22. fejezet

93 4 3
                                    

Egészúton azon gondolkodtam, hogy is kérdezhetnék rá arra ami kettőnk közt zajlik. Amúgy is, vegyem ezt az egészet egy randinak? Kizárt.. mégis mit akarhat tőlem? Pár napja még csak levegőnek sem nézett, most meg itt ülök mögötte és megyünk egy "randira". Eléggé elkalandozhattam, mert arra eszméltem fel, hogy segít leszállni a motorról.

- Jól vagy? Kissé elbambultál. - lebegtette a kezét előttem, mire én csak mosolyogva bólintottam.

Megfogta az egyik kezével a kezemet, összekulcsolta az övével a másikban pedig a kis kosár kapott helyet. Egyikünk sem szólt egy szót sem, egyszerűen élveztük egymás társaságát. Örültem, hogy fogja a kezemet. Örültem, hogy engem hozott el piknikezni. Egyszerűen örültem, hogy vele lehetek.

A Hollywood felírat alá telepedtünk le. Én leterítettem a plédet, amíg Ő kipakolta a kosár tartalmát, majd leültem és néztem. Teljesen elfeledkezdtem róla, hogy mennyi ideig is nézem.

- Ha tovább fogod rajtam legeltetni a szemed.. - harapott egy falatot a szendvicséből, majd folytatta a mondandóját. - még a végén elhiszem, hogy belém szerettél. - mondta, s kuncogva oldalra billentett fejjel figyelt engem tovább. "Hát ha ez hazugság lenne..." - gondoltam magamba.

Nem tudtam, hogyan kezdhetnék bele. Annyi kérdésem van. Vajon ő is ugyan úgy érez mint én? Nem.. az kizárt.. végül csak bele kezdtem.

- Figyelj.. - ittam egy kortyot a hideg innivalóból, majd folytattam. - nem is tudom mit mondhatnék.. én.. - folytatni akartam, de közbeszólt.
- Nem.. Nézdd Emily! - fogta meg a pléden pihenő kezemet, s mellém ült. Közel. Épphogy összeért a térdünk. - én tartozom magyarázattal neked. Tudom, hogy mostanában levegőnek néztelek... - "nem mondod?" - gondoltam magamban.
- De ennek is megvan az oka.. - elengedte a kezem, majd meredt maga elé bűnbánóan. Értetlenül figyeltem minden mozdulatát, hátha folytatja. De tévedtem. Így felé fordultam teljes testtel, s kérdőre vontam.

- Miért? - tettem fel a kérdést, míg ő tépkedte a fűszálakat.
- Mi? - értetlenkedve nézett fel rám, mintha valami nagy dolgot kérdeztem volna.
- Miért voltál bunkó? Miért védtél meg, majd csókoltál meg a bulin múltkor? Miért voltál velem annyira ellenséges? - szegeztem meg őt egy csomó kérdéssel. Nagyon kíváncsi voltam. Annyit megérdemlek, hogy elmondja, mit miért tett.
Vett egy mély levegőt, majd magyarázatba kezdett.

Többet érzek mint barátság..<3Donde viven las historias. Descúbrelo ahora