Többet érzek mint barátság..<3

37. fejezet

- Azon gondolkodtam, hogy jövőhétvégen bemutathatnálak a nővéremnek. – vetettem fel az ötletet, miközben nyeltem le az utolsó falatot a szendvicsemből.

- A nővérednek? – húzta fel egyik szemöldökét, én pedig bólintottam. - Nem is tudtam, hogy van nővéred. Vagy ha mondtad is, nem nagyon rémlik. – gondolkodott el.

- Hát pedig van. – álltam fel, majd a mosogatóba tettem a tányéramat.

- Nekem okés. – ölelt meg hátulról, majd egy puszit nyomott az arcomra.

- Figyelj csak! – fordultam felé.
Amit ő csak egy hümmögéssel letudott. - Nem sütünk pillecukrot?

- Most?

- Nem, majd este. Úgy hangulatosabb.

- Hoztunk egyáltalán pillecukrot? Vagy kekszet? Vagy csokit? – kérdezte neki támaszkodva az pultnak.

- Mindjárt megnézem. – indultam meg a szatyrokhoz, ami a pulton pihent. Még nem nagyon volt időnk kipakolni. Igazából még a házat sem jártuk körbe, azt se tudom mi, merre van.

Megfordultam, majd egy széles vigyor kiséretében, megszólaltam.

- Megvan a ma esti program. – vigyorogtam a barátomra.

- Csinálhatunk addig mást is. – húzta kaján mosolyra a száját, mire én mosolyogva sóhajtottam.

- Előttünk még az egész hétvége, szivem. – simítottam végig a tenyeremmel a mellkasát.
‐ De van még ötletem. – gondolkodtam el.

- Még pedig? – kérdezte.

- Mit szólnál ha sétálnánk egyet? Vagy főznénk valamit? – kérdeztem reménykedve.

‐ Az utóbbi jól hangzik. – puszilta meg a fejem búbját.

Miközben Bryce előkészítette a hozzávalókat, úgy döntöttem körbe nézek.

Egész szép kis ház volt. A földszinten volt egy kisebb folyosó, a jobb oldali ajtó egy kis szobába vezet, ami szerintem a nappali lehet. A bal oldali ajtó mögött pedig a konyha kapott helyet. A folyosó végén volt egy lépcső, nem volt valami nagy. Az emeleten volt két szoba. Egy vendég szoba, és egy háló. Velük szemben, egy fürdő szoba, mellette pedig a wc. Igazán tágas.

Miután végeztem a ház körbe nézésével, megnéztem mit csinálsz a barátom. A konyhába beérve láttam, hogy próbálkozik. Aranyos. Megsajnálva őt, mellé léptem, hogy segítsek neki. Mivel a spagettinél maradtunk, a tésztát pedig elfelejtette, így keresni kezdtem.

Sok nevetés, és ügyetlenség árán, de végül kész lett a vacsoránk.

Miután megterítettem, enni kezdtünk. Annyira nem is volt rossz, mint gondoltam.

- Ez elég jól sikeredett. – mondta Bryce teli szájjal.
Válaszul csak kuncogás hallattam.

Vacsora után pihentünk egy kicsit, majd neki kezdtünk a nasinak. A pillecukrokat rá tettem egy kisebb tálcára. A csokit, és a kekszet pedig kivittem a csomagolásukba.

Ahogy láttuk a ház mellett, volt egy kis hely ki égve, amellett pedig pár pad. Az egyikre letettem a tálcát, és az édességeket. A másikra mi ültünk. A harmadik pedig üresen maradt. Végül sikerült Bryce-nak tüzet is csinálnia.

- Annyira nyugodt ez a hely. – bújtam hozzá, miközben a tűz fölött forgattuk a pillecukrot.

- Szerintem is. Nem is emlékszem utoljára mikor sütöttem valamit kint a szabadban ugyan így. – karolt át. - Azt hiszem mikor még gólya voltam.
A 9. osztály előtti gólyatáborban nyársalgattunk. Igaz, azt annyira nem élveztem. – nézett rám. Én pedig mosolyogva hallgattam végig.

- És ezt igen? – kérdeztem reménnyel teli hangon.

- Ezt igen, mert veled vagyok. – mondta, majd forró csókban forrtunk össze.