Hozzám tartozól, kölyök!

💚41💚

Hogy az elején,még is milyen estének indult volna,azt már én sem tudtam volna meg mondani,akkor sem,ha agyon vertek volna. Annyi vodka narancs után,amit én is Niki meg ivott,ezen egy cseppet sem lehetet csodálkozni. Még idő közben,az óriással is táncoltam,ami tényleg nagy dolog volt a számomra,hiszen talán elsőnek láttam olyan felszabadultnak,mint akkor. És persze akkor éreztem elsőnek,hogy valakihez,még ha csak munka szempontjából és valamilyen fajata barátság féleképpen visszonozza,hogy tartozom és hogy biztonságban vagyok. Aztán ott van,hogy Nikivel, Rosellel és jó magam,régi retro számokra karaokiztunk és közben Tristan és a többiek árgus szemekkel figyeltek minket a hátérből. Annyira,azért nem is volt rossz a hangunk. Így egybe,egész felvállalható volt. Bár Selena,azért mai napig leköröz.
Persze,ő eleve egy énekes,én meg egészségügyi rehabilitációs sport sérülésesekkel foglalkoztam,Niki pedig pincérnőként dolgozott,már amikor egyáltalán hajlandó volt dolgozni. Még,jó hogy sokkal jobb a hangja. Aztán jött a pulton táncolás a hottel bár részlegén és a még több ivás. Még csoda,hogy ezekre másnap egyáltalán még emlékszem,mert akkor most elégé kellemetlen élményben részesülnék a mellettem,még békésen szunyókáló nagyfiú miatt. Ahogy felé fordultam az ágyba,ügyelve arra nehogy a mozgolódásommal esetleg felkeltsem és végig pillantottam rajta, elfogót a vágy,hogy lejjebb húzzam a takarót és meg kukancsam,hogy még is mi van ott lentébb,ami idáig nagyon kevésszer volt alkalmam látni és akkor sem hosszú ideig,hogy memorizálni tudjam.

- Ha továbbra is így bámulsz,kirúglak. - morogta. A hangja mély és rekedt volt. Számomra ez is csak úgy hatot,mit maga a látványa. Beindított és képtelen voltam tisztán és felelőség teljesen gondolkodni. Istenem,elméletileg én egy nő vagyok és a nők nem szoktak így viselkedni.
- Még mindig bámulsz.- nyitotta ki az egyik szemét félig és rám nézet.

- Csak elgondolkodtam.- pirultam el és jobbnak látam inkább kimászni az ágyból és mindennek pontot tenni a végére.
- Beszélhetnék veled egy két dologról?- dadogtam el a kérdést,a háttal ülve neki a hatalmas francia ágy szélén. Nem voltam képes a szemébe nezni,miközben lehet,hogy oltári nagy hülyét csinálok magamból.

- Ugye,nem az van,hogy nem emlékszel semmire és azt akarod meg beszélni velem,hogy csináljunk úgy mint,akik közöt nem történt semmi?- hirtelen meg mozdult az ágy és következőnek,amit meg pillantottam Tristan piros boxere volt,ahogy második bőrként tappadva formás seggére a mosdó felé sétált. Szóval az a része teljesen kimaradt,hogy tegnap este a buli után,hogyan is kerültem végül az óriás ágyába és hogy,hogy voltam képes,úgy aludni vele,hogy közben rajta nem volt más,csak egy vékonyka anyag,ami eltakarja a családi ékszert,teljesen homály.

- Nem,az odáig meg van,hogy nem történt úgy semmi.- nyugtattam egyrészt magamat a bennem felmerülő kételyek miatt is,miközben a visszaigazolásra vártam,ami sajnos nem jött.

- Azon kivül,hogy teljesen meztelenre vetkőztél és kiakartál mászni az erkélyen,hogy te keresel magadnak egy kanos pasast,aki majd lerendez és hogy utána,mikor meg probáltalak leszedni onnan,rám akartál mászni,tényleg nem történt semmi.- ásított,majd a maradék félliter ásvány vízet be nyakalva,leült mellém és az arcomat kémlelte,amely a hallottak miatt,éppen elakart süllyedni szégyenében.
- Figyelj,idáig rohadtul nem csíptelek,leginkább azért,mert idegesítőnek gondoltalak és mert kiakartál rabolni a bulimon,pedig,ha nem abban a helyzetben találkozzunk,valószínű,hogy elég rendesen meg dugtalak volna,főleg a tegnap esti kiselőadásod után.- jobb kezével megragadta az enyémet és szorosan izmos mellkasához húzta,amivel arra kényszerített,hogy a szemébe nézek.
- Kurva nehéz volt meg állni,hogy ne érjek hozzád úgy,de meg tettem,visszont most már fordult a kocka. Kívánlak,hogy őszinte legyek nagyon,viszont ismerlek is és kedvellek,ezért nem akarok semmit sem el sietetni. Persze mindennek előtt kiváncsi vagyok a te véleményedre is,hogy neked,hogy tetszik a dolog. - amit mondott teljesen ledöbentet,még csak válaszolni sem tudtam. Egyszerűen nem találtam a szavakat. Egyszerre éreztem örömöt és félelmet is,hiszen ezt a Tristant,idáig még egyszer sem tapasztaltam és nem tudtam eldönteni még is hogyan kéne kezeljem.