Vasárnap reggel 7 óra van.
Már fel hallottam ahogy anya készítí a reggelit, így már vissza sem tudtam aludni. Ki akartam magam pihenni mivel holnap már suli és fittnek, kipihentnek kell lennem. Le is mentem a konyhába.
-Jó reggelt anya! -mondtam, szememet dörzsölgetve.
-Jó reggelt szivecském. -mondta anya mosolyogva.
-Mit csinálsz? -kérdeztem
-Reggelit. -mondta. Majd bólintottam és le ültem az asztalhoz.
-Figyelj Emily. -mondta mire felkaptam a tekintetem.
-Hmm? -kérdeztem majd nyomkodtam tovább a telefonomat.
-Rá érsz ma? -kérdezte, én meg csak néztem rá. Nem tudtam miért kérdi.
-Miért? -kérdeztem
-Elmehetnénk akkor ma délután meglátogatni Laylat. -mondta majd le ült ő is.
-Öhmm.. nekem jó, persze. Elmehetünk. -sosem voltunk annyira jóban a nővéremmel. Folyton csak magára gondolt, mindig is irigykedtem rá. Hisz olyan szép volt. Gyönyörű arca, haja, szeme.. és még az alakja is nagyon tökéletes volt. Szerettem mivel testvérek voltunk, de nem volt mindig a viszonyunk egymással olyan tökély.. Anyát pedig nem akartam megbántani, ezért is egyeztem bele.
-Örülök, akkor olyan 3 óra fele indulunk. -mondta majd mosolyogva elhagyta a konyhát
Sosem voltam magammal megelégedve. De mindig is próbáltam tenni az alakomért.. volt amikor szándékosan nem ettem. Az előző iskolámban nagyon sokat csúfoltak az alakom, arcom és a viselkedésem miatt. Igaz, hogy akkor még kövérebb voltam mint most. De sikerült le adnom a nyáron, amire tényleg büszke vagyok. Többet foglalkoztam a külsőmmel ezen a nyáron mint egész életemben.
Úgy döntöttem akkor, hogy mostantól teszek mások véleményére. Nem fog érdekelni, hogy ki mit gondol rólam. Az a lényeg, hogy én elfogadjam magam. Magamnak kell tetszenem és nem másoknak.
YOU ARE READING
Többet érzek mint barátság..<3
Romance"Kerültem a tekintetét, de ezt ő nem hagyta. Megfogta hideg tenyereivel a derekam, és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Nem voltam képes lassítani én sem a szívverésem, sem a légzésem. Szemei megint cikáztak a ajkai...
