Többet érzek mint barátság..<3

8. fejezet

Éppen sétáltam le a lépcsőn, mikor meg láttam egy velem egy idős srácot álldogálni a nappaliban. Majd mikor lejjebb értem, láttam egy 35+ csinos nőt a kanapénkon ülve. Közelebb mentem csak, hogy hallhassam miről is beszélhetnek. Mint kiderült szomszédok vagyunk. Mikor be értem a nappaliba, meg látott a fiú. Helyes volt. Tényleg nagyon helyes volt. Csak álldogáltam és néztem a srácra. Majd oda mentem és kezet nyújtottam neki.

-Szia! Emily vagyok. -nyújtottam a jobb kezem.
-Szia, Bryce. -mondta halkan mire bólintottam.
-Szóval ha már így megismerkedtetek, akkor már be sem kell mutatni titeket egymásnak. -jött oda mosolyogva anya.
-Szia Emily, én Susan vagyok. -jött oda kezét nyújtva a csinos nő. Gondoltam lehet Bryce anyukája, eléggé hasonlítottak.
Viszonoztam a köszönését.
-Jó napot. Emily vagyok. -mondtam kissé zavarban.
-Tudom. -mondta halk nevetéssel kisérve.
Nem tudtam mit keresnek itt, nem ismertem őket. Ki húztam anyát a konyhába, majd megkérdeztem tőle.

-Anya! Mit keresnek ők itt? Honnan ismered őket? -kérdeztem halkan.
-Óh Em, ne haragudj. Én is csak ma ismertem meg őket. Gondoltam tudták, hogy ide költöztünk ezért is jöttek át köszönni. Meséltem nekik rólad is és, hogy miért is költöztünk ide. Eléggé jó fejnek tűnnek. Itt laknak a szomszédban.. azt hiszem. -mesélte nekem halkan.
Bólintottam majd vissza sétáltunk a nappaliba.

-Ne haragudjatok de nekünk már mennünk kell. -mondta Susan.
-Rendben. Örültem nektek. -mondta anya ki kisérve őket.
-Szia! -köszöntem Brycenak, amire csak biccentett és ki sétált az ajtón.

Sosem voltam szerelmes, talán egyszer de az sem volt olyan nagy szám. Utáltam szerelmesnek lenni. Tudtam, hogy a vége mindig sírás.. ezért sem beszéltem nagyon fiúkkal. Viszont mióta Markot megismertem, azt hiszem találtam egy legjobb barátot. Jut eszembe.. Mark.
Fel szaladtam majd felhívtam, mert tegnap megígértem neki, hogy majd felhívom.

-Sziaaaaaa. -kiabáltam bele a telefonba miután nagy nehezen felvette.
-Naa hallkabban már. -mondta durcisan de tudtam, hogy a telefon mögött ő is mosolygott.
-Bocsii, felkeltettelek? -kérdeztem.
-Nem csak sorozat maratont tartottam, és totál bele merültem. Na de lényeg? -kérdezte.
-Szóval.. holnap suli. És kéne a segítséged, nem tudom mit vegyek fel. Meg ha nem lenne ellenedre, mehetnénk együtt suliba. -mondtam nyűgösen.
-Uhaa persze, hogy segítek. Nincs ellenemre Em. Fél 7-re ott vagyok. -mondta mire elmosolyodtam.
-Na akkor nem zavarlak, majd látlak na szia. -mondtam.
-Rendi, na sziaa Em. -mondta és letette.

Nem nagyon szeretem ha így hívnak, de anya és Mark szájából olyan cukin hangzik. Imádoom.