Sétáltam le a szobámból anyát keresve. Meg is találtam, épp a táskáját kereste. Majd észre vettem a szobája kilincsére akasztva, hogy el ne hagyja mikor kell.. na most pont elhagyta. Fogtam és le vittem neki.
-Köszii Em, már mindenhol kerestem. -puszilta meg a homlokom
-Hát nem mindenhol mert ott lógott az ajtód kilincsén. -nevettünk.
-Na indulhatunk? -kérdezte tőlem.
-Hu.. persze. -sétáltam ki a bejárati ajtón a kocsihoz.
Kinyitottam az ajtót, aztán be ültem.
Negyed órával később meg is érkeztünk egy nagy szürke, fekete tetős, emeletes házhoz. Be kell valljam nagyon gyönyörű ház volt. Fekete kerítés védte körbe. Mint egy igazi palota. Bár nem csodálkoztam, hisz a nővérem ezzel a munkával nagyon jól keres. Kíváncsi voltam, belülről milyen lehet a ház. Ki is száltunk a kocsiból és meg nyomtuk a csengőt. De semmi..
-Itthon van egyáltalán? -kérdeztem anyát.
-Itthon kell lennie.. Vagyis remélem, beszéltünk telefonon és mondta, hogy vasárnap nem dolgozik. -mondta anya. Majd újra megnyomtam a csengőt. Ekkor kinyílt a nagykapu. Kikerekedett szemmel néztem végig ahogy kinyílik a csodaszép fekete kapu. Majd be léptünk. Felbattyogtunk a lépcsőn, és bekopogtunk. Egy csoda szép nő nyitott nekünk ajtót.. az én nővérem.
-Hát ti? -kérdezte meg lepődötten.
-Ennyi? Még csak meg sem ölelsz minket? -tártam szét a karomat. Majd megölelt. Hosszasan öleltük egymást. Mintha már vagy 15 éve nem láttuk volna egymást. Egyszerre örültem a találkozásnak, és egyben szomorú voltam, hogy nem volt olyan jó a viszonyunk.. de remélem ezen változtatunk idővel.
-Drága hugicám.. csodaszép vagy!! -rám pillantott majd megint megölelt.
-Te sem panaszkodhatsz. -mondtam neki mosolyogva. Tényleg gyönyörű nő lett az én nővérem. Egyszerre voltam büszke és irigy.. büszke voltam rá amiért el érte az álmait. Irigy voltam amiért gyönyörű szép volt.
-És én? -kérdezte anya viccesen.
-Jaj ne haragudj. -mondta Layla majd oda sétált anyához, és őt is megölelgette.
-Nagyon hiányoztatok nekem. Lesz mit mesélnünk egymásnak. -mondta Layla majd elengedve anyát, be tessékelt minket a házba.
-Hogy-hogy ide költöztetek? És mikor? És miért csak most tudok róla? -kérdezte Layla miközben kísért minket a nappaliba.
-Ne haragudj szívem, meglepetésnek szántuk. -mondta anya, és leült a kanapéra.
-És legalább a környékre költöztetek? -kérdezte reménykedve.
-Hát negyed óra kocsival.. -mondtam neki.
-óh hát az nincs olyan messze. -örült.
Jó sokáig beszélgettünk, mesélt a munkájáról és körbe vezetett minket a lakásban. El is ment vele az idő.. arra eszméltem fel, hogy már 6 óra. Eszembe jutott, hogy Mark fél 7-re jön. Mondtam is anyának, hogy lassan menni kellene. El köszöntünk Laylatól, és el is indultunk haza. Megigérte, hogy mostantól sokkal többet fogjuk egymást látni. Aminek nagyon örültem.
YOU ARE READING
Többet érzek mint barátság..<3
Romance"Kerültem a tekintetét, de ezt ő nem hagyta. Megfogta hideg tenyereivel a derekam, és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Nem voltam képes lassítani én sem a szívverésem, sem a légzésem. Szemei megint cikáztak a ajkai...
