Reggel telefoncsörgésre ébredtem.. félkómásan kikeltem az ágyból, hogy megnézzem ki hív. Mark volt az, felvettem.
- Szia Em. - szólt bele furcsán.
- Szia. - motyogtam.
- Mondd csak Em. Nem felejtettél el valamit? - kérdezte, nekem pedig halvány lila gőzöm sem volt miről beszél.
- Ezt meg, hogy érted? - értetlenkedtem.
- Van 5 perced elkészülni. - ez a mondata után kipattantam az ágyból, majd elkezdtem felvenni a ruhát amit tegnap este kikészített nekem.
Gyorsan elmentem fogat mosni, fel rakni egy kis sminket.. csakhogy ne nézzek ki úgy első nap, mint aki akkor szökött a gyogyóból. Szaladtam le a lépcsőn, köszönve anyának egy puszit nyomtam a homlokára.
Kiérve az ajtón megláttam Markot álldogálni.- Hát te? Hogy-hogy elém jöttél? - indultunk el.
- Hát te kértél meg, hogy menjünk együtt suliba. - nevetett fel.
- Ja tényleg. Bocsi, nekem még nagyon korán van. - mentve mosolyogtam rá.
- Hát azt látom. - nevetett, majd átkarolta a vállamat.A suli kapuján beérve meg láttam Őt.. amilyen szavakkal illette meg őt Mark, kevésbé tartom szimpatikusnak. Ahogy sétáltam el mellette és a társaságuk mellett, elment minden életkedvem is. Amit szerintem Mark is észrevett, mert maga elé fordított kérdően.
- Hé!! Jól vagy? - kérdezte reménykedve.
- Persze, csak.. láttam.. Őt. - fintorogva néztem el mellette.
- Hékás, ne gondolj rá! Nézd levegőnek. - nézett a szemembe. Majd el motyogtam egy "okés"-t.Az órák lassan teltek. Utolsó óráról mentem kifelé. Éppen sétáltam a folyosón mikor belém botlott valaki...
- Óh bocsánat.. ne haragudj
- "nem is tudom miért én kértem bocsánatot, hisz nem is én mentem neki" gondoltam magamban. Felnéztem, hogy lássam ki is jött nekem. Majd megláttam Őt.. nagy nehezen de lenyeltem azt a nagy gombócot ami a torkomban volt.
- Semmi baj.. ezt még elnézem. -mondta komoran, s elsétált.
Én csak néztem utána sokkoltan. Mi az, hogy "ezt még elnézem"? Egyáltalán miért ilyen bunkó velem? Még csak nem is ismer. Csak úgy kavarogtak a gondolataim a hazafelé vezető úton.
YOU ARE READING
Többet érzek mint barátság..<3
Romance"Kerültem a tekintetét, de ezt ő nem hagyta. Megfogta hideg tenyereivel a derekam, és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Nem voltam képes lassítani én sem a szívverésem, sem a légzésem. Szemei megint cikáztak a ajkai...