Többet érzek mint barátság..<3

30. fejezet

Bryce szemszöge:

Amióta eljöttem Emilytől vasárnap hajnalban, azóta egyszerűen csak ürességet érzek. Semmi mást. Kicseszettül hiányzik. De ha nem szeretném bántani, muszáj távol tartanom magamtól.

De ha a közelemben van, nem könnyű magam fékezni. Ha nem érdekelne semmi, és senki, minden következmény nélkül oda mennék és szana szét csókolgatnám, s ölelgetném. Muszáj magam kontrolállni. A suliban megpróbáltam őt elkerülni, kisebb-nagyobb sikerrel.

Ma reggel a folyosó végéről figyeltem Emilyt.. nagyon jól állt neki ez az új hajszín. Elképesztően gyönyörű nő. Egy szóval, tökéletes. Tudom kicsit beteg dolog figyelni őt, de muszáj látnom.

Ha jól láttam, valakitől kapott egy meghívást a bálra.
Mikor kíváncsian nyúlt a papír után, ami a földön hevert, erős fájdalmat éreztem a mellkasomba. De aztán kuncogva néztem, ahogy szegény srácot kissé bunkón visszautasította. Tudom, hülye vagyok. Semmi bátorságom nem volt őt elhívni. És egészhéten attól rettegtem, valaki lecsapja a kezemről.
Gyáva vagyok, tudom.

Eddig nem is tudom hány lány remélte, hogy elhívom. De engem csak egy érdekelt. De azt a lányt rohadtul féltem magamtól. Vele akarok lenni, de közben mégis távol tartom magam tőle. Magam mellett akarom tudni, és nem gondolni semmire. Boldog szeretnék lenni vele. De ha boldognak akarom őt látni, nem leszek a középpontban. Ha az kell, hogy nyugodt és boldog legyen, szembesülnöm kell a ténnyel,  hogy mással lehet csak igazán boldog. Én csak bántani tudom.

Miközben haza felé sétáltam magam elé meredve, a telefonom hangos csörgésbe kezdett. A legjobb haverom volt az, Justin.

- Csá haver, mizu? – kérdeztem miután felvettem.

- Na szeva, mizu? Eltudtad hívni? – kérdezte kíváncsian.

Egy kis ideig hallgattam, amiből valószinűleg leszűrte az igazságot.

- Ahj ne már tesó. Most kérdezek valamit, de légy őszinte. – utasított.

- Mikor nem vagyok az? – hümmögtem.

- Viccet félre téve, figyelek. Mondd csak. – hagytam, hogy folytassa.

- Szereted őt Bryce? – kérdezte a legjobb barátom, mire megtorpantam. A mellkasomban írtózatos fájdalmat éreztem. Elgondolkodtam, hogy ezt az érzést amit iránta táplálok, sajnos ő nem mostanában fog érezni. Főleg irántam.

- Mindennél jobban. – mondtam halkan.

- Akkor meg mi a francért nem küzdessz érte? Hidd el, ő ezt megfogja unni. És ha megfogja unni, már nem lesz esélyed őszinte lenni vele. Ne játszadozz már vele, ő nem egy kicseszett játékszer. – mondta, a hangjában együtt érzést, bíztatást, és figyelmeztetést vettem észre.

- Tudom.. – mondtam, arcomon pedig csendesen végig futott, egy kövér sós könnycsepp.

- Tegyél végre valamit. Ha pedig szerencséd lesz, este egyedül lesz a bálon. És te pedig beszélni fogsz vele.

Nem szóltam semmit, csak gondolkodtam.

- Világos?

- Mint a vakablak. – mondtam, majd letettem.

Muszáj küzdenem érte ha nem szeretném, hogy mást szeressen. Nagyon remélem, hogy nem hívta el senki. És azt is, hogy talán beszél velem. Tudom, hogy megbántottam. Hisz egész héten nem kerestem. Tudom. Igaz én voltam hülye. De csak őt próbáltam védeni.

Az időm, mint a tenger. Így fingom sincs mit csinálhatnék itthon egyedül. Gondoltam csinálok valami kaját, és megnézek egy jó horror filmet. Bár most nem mintha letudna kötni akármi.

Mivel nem nagyon vagyok konyhatündér, így maradtam a pizzánál. Miután megrendeltem, elindultam zuhanyozni. Leöltöztem, majd be álltam a zuhany alá. Hagytam ahogy a kicsit hideg víz végig follyon a testemen.

Mikor végeztem, magamra tekertem egy törölközőt, és úgy sétáltam le a konyhába. A kusza hajamból csöpögött a víz, de hagytam. Jóvan' az úgy.

Pont akkor értem le, mikor csengettek. Bár amennyire is vártam a kajám. Hát nem az jött.. meglepetésemre, csak a legjobb haverom állt az ajtó előtt, Justin. Fintorogva nézett rajtam végig.

- Azért egy boxert felvehetnél. – majd arrébb lökve engem, beljebb sétált.

- Aha, nyugodtan gyere be. – tártam ki a kezem.
- Ah mindegy. – zártam be az ajtót magam mögött.

- Mit csinálsz itt? – kérdeztem a hűtőben matató haveromat.

- Valami hideg piát. – mondta szarkasztikusan.

- Nem azért a csajért kéne menned akit már lassan 3 hete fűzögetsz?

- Ah ne is mondd. – mondta sóhajtozva. - kiderült, hogy egy lotyó.. szépen szólva.
Tudod van a sulinkba az a Ray, izé.. várj.. mi is a vezeték neve? – a plafonnak emelte a tekintetét, s csettintgetve az ujjával, gondolkodott.

- Down? – találgattam, bár nem voltam benne biztos.

- Az az. – mondta bólogatva, s tovább keresgélt a hűtőben.

- Mivan vele? – kíváncsian kérdeztem, miközben leültem a pult előtti székre.

- Ja, hát tudod. Folyamat összejárnak. Tudod ilyen se veled - se nélküled kapcsolat. Én meg mondtam, na nekem ez nem. Nekem ez nem kell köszi. – rázta a fejét, majd kibontott egy dobozos kólát.

- Na tesó, sajnálom. – fogtam meg a vállát bíztatóan.

- Ah mindegy, inkább vegyél fel valamit végre. – rázta le nevetve a kezemet, a válláról.

- Jólvan, oké. – emeltem fel a kezem védekezően. Majd elindultam az emeletre.

- Egyébként mikor tervezel menni Emilyért? – kérdezte miután felöltöztem.

Nekem pedig csak egy halk sóhaj hagyta el a számat.

- Jaj ne mondd, hogy nem beszéltél vele azóta. – fogta a fejét hitetlenkedve. Én csak megráztam a fejem válaszul.

- Istenem, haver. Bocs de néha olyan hülye vagy. Ja bocs, mióta megismerted az vagy. – mondta komolyan. - mondjuk, előtte sem volt ki a négy kereked.. – sandított rám. Mire egy halk nevetés hagyta el a szám.