Mikor haza értünk úgy is volt ahogy anya mondta. Haza dobott, engem is és a cuccokat is amiket vettünk. Elköszöntem tőle, és nyitottam is az ajtót.
Bevittem a szatyrokat, és kipakoltam.
Mivel eléggé unatkoztam így úgy döntöttem, hogy tartok egy kis sorozat maratont.. le is mentem a konyhába. Még jó, hogy vettünk a boltba ezt, azt. Ezért vittem is fel fagyit, pár zacskó csipszet, és tábla csokit is persze. Olyan hajnali 1 óra lehetett mikor fel riadtam egy hangos ajtó csapódásra..
Szaladtam le, hogy meg nézzem ki/mi lehet az.
Mikor lementem anyával találtam szemben magam aki az ajtó előtt guggolt. Arcát kezeibe temette. Láttam, hogy sírt.. oda rohantam hozzá.
-Anya mi a baj? Mi történt? Miért sírsz? -próbáltam belőle valahogy kiszedni az információkat ami miatt sír.
-Annyira utálom, hogy mindig a seggfejeket húzom ki. -egyre csak sírt. Rossz volt így látni. Folyton ez van, ezért sem örültem ennek az egész találkának..
-Nyugodj meg, üljünk le és meséld el mi történt! -utasítottam, majd segítettem neki fel állni.
-Annyira sajnálom, hogy így kell látnod mindig.. -sosem volt anyám az a randizgatós típus, de mióta apámmal szétmentek azóta nem talál maga mellé egy rendes férfit sem.
Le ültünk majd el kezdte mesélni a történteket.
-Mikor oda értem azt hittem, hogy ő már ott lesz... három negyed órát vártam rá. Aztán már nem vártam tovább, elindultam haza. Írtam neki, fel hívtam. De semmi választ nem kaptam. -sírva mondta, én pedig csöndben hallgattam végig.
-Nyugodj meg anya, ne hagyd, hogy csak így játszon az érzéseiddel. Engedd el ezt a rohadékot. -mondtam neki bíztatóan.
-Köszönöm, hogy meg hallgattál. -mondta majd meg ölelt.
ESTÁS LEYENDO
Többet érzek mint barátság..<3
Romance"Kerültem a tekintetét, de ezt ő nem hagyta. Megfogta hideg tenyereivel a derekam, és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Nem voltam képes lassítani én sem a szívverésem, sem a légzésem. Szemei megint cikáztak a ajkai...
