Hozzám tartozól, kölyök!

🍀0.🍀

A bórító készítője: nadinelloyd

Prológus

- Mayra gyere már, el fog fogyni az egész és akkor cseszheted aranyom. Elég sokáig nem fogok tudni több anyagot szerezni. - Niki, az ölében heverő tükrön, egy szabályosan egyenes, fehér csíkra mutatott, miközben éppen egy negyeddollárost tekert apró hengerformára, amivel majd fel tudja szívni a port.

- Nem kérek, kösz. Szerinted biztosan jó ötlet ez az egész? - utoljára belenéztem a törött, piszkos tükörbe, ami a csempére lett rögzítve, egy elégé lepukkant kocsma, női mosdójába, és sóhajtottam. Az arcom beesett volt, szarkalábak éktelenkedtek mind két, mogyoró barna szemem alatt. A máskor kifogástalan sminkem, a hőség miatt, hatalmas pacába díszelgett az arcomon. Nem is jelenhetem volna meg jobban.

- Már hogyne lenne jó ötlet, bemegyünk, elvegyülünk a társaságba, utána átkutatunk egy két pénztárcát, kölcsön vesszünk egy pár zöld hasút és lelécelünk, mielőtt bárki bármit kiszagolna. - ismételte el az örült tervét.

- És ha elkapnak? Lecsukhatnak minket ezért. - emlékeztetem az egyetlen, legjobb barátnőmet.

- De nem fognak, mert ügyesek leszünk. Minden apró részletre oda figyelünk és kész. - egy szippantással eltünteti, párat még szipog és a maradékot, ami az orrán maradt, egy a rózsaszín elnyűtt, már ideje múlt retiküljében lévő, nedves törlő kendővel letörli.

- Minden szarba bele rángatsz. - motyogom magam elé meredve.

- Nem, én, nem rángatlak bele semmibe édesem. Önszántadból jössz velem, mert neked is kell a pénz. - feltápászkodik a földről a mosdókagylóba kapaszkodva, majd hátat fordítva nekem, hajol közelebb a tükörhöz, újabb vörös rúzs réteget kenve a szájára. - talán ha kimutatod ezt, azt akkor még többet kaszálsz, mert fizetnek is érte. Mindig a pénz lebegjen a szemed előtt, bébi. - cuppant egyet, ahogy visszadobja a táskájába a rúzst, meg igazítja a melltartóját, amit közszemléletre téve, csak egy apró topp takar el és felém fordul. - indulhatunk? -

- Még mindig nem tartom ezt jó ötletnek, de legyen. - egyezek bele.

Nikivel, az iskola utolsó évben barátkoztunk össze. Bajos lány volt, ahol ő meg jelent ott vagy ő maga került pad helyzetben vagy az, aki vele volt. Egyik nap mind a ketten más indok miatt, a mindig morcos, zsémbes igazgatónál kötöttünk ki. Először csak néhány kérdést tett fel aztán én is, majd mire észbe kaptunk elválaszthatatlanok lettünk. Kikerültünk a suliból és az óta csak úszunk az árral és többé-kevésbé, próbáljuk alakítgatni a saját kis életünket.

- Gyere már. - ordít utánam, gyorsan szedve vörös tűsarkas, formás lábait. Sose értettem, hogy képes ilyen gyorsan menni ebben az ízében. Én hűen meg maradtam, a tornacipők és a sportcipőknél.

Egy régi kikötő mellett, modern kori ház, ami kissé fiatalos, ugyan akkor maga a jó modor és régiség minta képe, megjelenést kellette, volt az úti célunk. Leesett állal kémleltem körbe. Biztosan sok pénze lehet ennek az ürgének, ha ilyenre telik. Hatalmas fénycsóvák árasztották el a homokos partot. Cserepes zöld dísznövények kaptak helyett jobb és bal oldalt a bejárati ajtónál, amiktől egy kicsit barátságosabbnak tűnt a hely. Bentről hangos zene áradt ki. Az ajtó előtt meg torpantam, képtelen voltam végig csinálni. Már csak a gondolától is kirázott a hideg hogy most mire is készülők. A barátnőm meg ragadta, magam mellé erőtlenül lejtett kezemet és maga után vonszolt. Ahogy beljebb haladtunk, a zene csak hangosabb és hangosabb volt. A látványos tömeg tombolni kezdet az egymás után követő zenékre.

- Igyunk valamit, aztán vegyüljünk. - ordította túl a zenét a pulton sorakozó minőségi italok felé mutatva. Bólintottam. Gyorsan öntöttem magamnak egy hideg sört és hangosan kifújtam a levegőt.

Meg tudod csinálni, képes vagy rá. Mindent csak magadért teszel.

Még egy kört legurítva külön váltunk. Niki visszament, és ahogy mondta egyé vált a tömeggel. Én meg még maradtam és próbáltam magamba önteni egy kis bátorságot. Bár a sör nálam elég gyengének számított, nem akartam teljesen elvetni a sulykot és öntudatlan állapotba kerülni.

- Egyedül? - abba az irányba fordultam amerről a hang érkezett és meg lepve vettem figyelembe az elém táruló látványt.
Ez biztos hozzám beszélt?
Egy szőke, kócos hajú, nálam egy fejjel magasabb, enyhén barna bőrű, izmos pasi állt meg közvetlen velem szembe. Szürke pólója második bőrként tapadt a testére. A szájába egy ezüstszínű karika piercing díszelgett. A szája apró mosolyra húzódott, ahogy följebb haladtam, és végül a szemén állapodtam meg. Sose láttam olyan kék szemet, mint az övé. - meg vagy, tetszik a látvány? - vonja fel egyik szemöldökét, mire kapcsolok. Nyilvánosan, elég hosszú ideig meg bámultam.

- I.. Igen. N.. Ne haragudj, én csak... Csak elmerültem. - de még mennyire, hogy elmerültem, olyan régen nem voltam senkivel, hogy az már beteges. Egy ilyen pasi példány, pedig elég volt, hogy teljesen elveszítsem az irányítás magam felett.

- Észrevettem, egyedül vagy? - most már sokkal jobban ment rá figyelnem.

- Igen.. Vagy is nem, az egyik barátnőmmel jöttem, de ő elment... - szememmel körbe futom a tömeget. - azt hiszem táncolni. - füllentek.

- Szóval ebben a percben, teljesen egyedül vagy? -

- Igen, egyedül. -

- Akkor most már nem. - jelenti ki. A hűtőhöz sétál és kivesz magának is egy üveg hideg sört. Olyan otthonosan mozog, hogy kezdek pánikba esni, mi van, ha ő az, az ember, aki a bulit szervezte.
Oda húz mellém egy széket és csatlakozik hozzám.

- Ha már elköveted életed legnagyobb hibáját, hogy szóba álltál velem és még mellém is ültél, igazán beavathatnál a részletekbe, miért is van ekkora nagy felhajtás. - érdeklődök mikor kellőképpen sikerült feloldódnom a sokkból.

- A bátyám miatt. Ő neki lett rendezve ez a party. -

- Szülinapja van? - teszek fel egy újabb kérdést.

- Nem, de miért érdekel ez ennyire? - közelebb hajol. - csak nem te is, azok a hülye műpicsa csoporthoz tartozol, akik ki használják az öcsit, csak hogy közel kerüljenek a bátyushoz? - nem tudom figyelmen kívül hagyni a kérdésnél kutakodó szemét.

- Nem, semmi ilyen még csak meg sem fordult a fejemben. Pusztán egy kíváncsi természet vagyok. - kortyolok a sörből.

- Reméltem. Egyébként a haza térését ünnepeljük. Most egy teljes hétig pihenhet, mielőtt újra útnak indulunk. - a kezét a combomra támasztja és még közelebb húz magához.

- Haza térés? Mivel foglalkozik a bátyád? Te is vele mész? - újabb kérdéseket ütemezek, felé mire hangosan nevetni kezd. - Most mi van? - nézek a nevető férfira értetlenül.

- Semmi. Váratlanul ért, hogy te semmit nem tudsz. A legtöbben csak azért jöttek ma este el, mert ő is itt van. - válaszol.

- Még is ki? -

- Az ismert nevén hívva Skorpió. - most rajtam a sor, hogy nevetni kezdjek.

- Skorpió? Ki az, aki ilyen nevet add valakinek? - gúnyolódok nevetve.

- Ez csak a művész neve, elit ketrec harcos. Öt kiütés egy meccs alatt, sértetlen győzelem. Ezzel volt tele az összes oldal, ami csak létezik. - a számba lévő sör tartalma most a pasi képén kötött ki, ahogy befejezte a mondatát.

Ketrec harcos, sértetlen győzelem. Mi a rosseb. Niki.Pénztárca. A francba