.

- Ez valami vicc ugye? - akadtak ki.

- Nem, eszem ágában sincs meg téveszteni magukat, vigyenek oda minket. Vannak ott meg barátaink, akik tudnak igazolni minket. - könyörögtem. Egyetlen esélyem az volt, ha valakivel fogunk ott találkozni a társaságból.

- Hölgyem, nézze. Elhiszem, hogy annyira kétségbe van esve, hogy már nem tudja mit motyogjon össze, de ha mind ez amit mondott igaz, akkor a társasága már réges-régen elkelett volna, hogy kezdje keresni önöket. Ott leginkább olyan emberek szállnak meg akik tehetősebbek a titok tartás és a kiváló biztoság miatt. - magyarázták.

- Azt hiszi hülyék vagyunk és be akarunk adni valami olcsó hülye dumát? - háborgott Nikki.

- Hiszen maguknál nincs semmi ok irat, órák uta a padon üldögéltek, hogy hihetnénk el egyetlen egy szavukat is? - kérdezett vissza az egyik rendőr.

- De esélyt sem adnak bebízonyitani, pedig az eskűjük az hogy szolgálunk és védünk nem? - érvelt Nikki.

- Ez igaz. - egyezett bele az eddig néma társa.

- Akkor mi lenne ha elvinnének oda, mindennek utána járnánk, ha pedig semmi nem igaz, be vihetnek minket az őrsre, hívatásos személy meg tévesztése miatt. - igazán meg lepődtem mennyire össze szedett volt Nikki, titkon büszke is voltam rá, hogy megint ki állt mellettem.