Hozzám tartozól, kölyök!

🍀18🍀

- Mondtam, hogy kend be a szádat, nem? - kért számon miközben az utazó táskában kutatott. Egy tampont kapot elő az egyik zsebből és felém fordult. - Csak ez van nálad? -
Fapofával engem bámult és válaszra várt.

- Nos egy nőnek, ilyen mindig van a táskájában. - motyogtam szégyenkezve. Próbáltam kikapni a kezéből de ő csak magasabbra emelte, annyira hogy én akárhogyan nyújtozkodtam érte, nem értem el. A kis szemét. Kíváncsi lennék, nála mik vannak a táskája rejtett zsebeiben.

- Vagy meg mondod, hol van a krém vagy kénytelen leszek tovább kutakodni, az arcod szinéből ítélve pedig ezt nem szeretnéd. - mondta, kis mosolyollal az arcán.

- Jól van, jól van. Elfelejtettem el rakni. Annyira hirtelen jött ez a hír, hogy a legfontosabbak jutottak eszembe. Eddig ilyenre nem volt szükségem ezért ez nem is jutott eszembe. Sajnálom. - fülentettem. Igazából egész végig nálam volt mióta elindultunk, csak annyira borzasztó íze volt, hogy felállt a szőr a hátamon, ha haszanálni kellett.

- Most megint hazudsz, csak azt nem tudod miért. - állapította meg, majd a táskám felé fordult. - Mivel nem szeretek segget csinálni a számból és kíváncsivá tettél, lássuk mi van még itt. - hatalmas kezével teljesen szét húzta a cipzárt és ki dobálta az össze ruhát és kirámolta az összes zsebét is. Még legalább három tampont, egy hajcsatott és egy hajgumit szedett elő. - unalmas vagy, mint Mellisa. - jegyezte meg, amikor teljesen kivégzet a táskát.

- Most már vissza pakolhatok? - kérdeztem állva a kutató pillantását.

- Nem. - vigyorgott. Istenem, hogy milyen helyes volt így, nagyon jól állt neki. Rendesen felizgatott ez a vigyor. Be kéne tiltani. - előbb még meg oldást kell találnunk a szádra. - emlékeztetett.

- Miért foglalkozol velem? Hiszen a legelső nap, majd nem kiraboltalak, meg akartam lopni a barátaidat akik akkor miattad voltak ott és engedély nélkül voltam abba a buliba, mert igazából senki nem hívott meg. Nem értem ezt az egészet. Semmi okod nem lenne velem, így foglalkozni. Sőt inkább orditoznod kéne, vagy ellenségesnek lenned velem. Állandóan a fejemhez kéne vágnod mennyire gyűlölsz azért, hogy itt vagyok, pedig te nem akartad. - akadtam ki teljesen. Olyan sok minden kavargót a fejembe, hogy attól tartottam, hamarosan meg fogok bolondulni.

- Nem is szeretném, hogy itt legyél. El viselem a helyzetett mert ezt kell tennem. Csak próbálom kicsit meg könnyíteni a dolgunkat, ha már ebben a helyzetben vagyunk. És csak hogy a másik kérdésére is válaszoljak, ha valami történik veled, az kurva hamar feltünik az embereknek is és menten minden szarságot hiresztelnek rólam. Elegem van már az ilyen hiresztelésekből, meg abból, hogy ezek miatt rám járnak és ellenőrizgetnek. - most az ő táskájába kezdett keresgélni.

- Úgy beszélsz, mint ha lettél volna már ebben a helyzetben. - elmélkedtem.

- Mert voltam is, nem is egyszer. Ha valaki olyan meg élhetést választ mint én sok mindenre teljesen mást hihetnek. - kinézet az utas tér felé. - Tavaly, Rossel elesett, eltört a térde. Egyből meg jelentek és körül szagláztak engem és mindenki mást is, akinek csak egy csepp köze is volt hozzám. Az interneten bárhova nézet az ember csak az olvasta vissza, hogy nagy ember meg verte a szerencsétlen idős nőt. Oly kevés volt ezzel szemben az én és Rossel szavai. - mesélte. Egy kis üveges krémmel közelebb lépett, majd elém állt. Ebben a pozícióban, teljesen fel kellett emelnem a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Az orvosi papírok nem bizonyítottak semmit? - kérdeztem. - Álltalaban azokból meg lehet az ilyet állapítani. Az esés és egy verés között nagy külömbség van. -
Le nézet rám, letekerte a kupakot és bekente a kicserepesedett számat. Egész végig csak hallgatott. Ahogy vissza pakolt, össze ráncolta a homlokát, mint aki nagyon töri valamin a fejét.

- Kölyök, ebben az évszázadban már reges rég létezik a hamisítás. Emberek milliói tudnak, hivatalos papírokat hamisitani. Lényegtelen, hogy mit állítanak a szaros papírok. Itt egyetlen egy lényeg van, hogy minél több pénz lenyen a zsebedben. Már pedig ha ilyet akasztasz le valakiről és arra szerzel bármilyen hihető anyagot akkor nagyon sok pénz üti a markodat. - morogta, ökölbe össze szorított kézzel. Az üvegcse meg ropat a kezében, az újjai pedig falfehérek lettek. Egy vaskos ér duzzadt ki a nyakán és futott fel a fegyűrt szűrke hosszú ujjú pulcsijáig, izmos kezén. Micsoda kezei voltak, el tudtam volna időzni elég sokáig csak a kezének a bámulásával.
A pilóta hangja töltötte be az egész helyiséget, ahogy figyelmeztetett, hogy hamarosan meg kezdjük a le szállás és hogy mindenki csatolja be magát.

- Sajnálom. - suttogtam. Muszáj volt mind erre mondani neki valamit. Nem tudtam nem észre venni rajta, ez a téma mennyire kikészití. Elég bizonyíték volt számomra, ahogy Rossel állt a nagyfiúhoz, hogy ő sose volna képes bántani, mert szerete az asszonyt.
Ahogy felálltam a székből ahova az előbb leültetet, annyira meg szédültem, hogy meg kellett  kapaszkodnom a férfi vállába. Forró bőrénk tapintása, egy perc alatt felcsigászta az érdeklődésemet.

- Jól vagy? - tartott meg, erős kezeivel a derekamat körül ölelve. 

- Igen. - vágtam rá azonnal. - Csak a vérnyomásom. Jobb lesz ha megyek és iszom egy kicsit. - motyogtam a szemébe nézve. Éreztem, ahogy melegség árad szétt az arcomon.