Hozzám tartozól, kölyök!

🍀 7. 🍀

Reggel kényelmes ágyban ébredtem és sajogó fejfájással. Nikki még mindig aludt, tegnap úgy ahogy voltunk, csak bebujtunk az ágyba és hagytuk, hogy a forgalmas éjszakának köszönhetően, elnyomjon minket az álom. Miután meg találtuk a hotelt és lefoglaltunk egyenlőre három napot, nem vacilláltunk egyből fel jöttünk. Még enni sem ettünk, amit most reggel meg is éreztem. Kimásztam az ágyból és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Egy hófehér wc-n és egy úgy szint hófehér aprócska kádon, na meg a rózsaszínű mosdókagylón ami felett egy aprócska kör alakú tükör volt, nem volt semmi. Úgy döntöttem, hogy mivel nincs mosógép, kimosom kézzel a ruháimat, hogy legyen elég idejük meg száradni és tisztát tudjak felvenni. Bele néztem a tükörbe és végig simítottam, kiszáradt és néhol repedezett ajkaimon. Az arcom beesett volt, a szemem alatt hatalmas karikák jelezték, hogy nem éppen aludtam jól mostanában és rám férne már egy. Effektíve normálisabb látvány voltam mint amire számítottam. Eszembe jutottak a tegnap este történtek, hogy sikertelen állásinterjúról vissza felé meg támadtak és hogy Tristan, a hatalmas óriás meg támadta az ügyemet kezelő rendőrt.

Miután sikerült az összes, most már tiszta ruhát kiterítenem a radiátorra felkeltettem Nikkit és egy tőle elég hosszú kötött kardigánnal eltakarva a szakadt részt a nadrágomon a sarkon lévő olcsó szendvics bisztróba mentünk valamit enni és további munkákat lesni és jelentkezni.

- Ez talán még sikerülne is, nézd. - fordította felém az újságot az álláshirdetéseknél, vajas újával egyre mutatva. - nem kell túl nagy képesítés és még egyszeri étkezést és a szállást is biztosítják. Nekünk pedig annyi lenne a dolgunk, hogy az ott lakóknak felvisszük a rendelést. -

- Igazad van, tényleg meg ér egy próbát. - motyogtam egy újabb falatot harapva a majonézes grillezett húsos szendvicsemből. Lehet, hogy a legolcsóbb hely, de a kajái mind isteniek.

- De vannak még ezen kívül is lehetőségek, például, itt van a levélkézbesítő, a cég add neked egy csini rucit és biciklit. A feladat köröd pedig a meg adott címre kiviszed a csomagot és a leveleket, ha nincs otthon senki, pedig hagysz egy ott egy papírkát, aminek most valamiért nem jut az eszembe a neve. - ráncolta össze a szemöldökét.

- A lényeget értettem, köszönöm. - válaszoltam, majd belekortyoltam a még langyos kávémba. Mint ha újjászülettem volna, olyan régen nem tudtam inni. Az ízlelőbimbóim bizseregtek az édeskés még is kesernyésebb ízvilág miatt.
A tv felé kaptam a fejem és amikor Tristan arca töltötte be a képernyőt, meg kértem az egyik pincért, hogy adjon rá egy kis hangot.

Tristan McGrath tegnap este is meg mutatta mennyire meg botránkoztatóan tudd viselkedni, ugyan is Freddie Adams rendőr tisztnek esett amikor is  éppen helyszínelést tartott. Az esetet többen is videóra vették, azonban a feljelentés végül nem történt meg így ő szabad lábon távozhatott.
Bár ez még nem minden hiszen azóta valószínűleg mindenkiben felmerül a kérdés, vajon a Skorpió néven elhíresült legális ketrecharcos mit keresett ott azzal a számunkra ismeretlen hölggyel. Újabb románc kezdődik vagy egy régi titkot sikerült lencsevégre kapnunk? Mindenre választ kapnak a reklám után, maradjanak velünk.

Amilyen gyorsan csak lehetett, fel álltam meg ragadtam Nikki kezét és az újságot majd egyenesen a kijárat felé vonszoltam. Ez nem lehet igaz.

- Most még is mi ütött beléd? - kérdezte amikor végre újra meg csapta az arcomat a friss levegő.

- Láttad? - fordultam felé aggódva. Reméltem, hogy ezt az egészet csak én képzeltem be magamnak, azonban mikor helyeslően bólintott, ez az aprócska remény lufi kipukkadt. - el kell tűnünk innen most. - motyogtam, körül kémlelve az utcán.  - Sok könyvet és még annál is sokkal több filmet láttam, hogy mi történik, ha meg jelensz a tv-ben egy az átlagtól híresebb emberrel és fel merülnek kérdések. Akarnak az emberek rá választ, de lehetőleg tőled. -

- Jól van, értem. - egyezett bele és együtt elindultunk vissza a hotelbe. Muszáj volt kitalálom valamit. Valamit amivel elkerülhetjük ezt az egészet. - az ha elbújunk, és szinte egész nap ki sem dugjuk az orrunkat, nem fogjuk tudni el kerülni őket, és különben is csak három napra foglaltunk szállás, emlékszel? -

- Igen, emlékszem. - markoltam bele idegesen csomós zsíros hajamba. Sose hanyagoltam el magam ennyire, de sose gondoltam volna, hogy egyszer az utcára kerülők mert nem tudjuk tovább fizetni a lakbért. Az elején olyan tökéletes volt minden. Úgy éreztem, menni fog, aztán még sem. Egy pöcegödör aljára kerültem.

Meg ragadtam egy fehérneműt és egy tiszta fehér pólót és a fürdőszobába mentem. Csalódottan vettem észre hogy egy kis törülközőn kívül nincs semmi. Vissza ki trappoltam és egyenesen a bejárati ajtó felé igyekeztem. Valamivel muszáj meg mosnom a hajam.

- Hova mész? - kérdezte a hátam mögött fel pattanva és indulásra készen Nikki.

- Kell vennem sampont, vagy valamit amivel meg tudom mosni a hajam. Emberi külsőre van szükségem, hogy munkát találjak. - válaszoltam elfordítva a kulcsot, az időközben bezárt bejárati ajtón.

- Nem kell, én még el raktam, mikor pakoltunk. Borotvát, betétet, tampont mindent. - őszintén csodálkozva néztem rá.

- Te gondoltál ilyenre? - mosolyodtam el és oda szaladtam hozzá, hogy szorosan meg tudjam ölelni. Még is csak gondolt valamire a drogon kívül.

- Igen, reméltem, hogy nem leszünk annyira szerencsétlenek, hogy ne találjunk valamit, és ezzel is arra gondoltam ha kicsit is de spórolni tudunk. - a kezembe nyomta a neszesszeres táskát. Tényleg minden benne volt. Vissza szökdécseltem a fürdőbe és végre vettem egy kellemes meleg fürdőt.
Minden olyan érzés volt egy percre, mint ha ez az egész utcán tengődés meg sem történt volna. Éppen csak becsuktam a szemem amikor az ajtó kivágódott. Ahogy csak a torkomon kifért sikítani kezdtem és meg próbáltam teljesen eltakarni magam a hívatlan vendég elől.
Egy hatalmas kezet éreztem a számon, majd még egyet a tarkómon.

- Hallgass. - Nate hangja még az enyémnél is hangosabb volt. Össze vontam a szemöldökömet és kinyitottam a szemem. Abba hagytam és csak néztem rá érthetetlenül. Mit keres ez itt? - most szépen el veszem a kezem, de meg ígéred, hogy nem kezdesz el megint sikítani? - szinte azonnal nemmel bólintottam.
Amikor meg szabadultam tőle a törölközőért nyúltam.

- Mit keresel te itt? - az ajtóra meredtem. - Ő is itt van, igaz? A bátyád, ott van kint? - remegett a hangom. - A tegnap este csak véletlen volt, esküszöm, hogy nem akartam találkozni veletek vagy bajt okozni. - mentegetőzök.

- Tudom kislány. És igen. Tristan is itt van. - válaszolt, tetőtől talpig végig nézve rajtam. - most inkább kint meg várlak. - azonnal hátat fordított, és két mély sóhaj között ki ment, végre magamra hagyva megint. Ezen kicsit elmosolyodtam.
Úgy látszik valakire legalább, így ilyen pocsék kinézetettel is hatással vagyok.