Hozzám tartozól, kölyök!

🍀22🍀

Ki gondolta volna, hogy minden simán fog menni és nem lesz semmi gond. Hát én. Azonban amikor oda értünk, senki nem volt ott az aulába, aki tudta volna, hogy kik vagyunk és a portás is el játszotta, hogy egyáltalán nem ismer minket. Nem mondom tényleg nagyon fantasztikusan alakított, még én is elhittem volna, ha nem tudom közben, mi is az igazság. A kapitányságon, az egyik börtönbe a rácsoknak támaszkodva vártam, hogy végre sikerüljön információt találniuk velünk kapcsolatban és meg hozzák az ítéletet. Vissza gondolva, inkább halgatam volna és el sétáltam volna arról a helyről, mert akkor most nem  itt lennénk. Még is meddig tart egy ilyet kideríteni. Kezdtem már teljesen meg bolondulni itt. Arra gondoltam, ha most mindennek vége lenne, haza mehetnénk, lehet írnak egy könyvet. Maga a témát, még nem igazán dolgoztam ki fejben, bár elképzelések vannak, de az eddig élet tapasztalataimból, elkezdhetnék alkotni. A végén egy egész jó kis szappan opera lenne belőle. Ezen el mosolyogtam, azonban ez a kis jó kedv sem tartott körülbelül három vagy négy percig. A velünk szemben lévő két szárnyú ajtó kivágodott és az óriás sietett be rajta. Nagyon durván felhuzva. Idegesen körbe kémlelt, nem is foglalkozott a közben rá tapadt rendőrökkel. A tekintete meg akadt rajtam és nem is tágított onnan.

- Azt a kurva. - motyogta Nikki mellettem állva. - asszem be csináltam. - ne aggódj én is. Mondtam magamba, válaszolva a meg jegyzésére.

Ordítozni kezdet, az egyik fickóval, ránk mutatva, közben a háta mögött meg jelent Rossel és Nate meg Melissa. Minden ki itt volt, akik az előbb még sehol nem voltak. Addig nem is mozdult el onnan, még át nem adtak nekik. Az autóban ücsörögve, mindenki csendbe volt. Tristan idegesen tördegelte az ujjait. Csak a hülye feszegette volna most a kérdéseivel. Nikkivel egymás kezét szorítottuk, ezzel jelezve a másiknak, hogy itt vagyunk egymásnak bármi történjen.
A szállodához érve egyenesen a lift felé igyekeztünk. Csak egy percig időztem el, a lyukas falon, a törött üvegeken és a félénk tekinteteken. Újság írok tömege várakozott a bejárat előtt. Próbáltak valami nyers témát találni, amin majd egy vagy két hétig csámcsoghatnak.
A szobába érve, azonnal pakolásba fogtunk. Úgy gondoltuk talán jobb lesz mindenre, előre fel készülni. A megrázó élmények után, nem tudtam mire számíthatok még.

- Mi a faszt műveltettek? - vont kérdőre minket Tristan a kopogással nem is foglalkozva.

- Hogy mi? - kérdeztem, felé fordulva.

- Kölyök, ha kérdezek neked válaszolni kell és nem újabb kurva kérdést fel tenned. - morogta a szemembe nézve. Nagyot nyeltem, teljesen más vágányra terelte a gondolataimat.
- Tegnap este óta, folyton kerestelek titeket. - ezen egy kicsit meglepődtem.

- Kerestél? -

- Újabb kérdés. - figyelmeztetett. Közelebb sétált, majd hatalmas kezével fel emelete a fejemet és jobbra balra fordította, mindenhol átvizsgálva. - a francba kölyök. Még egy rohadt pofon is meg látszik az arcodon. - mérgelődött.

- Akkor minden tudsz? - kérdeztem.

- Melissa és Rossel elmondták mi történt. - mondta, most már sokkal halkabb hangnemben.

- Sajnálom, én csak kiakadtam. Bántotta az a lányt és nem tudod mi ütött belém, csak meg akartam menteni. - esedeztem. Egy darabig semmit sem válaszolt.

- Kölyök, innentől csak is az én engedélyemmel mehetsz el, holnap felhívom a testőrt, akit mellétek vett fel Melissa. Így jobban elkerülhetjük az efféle gondokat. -

- Nem kell testőr. Szeretném a munkámat végezni és nem úgy érezni magam, mint ha kiemelt személy lennék az életetekbe. Nem egy kategóriába mozgunk, tisztába vagyok vele. - motyogtam, még mindig élvezve meleg barátságos kezének érintését.

- Kölyök, kezdelek meg kedvelni, ne ronsd el ezt, az elmélkedési faszságaiddal. - Egyetlen egy szó, képes volt villám csapásként hatni a testemre.