- Öhm... hát igazából.. én.. – habogott ösze-vissza kerülve a tekintetem, szemem pedig utat engedt a könnyeknek, nem akartam, hogy meglássa, így gyorsan letöröltem őket az ujjaimmal. Nem akartam gyengének tűnni, aki ennyitől padlóra kerül.
Nem akartam itt lenni már, egyik részem egyszerűen csak haza akart volna menni. A másik pedig vele szeretett volna lenni, és egész éjjel hozzá bújva feküdni a csillagos ég alatt. Szerettem volna ha elmondana mindent, és aztán én is... és hátha megtudnánk beszélni mindent. De sajnos ez nem így történt.
- Figyelj.. szerintem már haza kéne vinnem téged. - mosolygott kínosan, majd megfogva a kezem felsegített a földről. Nem tudtam szóhoz jutni, vagy talán nem is akartam szólni. Hihetetlen, ezért hívott el?
Egész úton csak néztem ki a fejemből. Már csak arra eszméltem fel, hogy a házunk előtt állítja le a motort.
- Köszönöm ezt az estét. – mosolyogtam rá, mire ezt ő viszonozta is.
- Én köszönöm, hogy eljöttél. – jött közelebb, majd megölelt. Istenem.. imádom ezt az illatot.
Felbattyogtam a lépcsőn, majd utána néztem ahogy elhajt.
Benyitottam, s felsiettem a szobámba. Úgy döntöttem el megyek engedek a kádba jó meleg vizet, leöltözök majd bele fekszem. A meleg víz, s a csönd ami akkor meg tudott nyugtatni. Már a gondolataimtól sem fáj a fejem.
Csak ültem a kádba, és néztem magam elé. Magamtól kérdeztem, hogy miért? Miért húzzúk egymás idejét? Miért nem dönti el mit akar? Miért akar tönkre tenni lelkileg?
A gondolataim a telefonom pittyegése szakította félbe.
BINABASA MO ANG
Többet érzek mint barátság..<3
Romance"Kerültem a tekintetét, de ezt ő nem hagyta. Megfogta hideg tenyereivel a derekam, és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Nem voltam képes lassítani én sem a szívverésem, sem a légzésem. Szemei megint cikáztak a ajkai...
