Többet érzek mint barátság..<3

20. fejezet

Bryce szemszöge:

Nagyon nem ismerek magamra mostanában.. nem tudom pontosan, hogy mit érzek. Sosem voltam rá nagyon büszke, de mindig egy éjszakás kalandjaim voltak csak, miután a volt barátnőmmel, Cattel szakítottunk. Nagyon szerettem őt.. de úgy látszik ezt az érzést csak az egyik fél érezte. Csodás. Folyamatosan megcsalt. Aztán amennyire megbántott, én is folyamat úgy bántam a lányokkal ahogyan nem kellett volna.

Majd jött Ő.. Emily. Mikor megláttam ott a lépcsőn sétálva felénk, egy gyönyörű, magabiztos nőt láttam benne. Már akkor megfogott benne valami, amit még magam sem tudok mi lehet az.

Csak úgy feküdtem az ágyamon, s a plafont bámultam, miközben máson sem járt az eszem csak Emilyin. Olyan gyönyörű lány, egyáltalán nem érdemli meg, hogy szomorú legyen. Főleg nem miattam. Összeszedtem mindent bátorságom, s rá írtam.

Bryce:

- Szia Emily! Fél 8-kor nálatok találkozunk. Készülj el! És ez nem kérés volt, hanem parancs.

Miután ezt megírtam, rá néztem az időre, ami 17-56-ot mutatott.
Amint letettem a telefont, már választ is kaptam. Félve nyúltam a telefonért.

Emily szemszöge:

Éppen trappoltam fel a lépcsőn, mikor csippant egyet a telefonom. Be értem az ajtón, ledobtam a táskám és a felsőm. Majd megnéztem, hogy ki írt nekem. Mikor megláttam a nevet elképedve néztem a telefonomat. Bryce neve villant fel a képernyőn. Egyszerre voltam boldog, szomorú, s meglepett. Megnyitottam az üzenetét, és kidülledt szemmel futottam át a sorokat.

Bryce:

- Szia Emily! Fél 8-kor nálatok találkozunk. Készülj el! És ez nem kérés volt, hanem parancs.

Amint elolvastam, már írtam volna, csak nem tudtam, hogyan reagáljak vagy, hogy mit írjak. Eléggé meglepett ez az üzenet.. Pár napja még került engem, most meg fél 8-kor itt fog kopogtatni az ajtónkon. Kicsit sem íronikus. Erőt vettem magamon, majd válaszoltam neki.

Emily:

- Szia Bryce! Rendben. Hová is megyünk?

E-közben evett a kíváncsiság, hogy mégis hová megyünk. Miután elküldtem az üzenetet, már választ is kaptam.