Többet érzek mint barátság..<3

17. fejezet

Már 2 nap is eltelt a csókunk után.. vártam, hogy hívjon... de semmi. Én nem akartam őt zaklatni, mivel még a végén azt hinné, hogy élek-halok érte. Már pedig ez így is van.. de neki ezt nem kell tudnia. Még magamnak is alig akartam beismerni, hogy érzek valamit Bryce Dornan iránt. Az elmúlt napokban nem tudtam sehová se tenni azt amit éreztem. Amint már mondtam soha nem voltam még igazán szerelmes. Jó azért voltak kisebb fellángolások, de azokat nem nevezném "szerelem"-nek. Az előző barátommal igazán csúnya vége lett a kapcsolatunknak. Már a vége felé nem nagyon éreztem semmi vágyat, vonzódást, s szerelmet. De amikor ezt bevallottam neki, és szakítani szerettem volna vele, akkor ő ezt nem nézte jó szemmel. Nagy nehezen, de végűl megszabadultam attól az embertől akit több mint 1 hónapig szerettem.

Hétfő reggel van. Senki sem szereti a hétfőket, ahogyan én sem. Minden hét elején, nagyon fáradtnak, és kimerültnek érzem magam, de amilyen szerencsés vagyok, ez sajna meg is látszik rajtam. De, hogy ezt el is tudjam rejteni.. kellett egy kis segítség. Ezért felhívtam Markot.

- Szia! Nagyon gyorsan gyere át! - szóltam bele a telefonba. Válaszát meg sem várva, rányomtam a telefont.

5 perccel később már hallottam, hogy itt van. Szerencsére nem lakik olyan messze tőlünk. Pár utcányira innen. Leszaladtam, majd fel ráncigáltam a szobámba. Kérdőn nézett rám, mikor lelöktem az ágyra. Két kezemmel az arcomra mutattam, majd a ruhás szekrényemre. Szerencsére vette a lapot és neki állt egy jó kis szettet össze dobni. Kirakott az ágyra egy fekete térdnél kivágott nadrágot, egy vörös csipkés toppot és egy fekete bőrdzsekit. Húha, igazán ki fogok tűnni a tömegben, ezzel a szettel azt mondhatom.
- Na igazi bad bitch leszel ma, drága! - nézett rám, majd vissza a ruhára mindent sejtve mosollyal az arcán. Felöltöztem, majd lementem Mark után, aki elismerően nézett rajtam végig.

Az óráim eléggé lassan teltek, már szinte könyörögni tudtam volna, hogy engedjenek minnél előbb haza. Egésznap színét nem láttam Brycenak. Nagyon furcsán viselkedett volt azóta. Ha például a folyosón meglátott inkább elfordította a fejét, és gyorsabb tempóban ment órára. Legszívesebben oda álltam volna elé, s kifaggatni, hogy mi volt ez az egész péntek este. De valószínű, hogy nem kaptam volna választ. Inkább beletörődtem ebbe a "helyzetbe".

Úgy döntöttem, elmegyek Markkal a közös kávézónkba utolsó óra után. Épp sétáltam ki a teremből, mikor valaki nekem ütközött "megint". Ki más lehetett volna, mintsem Ő.
Ahogy nekem ütközött a dolgok a kezéből, csak úgy peregtek ki. Lehajoltam, hogy segítsek felvenni. Majd mikor felnézett, s bele néztem a gyönyörű szemeibe. Csak úgy guggoltunk ott pár pillanatig. Ő megköszörülte a torkát, majd megköszönte és ott hagyott. Megint.