Többet érzek mint barátság..<3

29. fejezet

Péntek reggel van. A bál ma este lesz, és még mindig nincs se nekem, se Marknak párja.
Vasárnap reggel, mikor felébredtem megint nem találtam Őt sehol.. tudtam, hogyha azt fogom várni, mikor lesz köztünk több. Bele fogok őrülni ebbe az egész "szerelem" dologba. Annyira tudtam, hogy megint ott fog hagyni, azt meg főleg tudtam, hogy ebbe szépen lassan belefogok bolondulni.
Tönkre fogom magam lelkileg tenni. És, hogy miért nem teszek ez ellen semmit? Mert szeretem őt. Mindennél jobban. És ha kell bele betegszem, csak szeressen végre.

Csak kavarognak a gondolataim. Azóta kiderült, hogy Mark egy lánnyal találkozgatott mindvégig. Aminek örülök, csak egyszerűen nem értem miért titkolta. Talán félt, hogy egyedül leszek a bálon, s nem akarta, hogy rosszul érezzem már magam akkor. De engem ez nem zavar, őszintén szólva örülök a legjobb barátom boldogságának.

Semmi kedvem nincs bemenni ma iskolába, de mivel korán felkeltem, és még volt egy csomó időm. Így eldöntöttem, hogy befestem a hajam. Kell egy kis változás. Mivel világos barna hajam van, így maradtam a szőke festéknél. Kiváncsi leszek mit fog szólni, Mark.

Elő is készítettem a fontos dolgokat. Majd miután megmostam a hajam, megszárítottam, és kivasaltam. Kifejezetten tetszik a végeredmény. Végre nem úgy nézek ki, mint aki túl élt egy zombi apokalipszist.

Kerestem valami normális szettet. Maradtam a fekete térdnél kivágott farmernél, és egy szürke pólónál, amin volt egy fekete szöveg, s egy minta.
Már nem volt annyira hideg, hogy kabátba kelljen mennem suliba. De azért a biztonság kedvéért a derekamra kötöttem a fekete farmer kabátom.

Suli fele menet, gondolkodtam, hogy is magyarázhatnám ki magam, Marknál. Azért sok kedvem nincs menni a bálba, de így ha már megvettük azt a csodaszép ruhát, ne menjen kárba. Majd elüldögélek, a padoknál. Lehet felkér majd egy srác, akinek sikerülni fog elterleni a figyelmem Bryceról. Bár kétlem.

Az iskola előtt megtorpanva, néztem az épületet. Majd mély levegőt véve beléptem az kapun. Csoda, hogy ma reggel nem voltak olyan sokan kint a suli előtt, mint minden áldott reggel. A "menő" srácok, és lányok, folyamatosan kint üldögélnek csoportokba, becsengetésig. Aminek értelmét nem látom, de ha ők a korán reggeli, hűvösben ülve érzik jól magukat, hát tessék.

A szekrényem felé vettem az irányt, de a nagy tömeg ezt megakadályozta. Hurrá. Közelebb tolakodtam, hogy megtudjam, mit néznek annyira.

Egy srác éppen bálba hívott egy lányt. De nem is akárhogy...

A lány szekrénye tele volt nagyon szép, és színes virágokkal. És még körülötte, a földön is hevert még pár.
A folyosó közepén, a plafonra pedig egy nagy plakát volt felakasztva nagy betűkkel rajta:

"Jessica, eljössz velem a bálba?"

Micsoda meghívás..

Irigylem a lányt. A fiú biztos fűlig bele van zúgva, csoda szép egy lány, azt meg kell hagyni.

Nekem ebben se sűrűn lesz részem. Szomorú igazság.

Végűl a lány igent mondott, én pedig újra a szekrényemhez indultam. Ezúttal senki nem állított meg. Szerencsére.

Viszont amennyire reménykedtem, az én szekrényem nem voltak tele virágokkal. De amint kinyitottam, egy papír esett ki. Mosolyogva vettem fel a földről, de amint elolvastam lelankadt a mosolyom.

"Szia Emily. Mivel nekem sincs párom, és szerintem neked sincs.. nem jössz el velem a bálba? Boldoggá tennél vele. De ha nem azt is megértem, esetleg majd bepróbálkozok még pár lánynál.

-George."

Ahj te jó ég. A folyosó végére néztem, ahol a srác a szekrényének dőlve nézett reménnyel teli vigyorral.
Nem mondanám, hogy csúnya.. de azért, a fogszabályzó.. a szemüveg.. és ez az öltözet. Hát nem is tudom.

Sajnálkozó mosollyal, fejemet rázva válaszoltam neki messziről a meghívásra. Ő pedig lehajtott fejjel, ment oda egy másik lányhoz.
Sóhajtozva fordultam vissza a szekrényemhez, majd miután bezártam, Markot láttam meg a mellettem lévő szekrénynek dőlve. Keresztbe font karokkal, kicsit elnyílt ajkakkal, és felhúzott szemöldökkel nézett rám.

- Vigyázz, mert még berepül egy légy. – kuncogva mondtam, majd az állát feltolva, zártam be a száját.
- Ne haragudj. Nagyon jól áll ez a hajszín. – mondta, én pedig kezénél fogva húzni kezdtem az osztályterem felé.
- Várj – torpant meg. Én meg kérdő tekintettel kezdtem őt figyelni.
- A lányok akkor szoktam inkább hajat vágni, festeni, mikor szerelmi csalódáson vannak túl. Vagy szeretnének túl lenni. Ugye nem? – aggódó tekintettel magyarázott. Én kuncogva fejemet rázva, magyarázatba kezdtem.
- Nincs semmilyen szerelmi csalódás, oké? Csak szerettem volna egy kis változást. Ennyi az egész. – mondtam halvány mosollyal. Lehet, hazudtam. Mire ő csak megkönnyebbülve sóhajtott.

Egésznap vártam, mikor ír Bryce, hogy elhív a bálba. De csak reménykedtem. Utolsó órán csak feküdtem a padon, amit a tanárnő szerintem észre sem vett. Kémiánk volt, de mivel ma laza nap van, filmeztünk.

Engem kicsit sem érdekelt a film. Csak padra lehajtott fejjel gondolkodtam az esti bálon. Inkább hagytam az egészet annyiban, majd ülök, és élvezem a zenét. Vagy kitudja.

Szinte ki sem csengettek, de én már szaladtam is ki a teremből, Markkal az oldalamon. Az utca végén elköszöntünk egymástól, majd megbeszéltük, hogy később átjön és együtt megyünk majd.

Furcsáltam is, hogy miért velem foglalkozik, és nem a lánnyal akivel találkozgatott a múlt héten.

Este semmi kedvem nem volt készülődni. Kiültem a hátsó kerti teraszra, s csak néztem az eget. Szeretik itt este ülni, olyan nyugodt, itt tisztán lehet gondolkodni.

Semmit nem éreztem, csak a nagy ürességet. Az ürességet amit folyton érzek, mikor Ő nincs a közelemben. Nehezen, de bevallottam magamnak, hogy én ezt az embert szeretem.

Ha azt mondták volna, mikor ide költöztünk, hogy

"Hé te! Egy srác aki a szomszédod, és egyben egy rohadt nagy seggfej. Hát sajnálom, de te mindennél jobban fogod őt szeretni, és kelleni fog mindennél jobban. Csak arra fogsz vágyni, hogy téged ölelhessen, téged csókolhasson, és téged érinthessen."

én hasam fogva nevettem volna ki azt aki mondja. De sajnos igaza lett. Szeretném őt. Most. Vágyom az érintésére, az ajkaira. És, hogy mondja, hogy szeret engem.

Mire észbe kaptam, már a könnyeim folytak patakokban. A gondolataim fognak sírba tenni. Ez már biztos.