-Emily siess már, hozd a te cuccaidat is! -kiabált nekem nekem anyám, miközben pakolta a bőröndöket az autó csomagtartójába.
-Megyek már. -mondtam nyűgösen. Fáradt voltam, mert korán keltünk, hogy időben oda érjünk az új lakásunkhoz, Hollywoodba.
Emily Munson a nevem, 17 éves vagyok. Anyámmal élek, mert apám már ott hagyott minket mikor 11 éves voltam, viszont van egy nővérem, Layla. De őt sem mostanában látom, mert modellkedik, ezért nagyon ritkán jön haza. Ezért is döntött úgy anyám, hogy elköltözünk, mert legalább közelebb lesz hozzánk Layla.
-Várod már Hollywood-ot? -kérdezte anya.
-Már várom, kíváncsi vagyok milyen lesz a város, a szomszédok, és az új suli.
-kissé izgulok a suli miatt, de ezt nem mutatom anyának, hogy ne idegeskedjen e-miatt.
Meg is érkeztünk egy szép fehér emeletes házhoz, ami előtt fekete kerítés volt, előtte pedig szép zöld bokrok. Már kívűlről is nagyon gyönyörű volt a ház. Kíváncsi voltam, a szobám milyen lesz. Gondolat menetemből anyám szakított ki.
-Emily, gyere segíts kipakolni! -szólt oda nekem
-Megyek már, csak el bambultam. -szóltam vissza anyának.
Miután be vittük a bőröndöket, és dobozokat a házba, szaladtam is fel a szobámba.
Már nagyon kíváncsi voltam.
Meg álltam egy sötétbarna ajtó előtt, majd be léptem egy fehér szobába, ahol volt egy gyönyörű szürke színü francia ágy, mellette pedig egy szürke tükrös szekrény. Az ággyal szemben pedig egy halvány rózsaszín színű fésülködő asztal. Egyszerűen csodás szoba, egy rendezett lányos szoba volt. Majd hallottam, hogy nyitódik az ajtó. És anya lépett be kíváncsian.
-Na, hogy tetszik a ház? -kíváncsiskodott.
-Igazából nem néztem szét mindenhol. Egyből ide jöttem, nagyon tetszik a szoba, de még lesz mit rajta rendezgetni. -mondtam, majd mosolyogva megint körbe néztem a szobában.
-Örülök, hogy tetszik szivem. Viszont ha kipakoltál nem jönnél el velem a boltba? Vennem kell valamit vacsorára. -kérdezte, várva a válaszom.
-De persze, csak ha spagetti lesz a vacsi. -mondtam neki vigyorogva.
-Akkor már meg van, hogy mit is kell hozzá vennünk. -mondta mosolyogva, majd kisétált a szobából.
Szerencsére anyukámmal nagyon jó a kapcsolatom. Mindent meg tudunk beszélni, igaz néha szoktunk veszekedni de azok is csak kisebb civakodások.
YOU ARE READING
Többet érzek mint barátság..<3
Romance"Kerültem a tekintetét, de ezt ő nem hagyta. Megfogta hideg tenyereivel a derekam, és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Nem voltam képes lassítani én sem a szívverésem, sem a légzésem. Szemei megint cikáztak a ajkai...
