"Kerültem a tekintetét, de ezt ő nem hagyta. Megfogta hideg tenyereivel a derekam, és közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy gyorsabban veszi a levegőt. Nem voltam képes lassítani én sem a szívverésem, sem a légzésem. Szemei megint cikáztak a ajkai...
Mivel egyik ruha sem tetszett amiket eddig felpróbáltam, úgy döntöttünk, tovább keresgélünk. Míg én tettem vissza a helyükre a ruhákat, megakadt a szemem egy tűz piros comb középig érő csipkés ruhán.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mondhatom, hogy szerelem volt első látásra. Gyönyörű ruha volt. A szememmel Markot kezdtem el keresni. Majd megláttam a fehérnemüknél, muszáj volt nevetnem rajta. Úgy nézte őket mintha meglennének mérgezve. Felkuncogtam, majd ahogy ezt hallotta felém fordult. Ahogy meglátott elkezdett felém sietős léptekkel közeledni. Amint ideért felmutattam a ruhát ami egyből megtetszett.
- Szerinted? – vigyorogtam mint egy ovis, aki a nagyitól kapott apró pénzéből vett barbi babát. - Hát ez.. ez.. csodaszép. – vette el tőlem, s közelebbről fürkészte a ruhát. - Azonnal fel kell próbálnod. – kezdett el a hátamat fogva tolni a próbafülkékhez.
Miután felvettem a ruhát, lassan kihúztam a függönyt. Mark a fülke előtt ült, a térdeire könyökölve támasztotta a fejét, és csak nézett maga elé unottan. De amikor meglátta, hogy kijövök fel állt, s többször is végig nézett rajtam kerekre nyílt szemekkel.
- Te jó ég. – ült vissza. - Mi az? Ennyire rossz? – kezdtem félni, hogy még a végén ez se lesz jó. - Nem nem. Dehogy is... csodás vagy!! – állt fel, majd megölelgetett. ‐ Remélem ez a dögös ruha.. és ez a gyönyörű nő.. észhez fogja téríteni azt a gyökeret. – tolt el magától, hogy szemeimbe nézhessen. Felkuncogtam ezen a kijelentésén. Neki döntve a fejem a mellkasának csendesen szólaltam meg. - Remélem is Mark. Nagyon remélem. – a végét szinte már suttogtam.
Miután kifizettem a ruhát elindultunk haza. Mark haza kisért, viszont sietnie kellett haza. Állítólag valami történt otthon ami miatt sürgősen haza kellett mennie. Azt nem mondta miért, csak annyit mondott, hogy később még visszajön. Az megnyugtatott, hogy legalább nem leszek kettesben a kínzó gondolataimmal. A kapunál megölelt, majd sietett haza. Megvártam míg az utca végen bekanyarodik. De ő nem látta, hogy nézem. Félúton elővette a telefonját, és csörgetni kezdett valakit. Ezt nem hiszem el. Biztos vagyok benne, hogy nem otthon történt valami. Vissza nézett, majd elindult az ellenkező irányba. Mi a franc? Eldöntöttem, hogy amint megjön, megfogom kérdezni mi ez az egész.
A bejárati ajtó be volt zárva. Még szerencse, hogy van nálam pót kulcs. Tudtam, hogy anya nincs itthon. A zárt ajtó elárult mindent. Felsiettem a szobámba, majd ledobtam az ágyra a megvett ruhát. Csak álltam felette, s néztem. Sóhajtva felhagytam a ruha bámulásával, elővettem a telefonom, s anyát tárcsáztam. A sokadik csörgésre csak fel vette.
- Szia anya! Hol vagy? – kérdeztem miközben sétáltam le a konyhába valami vacsora után kutatva. - Ó, szia drágám. Ne haragudj. Eljöttem Laylahoz. – mondta, de hallatszott is valamilyen csipogás a háttérben. "Persze, hol máshol." – gondoltam magamban. - És mikor tervezel haza jönni? – kérdeztem tőle, bár tudtam a választ. Lehet haza sem jön. - Ne haragudj szivem, de ma nem tudok haza menni. Tudom, tudom szólnom kellett volna, de olyan gyorsan történt minden. Majd elmesélek mindent igérem. – azzal le is tette. Dejó, megint egyedül leszek egy kis ideig. Mivel nem találtam semmi ehetőt, úgy döntöttem rendelek pizzát.
Elmentem lezuhanyozni, majd utána fel is vettem a pizsamám. Amíg vártam a vacsorámra, leültem a nappaliba nézni valami filmet. A romantikus kategóriában kerestem filmet, rá mentem egy ismeretlen filmre. Sosem láttam még, így gondoltam miért is ne. A kétéjszakás kalandot kezdtem el nézni, de nem tartott sokáig, valaki csengetett. Sietve nyitottam ajtót. De nem a pizza futárral találtam magam szembe.
